A hétvégén Alaszkától Puerto Rico-ig tüntettek az emberek az Egyesült Államokban. NO KINGS – nem kellenek királyok, ez a már harmadszor megrendezett tüntetéssorozat szlogenje. Ez azért furcsa, mert az Egyesült Államokban sosem volt király, az USA éppen a monarchia és a gyarmati státusz ellen harcolva jött létre a függetlenségi háborúban.
„We, the people, – Mi, a nép” – így kezdődik az alkotmány preambuluma, első mondata pedig így szól: „Mi, az Amerikai Egyesült Államok népe, annak érdekében, hogy egy tökéletesebb Uniót hozzunk létre, megteremtsük az igazságosságot, biztosítsuk a belföldi békét, gondoskodjunk a közös védelemről, előmozdítsuk az általános jólétet, és biztosítsuk a szabadság áldásait magunknak és utódainknak, kihirdetjük és elfogadjuk az Amerikai Egyesült Államok Alkotmányát.” Mi, az Egyesült Államok népe. És a nép jelentős része 240-250 év után tüntet, hogy nem kellenek királyok. Mi történt?
Van ugyanis valami zavarba ejtő a jelen politikai és gazdasági folyamataiban. Nem azért, mert ismeretlenek – hanem épp ellenkezőleg, azért mert túl ismerősek. Van ahol már csak a történelemkönyvekből, de van ahol 70 – 80 évvel korábbi tapasztalatokból. Mintha a modern állam felszíne alatt egy régi logika kezdene újra működni. Ezt többen „új feudalizmusnak” nevezik. A kifejezés túlzásnak tűnhet – egészen addig, amíg végig nem nézzük, mi történik valójában.
Nézzük például a vagyonkoncentrációt: egyre nagyobb vagyon összpontosul a leggazdagabb emberek kezében, miközben a középosztály elszegényedik és a társadalmi csoportok között egyre kisebb az átjárás, azaz a feljebb lépés lehetősége. Ennek az új társadalmi rendnek a média, a szórakoztatóipar és az értelmiség egy része adja az ideológiai hátterét. Korábban az európai feudális társadalomban egy szűk réteg (a nemesség) birtokolta a hatalmat (és a vagyont), óriási volt az egyenlőtlenség, és a különböző osztályok között az átjárás lehetetlen volt. A társadalmi rend fenntartása érdekében az egyház szolgáltatta az ideológiai muníciót.
Az Egyesült Államokban az 1970-es évek óta a középosztály és az elit közötti vagyoni különbség folyamatosan nő . A 400 leggazdagabb amerikainak nagyobb vagyona van, mint az ország felének együtt. A leggazdagabb 0,1 százalék 30 évvel ezelőtt az összvagyon 7 százalékát birtokolta, ma már a 22 százalékát. A világjárvány még jobban felgyorsította ezt a folyamatot, 2021-ben az Amazon megháromszorozta a profitját, Jeff Bezos, az Amazon főnöke a tavalyi évben már 70 milliárd dollár nyereséget könyvelhetett el. Az Apple, Amazon, Google, Facebook és Microsoft pedig a teljes amerikai tőzsdepiac 20 százalékát éri. Ahogy egy a Szilikon-völgyi bennfentes találóan megállapította, ez már feudalizmus csak sokkal jobb marketinggel.
Ha a hazai viszonyokat nézzük, a legfrissebb felmérések szerint az elmúlt 5 évben torzult a magyar társadalom szerkezete. Az ELTE Társadalomtudományi Kutatóközpont Szociológiai Kutatóintézetének felmérése szerint 2021–25 között a felső réteg aránya csaknem megfeleződött, 9-ről 5 százalékra csökkent. Hasonlóan drámai mértékben, 24 százalékról 14 százalékra csökkent a felső középréteg aránya, az alsó középrétegé 36 százalékról 38 százalékra nőtt. A legdrámaibb mértékben az alsó réteg aránya változott, 31 százalékról 43 százalékra nőtt, ami példátlan elszegényedést jelent.
A felsőbb státuszú csoportok – magasabb végzettséggel, stabilabb jövedelemmel rendelkezők – egyre inkább elszakadnak az alsóbb rétegektől, különösen az életminőség, az egészségügyi hozzáférés és az oktatási lehetőségek terén. A középosztály helyzete ezzel párhuzamosan bizonytalanabbá vált: sokan érzik úgy, hogy „lefelé csúszás” fenyegeti őket, még akkor is, ha jelenleg stabil egzisztenciával rendelkeznek, mondja a tavly ősszel készült felmérés.
A múlt nyelve, a jelen logikája
Nálunk a jelenség egyik leglátványosabb része a történelmi formák visszatérése. Magyarországon például megyék helyett a középkori elnevezéssel vármegyék vannak újra, főispánok igazgatnak, – sőt, már űrispán is lett -, a Szent Korona a múzeumból a parlamentbe került, és Deák Ferenc 19. századi törvényjavaslata az egyházakról sokkal modernebb volt a mostani szabályozásnál… Ezek első ránézésre inkább szimbolikus lépéseknek tűnnek – és részben azok is. A hatalom szereti a történelmet: legitimitást ad, kontinuitást sugall. De a lényeg nem itt van. A magyar politikai rendszer egyik legfontosabb változása az elmúlt évtizedben nem egy törvény vagy intézmény, hanem egy működési mód:
a személyes lojalitás szerepének felértékelődése.
