Szele Tamás kollégám igen alapos ember, elemez, összehasonlít és következtet. Ez az írás is ennek a módszernek az ereménye, a huppa.hu oldalon, a facebookon, keressétek, olvassátok!!

Ezt az írást sokan nem fogják szeretni, magam is kisebb, vagy akár nagyobb botrány kirobbanására számítok miatta – de megírom, mert szükséges. Leginkább a tisztánlátás kedvéért, ugyanis az orosz fogságból szabadult két kárpátaljai hadifogoly története több mint homályos, és mivel fontos ügyről van szó, legalább a vele kapcsolatos kérdéseket fel kell tennie valakinek. Még ha pontos, egyenes vagy legalább kielégítő válaszokra nincs is esély ez idő szerint.

Kezdjük azzal, hogy szeretném elhárítani a hazafiatlanság vádját: azt, hogy két honfitársunk kiszabadul az orosz fogságból, magam is nagyon örvendetesnek találom. Kevés rosszabb dolog van annál, mint ami ott rájuk várt volna.

Azonban ennek az ügynek belpolitikai szempontból, az a logikája, miszerint:
A kormány kiszabadított két magyar hadifoglyot az orosz fogságból → már Budapestre is érkeztek → ez igen jó és derék dolog → ezért aztán a kormány is igen jó és derék emberekből áll → tehát most ünnepeljünk, aztán később szavazzunk rájuk
Egyszóval, propagandaeszközt látunk működni.

De miért is ne tehetne rendes dolgokat néha még a mostani kormány is választási kampány alkalmából?
Tehet, csakhogy nem kizárólag a belpolitika és a propaganda létezik: aki csak kicsit is foglalkozott az elmúlt négy évben külpolitikával és elemzéssel, most erősen csóválja a fejét, mert különös történetet látunk kibontakozni, olyan különöset, ami már kifejezetten fantasztikus.
Netán népmesei.
Én most bemutatom a magam okait a fejcsóválásra, de hangsúlyoznám: nem vonok le következtetéseket, ezt meghagyom az olvasóknak.
Akkor lássuk, mi a különös ebben a történetben.
Először is, kiről van szó?
A helyes kérdés úgy hangzana, hogy kikről, hiszen ketten szabadultak, de Román Albert társáról, Csabáról nem sokat beszélnek, tulajdonképen csak a keresztnevét ismerjük.

Tehát: mit tudunk Román Albertről?
A neve először február 25-én bukkan fel a magyar sajtóban, én most a HVG akkori írását idézném róla. „Telegram-csatornáján számolt be az orosz védelmi minisztérium szerdán arról, hogy egy magyar–ukrán kettős állampolgárságú férfit ejthettek foglyul. A bejegyzéshez videót is csatoltak, a férfit Albert Roman néven azonosították.

A felvételen Albert Roman oroszul azt mondta, 2020 óta Magyarországon élt, amikor átlépte az ukrán határt elfogták, és elvitték egy ungvári hadkiegészítő parancsnokságra, ahol az orvosi vizsgálat annak ellenére is alkalmasnak találta, hogy agyhártyagyulladása, több törése és 11 agyrázkódása volt. Ukrán állampolgárságát átoknak nevezte, majd elmondta, az orvosi vizsgálatot követően buszba ültették, kiképzésre küldték, és a Cservona Kalina dandárba osztották be.

Az orosz minisztérium állítása szerint a férfi Pokrovszk környékén adta meg magát, egy összeomlott épületben találták meg, ahol megsebesült és evakuálását kérte. A férfi a közzétett videón azt mondja, parancsnoka rádión közölte vele, hogy az állását semmisnek nyilvánítja. Azt Moszkva nem közölte, hogy mikor léphette át a férfi a határt, illetve mikor ejtették foglyul.”

Itt az a fontos, hogy

  1. Román Albert (vagy Albert Roman, de inkább az első verzióban hiszek, ugyanis Kárpátalján gyakori keresztnév az Albert) már az orvosi vizsgálat idején jelezte, hogy volt nem kevesebb, mint 11 agyrázkódása, agyhártyagyulladása és több csonttörése. Ezeket tehát nem a harctéren vagy a fogságban szenvedte el. Hogy ezt a civil életben miképp lehet összeszedni, az jó kérdés, de fogadjuk el az állítást.
  2. A Cservona Kalina dandárba került. Nos, a Cservona Kalina, aminek a neve magyarul vörös kányafát jelent, Ukrajna egyik nemzeti jelképe, csodálatosan szép (és harcos) népdal is szól róla, de maga az alakulat az Ukrán Nemzeti Gárda 14. Műveleti Dandárja. Harcolt Szlavjanszkért, Debalcevéért, mostani nevét 2022-ben nyerte el, majd – ez fontos! – 2025. április 15-én a dandárt az Ukrán Nemzeti Gárda 1. hadtestébe osztották be, ami nem más, mint az AZOV.
    Igen, az az Azov – amit az oroszok úgy félnek, és úgy gyűlölnek…

