Magron – Juhász Rita cikke

A Meteorológiai Világszervezet (WMO) a meteorológia világnapja alkalmából közzétett
jelentése szerint 2015-2025 közötti 11 év az eddigi legforróbb évek voltak zsinórban. Ez már
nem egyszeri alkalom, vagy kilengés, hanem a trend. A párizsi klímacél – lehetőség szerint a
globális felmelegedés 1,5°C-on korlátozása – egyre inkább elérhetetlennek tűnik. A mérések
alapján 2 millió éve nem volt ilyen magas a szén-dioxid koncentrációja a levegőben.
A kutatók szerint további aggodalomra ad okot, hogy az óceánok hőmérséklete is drasztikus
mértékben emelkedik. Az iskolában földrajzórán megtanultuk: az óceán nyáron hűt, télen fűt. A víz nagy mennyiségű hőt képes felvenni és azt csak később, fokozatosan adja le. Így az
üvegházhatású gázok arányának csökkenése után is, az óceánok akár évszázadokon át tovább melegíthetik a légkört.

A hetekig tartó nyári hőhullámok, a trópusi éjszakák, az aszályok, az azokat követő heves
zivatarok, az enyhe telek és szürke latyakos karácsonyok, amiket most klímaanomáliának
vagy extrém időjárásnak nevezzük, normalitássá válnak. Tehát nekünk és az elkövetkező
generációknak a dédszüleinkéhez képest teljesen új éghajlathoz kell alkalmazkodnunk.
Éppen ezért nem csak a klímaváltozás kordában tartására kell koncentrálni. Hangsúlyt kell
kapnia mind a politikában, a gazdasági életben és a társadalomban az alkalmazkodásnak. Ez a szemlélet Magyarország esetében különösen fontos. Hazánk részesedése a globális
üvegházhatásúgáz-kibocsátásból csekély, mindössze 0,12%. Ez azt jelenti, hogy a hazai
kibocsátás csökkentése önmagában csak korlátozott hatással van a globális folyamatokra.
Ugyanakkor a klímaváltozás komoly kihívások elé állítja a gazdaságot és a lakosságot.

Klímaváltozás Magyarországon

A változások Magyarországon is drasztikusak. Amíg hazánk legnagyobb része korábban a
mérsékelten meleg – száraz klímatartományba tartozott, addig mostanra a meleg – száraz
kategória vált uralkodóvá. Az elmúlt években az éves átlaghőmérséklet akár 2 fokkal is meghaladta a korábbi évek átlagát. A hőségnapok száma folyamatosan növekszik, az elmúlt évtizedben akadt olyan év is, amikor 60 napon mértek 30°C feletti hőmérséklet. Így már Magyarországon is előfordulnak a trópusi éjszakák, amikor még éjszaka sem hoz enyhülést.
A csapadék eloszlása és mennyisége is megváltozott. Egyre gyakoribbak a rövid ideig tartó,
intenzív záporok, zivatarok és egyre hosszabbak az aszályos időszakok. A csapadék
mennyisége csökken. Különösen az Alföldön drámai a helyzet. Kiskunmajsán mindössze 268
mm csapadék hullott, ami „nem sokkal több”, mint az a 184 mm, ami Csökölyön csupán
egyetlen nap leforgása alatt esett.

Alkalmazkodnunk kell a hőhullámokhoz, hőségnapokhoz és a trópusi éjszakákhoz

A nyári nappali és éjszakai hőség különösen megterheli a szervezetünket és a
teljesítményünkre is negatívan hat. Sőt az idősek és kisgyermekek számára a kánikula akár
halálos is lehet. Becslések szerint a 2024-es rekordmeleg nyáron Európában több mint 60.000 ember, köztük több száz magyar halt meg a hőség következtében.

Nagyvárosaink igazi betonsivatagok. Ez kedvez a nyári extrém magas hőmérséklet
kialakulásának. Ahhoz, hogy megakadályozzuk a városok „túlhevülését” csökkenteni kell a
belvárosokban a beépítettséget, és figyelmet kell fordítani az utcák, terek árnyékolására.
A lakóépületek tervezésénél és felújításánál is korszerűbb, a megváltozott klímaviszonyokhoz igazodó szabványokra van szükség. Nemcsak a fűtés energiahatékonyságát kell javítani, hanem legalább ekkora hangsúlyt kell kapnia a nyári hővédelemnek is – beleértve a hatékony hűtést és az árnyékolási megoldásokat.
A kánikula munkavédelmi kihívást is jelent, hiszen nem mindenki dolgozik klimatizált
épületekben. Az építőipari munkások, a postások, ételfutárok munkaidejük legnagyobb részét nyáron a tűző napon töltik, így ők különösen kitettek a napszúrásnak, hőgutának vagy hősokknak. Emiatt újra kell szabályozni a Munka Törvénykönyvét, hogy megvédjük a
szabadban dolgozók egészségét és életét.

