(Forrás: faz.de, szerző: Joshua Schößler) A férfiak ritkán kapnak virágot ajándékba. Kivéve, ha annak köze van valamiféle teljesítményhez: a karmester koncert vagy premier után kap egy csokrot. Ugyanez igaz a győztes Forma–1-es pilótákra is. Az új munkahely első napján a férfi íróasztalán is ott lehet egy csokor. Vagy kórházi ágyánál, jókívánságként a felépüléshez – archaikusan szólva: támogatásként a saját betegsége elleni küzdelemben. Egy nagy virágüzletlánc reklámfilmje szerint a férfiak 88 százaléka az első virágcsokrát akkor kapja, amikor már a föld alatt fekszik. A halált ezek szerint lehet egyfajta teljesítményként értelmezni...

A virágoknak van valami morbid jellege. Abban a pillanatban, hogy levágják őket, elkezdenek hervadni. Ez a romlás az egyik lényegi része a hatásuknak: a virág gyönyörű és fölösleges, sőt pazarló – akárcsak az élet vagy a szerelem. Philipp Otto Runge festő úgy vélte, hogy a virágok iránti örömünk a paradicsomi időkből származó örökség. Minél több pénzt költöttek egy pompás csokorra, annál szebb nézni, ahogy elhervad.

Talán ez a magyarázata annak is, hogy a férfiak kevésbé értékelik a virágot. A férfiak hajlamosak racionálisan gondolkodni, és a virág ritkán talál helyet a szilárd cél–eszköz logikában. Ha a férfi virágot ad, annak oka van: Valentin-nap, születésnap, bocsánatkérés.

Jogos a kérdés: megérdemlik-e a férfiak egyáltalán a rózsát, a dáliát vagy a kardvirágot? Ez egyéni döntés kérdése. Lemossa a szőrt a mosdókagylóból? Elviszi a gyerekeket a játszótérre? A virág mellé talán „virágra méltó” viselkedés is kellene. Hogy az alapvető háztartási és nevelési feladatok elvégzése ide tartozik-e, az még vita tárgya lehet. Azokra az alkalmakra, amikor a nők virágot, a férfiak gyakran szivart vagy pálinkát kapnak. Ezekben is van valami közös a virággal: ünneplik az életet, ugyanakkor utalnak a túlvilágra. A különbség az, hogy a nikotin és az alkohol mindig hordoz valami önpusztító elemet.

De ha virágot adunk egy férfinak, az milyen legyen? Az interneten találni olyan tanácsot, hogy a virág ne legyen túl kicsi, mert az nagy kézben furcsán hat. A Német Virágkötők Szövetségének szóvivője a krizantémot javasolja, mert erős és tartós. Webshopok a gerberát ajánlják, mert gondozás nélkül is kibír két hetet egy vázában. Vagy a tulipánt és a napraforgót, mert „egyszerű és egyenes” virágok. Úgy tűnik, a férfiaktól nem várnak túl sokat.

Aki férfiként virágcsokrot akar, nehéz helyzetben van. Virágot ugyanis nem kérünk – kapunk. Ennél is nagyobb tabu viszont az, ha férfi férfinak ad virágot. A férfitársaságokban mindenféléről lehet beszélni. De miért ne lehetne virágokról is?

P.S.: A szerkesztő egy beszéd után kapta élete legnagyobb virágcsokrát, egy szekérderéknyi vörös rózsát, mert Mohamed próféta születésnapján beszélt a prófétáról, és a rózsa az ő kedvenc virága…