Akkor most lássuk, mit ír – innentől kezdve nagyon ügyeljünk a dátumokra – a TASZSZ hírügynökség tegnapi első híre Román Albertről (bocsánat, a TASZSZ híreihez nem tudok forráshivatkozást adni, mert letilt a Facebook).
„A Kárpátaljai magyar Albert Roman, akit kényszerrel soroztak be az ukrán fegyveres erőkbe és aki megadta magát az orosz csapatoknak, segítségért fordult hazája kormányához, hogy hazatérhessen. Helyzetét Oroszország és Magyarország vezetői megvitatták.
A magyar területen élő Romant, aki kettős állampolgársággal rendelkezik (magyar és ukrán), a határon való átlépés után, az ukrán oldalon, a dokumentumok ellenőrzése után a határállomásról Ungvárra, a területi toborzóközpontba (ТЦК) küldték. Az orvosi vizsgálat fél órát vett igénybe, a magyar panaszait az orvosok figyelmen kívül hagyták. Roman a gyűjtőpontról való elküldését a zsidók Auschwitzba való deportálásához hasonlította. A gyűjtőponton kialakult veszekedés miatti konfliktus miatt a Nemzeti Gárdához osztották be, amely a frontvonalon teljesít szolgálatot.

A katonai kiképzés során, a magyar szerint, a férfiak és nők közötti egyenlő jogokról, Ukrajna történelméről és az orosz gazdaság szomorú helyzetéről beszéltek nekik ahelyett, hogy a drónok elleni védekezésre, lövészárok-építésre és álcázásra tanították volna őket. Roman úgy véli, hogy ez a kiképzés csak „szimbolikus” és az európai országok számára szóló jelentéshez szükséges.

Roman megadta magát az orosz „Centrum” haderőcsoport egységeinek a krasznoarmejszki területen. Elmondta, hogy távozás közben robbanás miatt megsérült, és egy ház romjai alá szorult, ahol este 10-től reggelig kellett várnia. Sérülést szenvedett, de nem tudott elsősegélyt nyújtani magának, mert nem tudta levetni a golyóálló mellényt. Roman megerősítette, hogy az ujjait csontig hasította, amikor megpróbált kiszabadulni a törmelék alól. Elmondása szerint kérésre sem dobtak le neki sem elsősegély-készletet, sem élelmet és vizet, ezért saját vizeletét kellett innia.

A legtöbb, magát az orosz csapatoknak megadó fogolyhoz hasonlóan, ő is rossz bánásmódra számított az orosz fegyveres erők részéről. Azonban elismerte, hogy bár vizet kért tőlük, de ehelyett teát, meleg ételt és cigarettát kapott.

Roman videóüzenetet rögzített a magyar kormánynak, amelyben segítséget kért a hazatéréshez, és ez eljutott Viktor Orbán miniszterelnökhöz. A Kreml sajtószolgálata közölte, hogy Orbán és Vlagyimir Putyin orosz elnök kedden telefonon megbeszélték többek között a magyar állampolgárokra vonatkozó kérdéseket, akiket az ukrán fegyveres erőkbe mobilizáltak és orosz fogságba estek.”
Tény és való, az Azov akkortájt valóban Pokrovszk és Krasznoarmejszk térségében harcolt.
Azonban az igen nagy ritkaság, hogy az orosz hadsereg elfogja az Azov egyik harcképtelen tagját, és se ne végezze ki helyben, se ne kínozza meg kivégzése előtt, ellenben teával és meleg étellel, sőt cigarettával kínálják, mintha rég elveszett bátyuskájukra leltek volna a romok között. Román Albert a szerencse fia.

Azonban a TASZSZ által említett videóüzenet még a február 25-i, ami az orosz Védelmi Minisztérium honlapján jelent meg! Emberünk több mint szerencsés: nála maradt a magyar állampolgárságát igazoló kártyája, a fogságban senki el nem vette tőle, mi több, rövid időn belül már üzenetet is küldhetett, ami az orosz hadifogságban ritkaság. Különös, de míg az orosz börtönökből és munkatáborokból szabad is, lehet is üzenni (bár sokszor cenzúrázzák ezeket az üzeneteket), az orosz hadifogságból szinte lehetetlen. Román Albertet nem csak ritka emberséges orosz katonák foghatták el, de a Védelmi Minisztérium is a gondjaiba vehette.
A videó hamar elterjedt, és eljutott a magyar kormányhoz is. Mit ír erről a TASZSZ, szintén tegnap?