Ez több területen is tetten érhető:
- kulcspozíciókba 8–10 évre történő kinevezések
- stratégiai ágazatok hosszú távú, 30–40 éves koncessziókba szervezése
- jelentős állami szerződések évtizedes titkosítása
- a választási szabályok olyan átalakítása, amely folyamatosan éserősen egy irányba torzítja a versenyt
Ezek külön-külön technikai lépéseknek tűnhetnek. Együtt viszont egy olyan rendszert – a NER-t – rajzolnak ki, ahol a hatalom nemcsak megszerezhető, hanem tartósan rögzíthető.
A valódi változás nem a szimbólumokban, hanem a működésben történik.
A szabályoktól a kapcsolatokig
A modern állam alapja elvileg a hatalom megosztása, és az, hogy a rendszer személytelen szabályok szerint működik. Nem az számít, ki vagy, hanem hogy mit ír elő a jog. Ugyanakkor mára kiderült, hogy csak papíron létezik az egyenlőség, de mindig vannak egyenlőbbek. Magyar viszonyok között gondoljanak csak a közbeszerzési pályázatokra… Ahogy anno Orwell írta az Állatfarmban: “Minden állat egyenlő, de egyes állatok egyenlőbbek a többinél.” Az „újfeudális” érzet itt kezdődik, vagy a pártállami tapasztalatokat is figyelembe véve, folytatódik.
Amikor:
- a döntések egyre inkább személyes lojalitás mentén születnek,
- az erőforrások elosztása bizalmi hálózatokon keresztül történik,
- a pozíciók hosszú időre „bebetonozódnak”,
- a rendszerben való előrejutás kulcsa nem a teljesítmény, hanem a kapcsolat.
Itt már nem egyszerűen politikáról beszélünk, hanem hatalmi struktúráról. És ez a struktúra kísértetiesen emlékeztet valamire, amit egyszer már láttunk.
A föld újra hatalom
A történelmi feudalizmus alapja a földbirtok volt. Ma nem erről van szó – de a föld, mint erőforrás, újra kulcsszerepet kap. Amikor hatalmas területek koncentrálódnak néhány szereplő kezében, és ezek a politikai kapcsolatokkal is összefonódnak, akkor a birtok többé nem pusztán gazdasági kérdés. Hanem hatalmi. Nem hűbérbirtok – de funkciójában nagyon közel áll hozzá.
Dinasztiák és záródó elit
A modern demokrácia egyik alapígérete az volt, hogy a hatalom nem öröklődik. Ehhez képest azt látjuk, hogy:
- politikai családok újra és újra megjelennek
- a politikai és gazdasági elit újratermeli önmagát
- bizonyos rendszerekben a hatalom ténylegesen öröklődik
Ez nem klasszikus értelemben vett feudalizmus – nincs jogilag rögzített öröklés. De a hatás hasonló: a rendszer nem nyílik, hanem záródik.
Diplomácia: intézmények helyett személyek
A változás a nemzetközi térben is megfigyelhető. A 20. század második felének intézményes diplomáciája – ENSZ, EU, multilaterális rendszerek – mellett, sőt, helyett egyre erősebb a tendencia, hogy a döntések vezetők közötti személyes kapcsolatokon keresztül születnek.
- informális egyeztetések
- bilaterális alkuk
- személyes szimpátiák és konfliktusok
Ez a logika már szinte teljesen megfelel annak az elvnek, hogy nem az számít, mit mond a rendszer, hanem hogy ki kivel van jóban. „Majd én megbeszélem az elnök úrral, és elintézzük”. Ismerős, ugye?
Akkor ez most feudalizmus?
Nem – legalábbis nem a szó klasszikus értelmében. Hiányzik: a rendi jogrend, az örökletes státusz formális rendszere, és a föld kizárólagos gazdasági szerepe Ami létrejön, az valami más: modern állam és piacgazdaságban kialakuló vagyonkoncentráció ésa személyes hatalmi logika. Egy hibrid rendszer, amelyben
- a szabályok szerepe és kiszámíthatósága csökken
- a kapcsolatok szerepe nő
- a hatalom koncentrálódik és tartósul
És ettől kezdve a rendszer úgy kezd viselkedni, mintha feudális lenne. Nem tért vissza a középkor. De valami történt a modernitással. A rendszer, amelynek elvileg nyitottnak, átláthatónak és személytelennek kellene lennie, egyre inkább a személyes kapcsolatok és függőségek hálózatává alakul.
A modern rendszerek „lezáródnak” és perszonalizálódnak,és ettől egyre inkább feudális jellegűnek érződnek, nem jogilag öröklődik a hatalom, de facto azonban egyre kevesebb kézben koncentrálódik – és ott is marad, vagyis a 21. század nem visszatér a feudalizmushoz – hanem kitalálja demokratikusnak látszó modern változatát.
Forrás:
https://firstthings.com/our-neo-feudal-future
2020 and the coming of neo-feudalism – The Post (unherd.com)
Neofeudalism: The End of Capitalism? (lareviewofbooks.org)
