Mint az közismert, a Nemzeti Nyomozó Iroda, a magyar FBI nyomozást indított a Budapesti Pride ügyében. Mert mi is történt múlt szombaton? Sok százezer ember egy napsütötte délután átsétált a pesti oldalról a budaira. Közben nevetett, viháncolt, táncolt és egy kicsit egy szabad országban érezte magát.

Ahol a diktátor nem pofázik bele abba, ki kit és hogyan szeret – és a többi. Nyilván a felvonulók többsége, ha kérhetett volna egyet, az a diktátor mielőbbi gyors és határozott távozása lett volna a hatalomból, lehetőleg nem gyalog. De még csak nem is a MÁV-val, mert akkor örökké a nyakunkon maradna.

Nyilván ezt nem lehet annyiban hagyni, bűnösöket kell találni, indul a szigorú vizsgálat.

Miközben ki hallott arról, hogy akár nyomozás indult volna a Magyar Nemzeti Bankból elsíbolt, ellopott, elgazdálkodott, el Birkin-táskásodott 650 milliárd forint ügyében? Tud valaki arról, hogy akár nyomozás kezdődött-e azért, hogy van-e igazság a korrupciókutató intézet azon óvatos s konzervatív számítása ügyében, ami szerint az is lehet, hogy 2200 milliárd forintot szedett be törvénytelenül az Orbán-maffia 13 oligarchája révén az EU-tól?

Nem, erről nem tudunk. A békés felvonulás eljárásra készteti a hatóságokat. A szemérmetlen lopás nem.

Megnéztem, mire való ez a Nemzeti Nyomozó-dolog. A szervezett bűnözés, az ezekhez kapcsolódó bűncselekmények, a határokon átnyúló bűncselekmények, és az olyan alapvetően gazdasági jellegű bűncselekmények kinyomozása, amiknél mind a kimagasló kárérték, mind pedig a szervezett bűnözés egyszerre jelenik meg.

Világos, mint a Nap. Akkor ennek a nagyon nemzeti csapatnak az erejét le kell foglalni azzal, hogy esetleg felvonulókat vegzáljon, vagy rászálljon Karácsony Gergely budapesti főpolgármesterre, akinek oroszlánrésze volt annak a felemelő szombatnak a megszervezésében, és addig sem azzal töltik a drága nemzeti idejüket, hogy Tiborczot, a fejedelmi vőt, vagy Mészárost zaklassák az ügyben, hogy mégis csak hova tűnt a nemzeti vagyon egy értelmezhető, tetemes része.

Ha a felvonulás büszke résztvevőit zaklatják, ellenük koholnak ügyeket, talán még némi sikerélményük is lehet. Ezrével, tízezrével „nyomozhatják ki”, ki vett részt egy békés és tisztességes gyűlésen. Mégiscsak jobb ez, mint a „Korrupció és Gazdasági Bűnözés elleni Főosztályt” megkérdezni, hogy mit tetszettek tenni az elmúlt években.

Persze a rendőrség egyik legeredményesebb részlege, a sajtóelhárítási osztály ilyenkor azt a vicces választ szokta adni, hogy a sajtóban megjelent hírekkel ők nem foglalkoznak, az nem számít. Bár most azt is mondták, hogy a Büszkeség-napi felvonulás tulajdonképpen maga a Pride, azt ők onnan tudják, hogy jó alaposan kinyomozták, ugyanis látták a Facebookon. Mindegy, lényeg a nemzeti nyomozás.

Természetesen azt sem zárhatjuk ki, hogy ez a belengetett nyomozás már a rugalmas elszakadás része. Kicsit nyomozgatunk, aztán megyünk haza. Ki akad fenn azon, ha egy nyomozásnak nincs eredménye? Kis fenyegetésre esetleg még jó lesz, aztán lehet tovább haladni, nincs itt semmi látnivaló.

Itt jegyzem meg, hogy 2010 előtt, az akkori rendőrség/ügyészség egy része, nyilván nettó politikai számításból, körülbelül átállt a Fideszhez már a választás előtt. És igen csalárd módon, politikai megrendelésre dolgozott, előkészítve az Orbán-rezsim győzelmét, azaz a maffia-diktatúra kialakulását Magyarországon.

Most elég lenne, csak a jog és az igazságosság elveinek megfelelni. Ha már nemzeti, lenne mit jóvátenni.