MOSZKVA, március 4. /TASZSZ/. Vlagyimir Putyin orosz elnök úgy döntött, hogy szabadon engedi a két, Ukrajnában kényszerrel besorozott magyar állampolgárt, akikkel Péter Szijjártó magyar külügyminiszter együtt távozik. A Kremlben tartott találkozó során Szijjártó megjegyezte, hogy a kijevi rezsim „magyar állampolgárokat is mobilizál”. „Nagyon sokan közülük eltűntek. Nagyon sokan közülük fogságba estek, ezért szeretnénk Öntől kérni, hogy döntsön úgy, hogy elengedi a fogságban lévő magyar származású hadifoglyokat” – fordult a miniszter.

„Tegnap telefonbeszélgetésünk során Orbán Viktor miniszterelnök úr is felvetette ezt a kérdést, és kérte, hogy fontoljuk meg a orosz hadsereg fogságába esett magyar állampolgárok szabadon bocsátásának lehetőségét” – támogatta Putyin. „Ezek olyan állampolgárok, akik kettős állampolgársággal rendelkeznek – ukrán és magyar állampolgársággal. Őket kényszerrel mozgósították.„

„Úgy döntöttem, hogy két embert szabadon engedek. És önök, ahogy a miniszterelnök kérte, magukkal vihetik őket azon a repülőgépén, amellyel ideérkeztek, és amellyel visszatérnek Budapestre” – közölte az orosz vezető.

Előző nap a magyar kormány közzétett egy videóüzenetet egy Ungvárról származó katonától, aki Albert Roman néven mutatkozott be. Mint kárpátaljai magyar, ő is rendelkezik magyar állampolgársággal, de ennek ellenére a kijevi rezsim kényszer útján mozgósította, megsebesült, és végül fogságba esett. A katona elmondta, hogy az orosz katonák orvosi segítséget nyújtottak neki, és arra kérte Orbán Viktor miniszterelnököt, hogy segítse elő szabadon bocsátását és hazatérését. Orbán és Putyin még aznap telefonon beszéltek, és többek között ezt a helyzetet is megvitatták.

Oroszország már korábban is átadott Magyarországnak olyan hadifoglyokat, akik ukrán mellett magyar állampolgársággal is rendelkeztek. 2023 júniusában 11 kárpátaljai születésű személyt adtak át a magyar hatóságoknak az orosz ortodox egyház közvetítésével és a budapesti székhelyű Máltai Lovagrend jótékonysági szervezet segítségével.”

Lám csak, milyen egy drága jó ember ez a Putyin, kérem. „Úgy dönt”, hogy szabadon enged két embert, holott a magyar kormánymédia náluk több magyar nemzetiségű hadifogolyról tud, vagyis tudott március 2-án, így például a nyíregyházi születésű, ám a kárpátaljai Szernyén élő Veres Balázsról, aki ráadásul a Mandiner szerint szellemi kihívásokkal is küzdött, bár ő csak „eltűnt” Harkiv térségében, felderítés közben, de feltételezhető, hogy ő is fogságba esett.
Mindegy, itt jön a következő fejcsóválás: hogyan került Albert és Csaba a hadifogolytáborból Moszkvába?
Gyorsan, nagyon gyorsan.
De miképpen kerültek fel Szijjártó repülőgépére Seremetyevón?
Úgy, hogy feltették őket rá.

Albertnek voltak iratai, de Csabáról ezt nem tudjuk biztosan, mindenesetre az sem utolsó kérdés, hogy a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtéren mi módon jutottak át az útlevél-ellenőrzésen?
Csak úgy történhetett, hogy nem is volt ellenőrzés, hiszen még Albertnek is csak egy személyazonosságot és állampolgárságot igazoló kártyája volt, és mivel az Oroszországi Föderáció nem tagja az Európai Uniónak, pláne nem a Schengeni Övezetnek, útlevélre lett volna szüksége. Bár meglehet, termett az is a magyar nagykövetségen, még Moszkvában. Ez megmagyarázná az igazolványtechnikai kérdéseket.

Az a nagy gondolkodásban fel sem tűnt a művelt magyar közönségnek, hogy Putyin minden nemzetközi szerződést felrúgva úgy adja-veszi az embereket, ahogy régen a bojárok kártyázták el a muzsikokat.

Az ügynek van egy harmadik érdekes mozzanata.
Az ügyben ugyanis cselekedni próbált Váradi Barna jobbikos képviselőjelölt is. Elvégre választási kampány van. Nézeteivel kicsit sem értek egyet és soha nem is fogok, de az az ötlete figyelemreméltó volt, hogy írásban értesítette a Külügyminisztériumot a helyzetről. Levelére választ is kapott, mégpedig papíron, fehéren-feketén.
De csodálatos egy válasz az, meg kell hagyni.
Lássuk.
Csak az utolsó bekezdést idézem, mert az után jön az érdekesség.
„Magyar Levente miniszterhelyettes az ügyben berendelte Ukrajna magyarországi nagykövetét kifejezte a magyar kormány leghatározottabb tiltakozását az erőszakos sorozással és a nyílt utcai embervadászattal szemben.
Budapest, 2026. március 6.
Üdvözlettel:
Külgazdasági és Külügyminisztérium”

Pecsét van rajta, szignó nincs. Iktatószáma viszont van, ami KKM/8327-1/2026/Adm.