Magyarországon sokáig tartotta magát az az elképzelés, hogy a vízkészleteink határtalanok.
Sajnos az elmúlt évek éppen az ellenkezőjét bizonyították be. Tudatosítani kell minden
szereplőben, hogy a rendelkezésre álló víz nem végtelen. Az alkalmazkodás leglényegesebb
eleme, hogy a víz gyors elvezetése helyett azt a tájba kell visszajuttatni. El kell tárolni a
nedvességet a száraz időszakokra.

Ezen kívül csökkenteni kell a felhasznált víz mennyiségét és a pazarlást. Ezért a
mezőgazdaságban támogatni kell például a precíziós öntözőtechnikák elterjedését. A
növénytermesztés jellegét is át kell alakítani. A vízigényes monokultúrákat fel kell váltania a
szárazságtűrőbb, változatosabb vetésszerkezeteknek és fenntarthatóbb gazdálkodási
módszereknek. A másik nagy fogyasztónak, az iparnak is csökkentenie kell a
vízfelhasználását új technológiák bevezetésével. Mindemellett az ipari létesítmények
tervezésekor és telepítésekor figyelembe kell venni a rendelkezésre álló vízkészleteket.
Tudatosulnia kell, hogy hazánk nem alkalmas vízzabáló üzemek, például akkumulátorgyárak
létesítésére.

A lakosságnak is meg kell tanulnia a tudatos és takarékos vízhasználatot, fontos, hogy egyre
több háztartás használjon víztakarékos eszközöket. Ezen túl sürgősen modernizálni kell a
hazai ivóvíz-infrastruktúrát is. Országos átlagban a vízhálózat vesztesége 20%, ami egy
vízhiánnyal küszködő országban túl magas. Maga az Állami Számvevőszék írta 2024-ben:
„Fennáll a kockázata annak, hogy az ivóvíz-szolgáltatás jelenlegi formájában hosszú távon
nem lesz fenntartható.”

Budapest – zöld főváros

A budapesti betonsivatag a nyári hőségben elviselhetetlen. Viszont az elmúlt években a
városvezetés jelentős lépéseket tett azért, hogy bezöldítse a várost és így csökkentse a nyári
kánikulát. 2019 óta mintegy 35 000 fát ültettek. Így egyre gyarapodnak a zöld oázisok, ahol
árnyékban lehet hűsölni és élvezni a nyarat. De nemcsak fát ültet a város, a matuzsálemeket is megbecsüli. Egy új favédelmi protokollt alakítottak ki, amely biztosítja, hogy az építkezések során úgynevezett „fabarát” tervek készüljenek és elkerüljék a fák kivágását.
A város a lakosságot is bevonja a zöldítésbe. A belvárosi, zárt udvaros, gangos házak
lakóközösségei már hat éve pályázhatnak zöldfelületek kialakítására, mint a zöldkazetták,
zöldfalak vagy zöldtetők. Ezek a megoldások képesek csökkenteni a belső udvarok
hőmérsékletét, és kellemesebb, élhetőbb mikroklímát biztosítanak az ott élők számára.
Zöld Gerilla Mozgalom – cselekedj lokálisan!

A mozgalom alapítója, Kulcsár László gazdálkodó szerint legalább egy balatonnyi vizet
kellene visszatartani a tájban ahhoz, hogy érdemben lassítani lehessen Magyarország
kiszáradását és elsivatagosodását.

A vízvisszatartás egyik legkézenfekvőbb eszközei a hazánkat keresztül-kasul behálózó
vízelvezető árkok lehetnének. Sok esetben elegendő lenne a meglévő zsilipek lezárása, illetvea tönkrement műtárgyak ideiglenes, akár néhány deszkával történő elrekesztése ahhoz, hogylassítsuk a víz lefolyását, és növeljük a tájban maradó víz mennyiségét.
A Zöld Gerilla Mozgalom az elmúlt években több figyelemfelkeltő akciót is szervezett.
Önkénteseik kisebb léptékű vízvisszatartó megoldások kialakításával, árkok ideiglenes
elzárásával mutatták be, hogy már minimális eszközökkel is látványos eredményeket lehet
elérni. Emellett szakmai fórumokkal és közösségi kampányokkal igyekeznek ráirányítani a
közvélemény és a döntéshozók figyelmét a vízvisszatartás fontosságára.

A kezdeményezésegyik legfontosabb üzenete, hogy a megoldás nem feltétlenül nagy léptékű beruházásokbanrejlik, hanem sokszor helyi, közösségi szinten is megvalósítható lépésekben.Válaszúthoz érkeztünk. El kell döntenünk, hogy megmaradunk-e a régi, elavult módszereknél egy teljesen megváltozott világban, vagy változtatunk azokon és alkalmazkodunk az újhoz. Az idő sürget, nem érünk rá, mint Petőfi versében Pató Pál úr!