A MAGYAR NYELV – MADÁRTÁVLATBÓL
A magyar nyelv iránt érdeklődőknek, akik messziről néznek rá erre a nyelvre, el szoktunk mondani néhány érdekességet, például:
– nagyon hosszú szavak vannak: telefonbeszélgetésünkkor
– nincs hímnem és nőnem
– a farmer szó a „jeans” típusú cowboy-nadrágot jelöli
– az ő és ű betűkön kettős hosszú ékezet van; ilyen nincs máshol
– előbb van a vezetéknév, aztán a keresztnév
– a magyar az egyetlen nyelv, ahol az euró szó végén az ó-ra ékezet kel
– a magyar nem rokona a környező nyelveknek: szlávoknak, németnek, románnak
Szokatlan a nyelv sorsa, helyzete is. A mai magyar beszélők 20%-a, tehát minden ötödik, Magyarországon kívül él – ez Európában példátlan.
Az is érdekes, hogy a magyarok évszázadokon át úgy tudták magukról: törökök vagy hunok, és erre valóban számos jel mutat – egy kivételével, az pedig a nyelv, mely nem török és nem hun, hanem finnugor.
Miért beszél egy török (vagy magát annak tartó) nép egy finnugor nyelvet?
Európai szemmel feltűnik a magyar szókincs „egzotikus” volta: legnagyobb része nem hasonlít sem a nyugat-európai, sem a szláv szókincsre.
Az olasz például jól képviseli a köz-európai szókincset: teatro – színház, violino – hegedű, cammello – teve, geografia – földrajz. Az olasz szavakat a legtöbb európai ember megérti, a magyart nem.
Azt mondtam: európai ember – ugyanis egy kínainak már nem könnyebb a violino, mint a hegedű, a teatro, mint a színház, neki mindegyik egyformán ismeretlen. Vagyis a magyar szókincs csak európai szinten különleges, globális szinten nem az.
Nádasdy Ádám, (1947-2026) költő, író, nyelvész halálára, részlet a Milyen nyelv a magyar című könyvéből.