Mi ebben az érdekes?

A keltezés! Március 6-i! Váradi Barna ezt a beszkennelt vagy lefotózott iratot március 3-án osztotta meg.

Aki nekem ezek után szidni meri a Magyar Postát, annak velem gyűlik meg a baja.
Ezt csinálja utána a hanyatló Nyugat, hogy egy levelet három nappal a feladása előtt kézbesít! Nem lassú ez, hanem gyorsabb még a fénynél is, ha lehet hinni annak a dekadens, nyugati Einsteinnek. Ezt még csak holnap fogják megírni.

Egyszóval, akadnak nehezen megmagyarázható momentumok ebben az ügyben, nehéz így felhőtlenül ünnepelni ártunkat és ormányunkat. Akik pedig lám csak, milyen ügyesek voltak, mert kiszabadítottak két hadifoglyot.
Csak épp minimum tisztázatlannak mondható körülmények között. Hogy azután mi lesz a sorsuk, az kérdéses. A nemzetközi jog azt mondja, hogy haza kell térniük, ugyanis ők még mindig az ukrán hadsereg tagjai. Ha ehhez nincs kedvük, kérhetnek politikai menedékjogot is Magyarországon, valami azt súgja nekem, hogy meg fogják kapni, bár Ukrajna erősen tiltakozik az ügy miatt, hiszen már be is rendelték ez ügyben a kijevi külügyminisztériumba a magyar ügyvivőt.

Mint az Ukrajinszkaja Pravda írja:

„A külügyminisztérium szerint az ukrán fél nem kapott információt arról, hogy pontosan kit engedtek szabadon az orosz fogságból.
„Ezért a külügyminisztérium meghívja a magyar ideiglenes megbízottat, hogy hiteles információkat szerezzen tőle. Az ukrán fél emellett hozzáférést kér a visszatért személyekhez” – tájékoztatta a külügyminisztérium.
A külügyminisztérium jelezte, hogy Ukrajna számára prioritás a fogságból visszatért emberek kérdése.
„Ugyanakkor kénytelenek vagyunk megállapítani, hogy Moszkva és Budapest nem először manipulálja a hadifoglyok érzékeny kérdését. Megdöbbentő a cinizmus, amikor a foglyok szabadon bocsátásának kérdését a magyarországi választások előtti politikai PR-kampány részévé és a Kreml-lel való kapcsolatok alkukártyájává teszik” – tették hozzá a külügyminisztériumban.
Ukrajna elítélte a „magyar oldalról érkező etnikai kártyával való manipulációt” is.
„Azok a valódi humanitárius erőfeszítések, amelyeket a világ azon országai tesznek, amelyek őszintén segítik Ukrajnát az emberek fogságból való szabadításában és életük védelmében, soha nem járnak ilyen cinikus PR-rel és politizálással. Fontos, hogy az élet legyen a legfőbb érték” – összegezte a külügyminisztérium.”

No, de tudjuk: Orbán telefonált Putyinnak az ügyben, Szijjártó elment az emberekért és elhozta őket, mást nem is akart intézni Moszkvában, csak épp ezt, egyéb dolga nem is volt.

Összegezve: véletlenül, de egészen véletlenül pont választási kampány idején, pont mesterségesen gerjesztett ukránellenes hangulatban, pont, amikor a legfeszültebb a viszony Ukrajna és Magyarország között, pont akkor, amikor a kormány a legerősebb riválisát ukránbarátsággal vádolja (mintha ez vád lehetne), nos, tehát pont ebben a történelmi pillanatban sikerül Orbán Viktornak kiszabadítania két állítólag kényszersorozott kárpátaljai magyar katonát az orosz hadifogságból.
Épp, mikor a legjobban jön ez a kampányban.

A Fidesznél vannak ilyen véletlenek, az is megesett már, hogy „félrement” egy e-mail és emiatt Orbán interjút adott. Az is véletlen volt, meg ez a mostani eset is. Én Orbán helyében ruletteznék is, mert a mostani véletlennek egyébként annyi lenne az esélye, mint annak, hogy egymás után tizenhétszer jöjjön ki a kaszinó asztalánál a piros huszonhetes. Ismétlem: nem vonok le semmiféle következtetést a körülményekből. Csak ülök, és csóválom a fejemet: micsoda véletlenek vannak…