Halló? Tessék? Milyen intézet? És mit kutat, kedveském?
Én? Én Erzsi néni vagyok, nyolcvanéves.
Milyen Endre? Hám Endre? Nem értem, hangosabban! Na, mindegy. Úgysem jegyzem
meg…
És mit szeretne tudni, kedves?
Hát azt szívesen elmondom magának. A Fideszre szavaztam, hát persze. Naná. Kire másra?
Megmondom én magának az őszintét, nincs ebben semmi titok.
Hogy is hívják magát? Ja igen, Endre.
Hát Endre! Én nem tudom, maga hány éves, de biztosan nem nyugdíjas. Ugye? Na ugye.
Aki nyugdíjas, az tudja, milyen keserves a megélhetés. Pláne, ha özvegy. Amit én az uram
után kapok, az alig több a semminél. Igen, az, az, arról beszélek. Özvegyi nyugdíj.
Én addig nem szavaztam, amíg a kommunisták el nem vették a 13. havi nyugdíjat. Maga
jobban tudja, hogy hívták azt a… Igen, valami Vajnai vagy Rajnai. Az a kis kölyökképű
mitugrász. Miniszterelnök? Az volt?
Azt mondta akkor a szomszédasszonyom, a Teri, akit beszervezett az a drága ember, a Viktor,
szóval azt mondta nekem a Teri, aki szintén özvegyasszony:
– Idefigyelj Erzsi! Nekem el kell vinnem szavazni még egy embert. Jössz velem?
Hát így kezdődött. Vagyis így kezdődtek a szavazásaim. Korábban sosem mentem el a
választásra. Á, minek!
– Meglásd, nem bánod meg! – ezt is mondta a Teri. – Meglásd, az Orbán fog nyerni, és
visszaadja a 13. havit.
– Hát te ezt meg honnan tudod? – kérdeztem tőle, a szomszédasszony Teritől. Azt mondja
erre:
– Téged nem érdekel a csillagok állása?
– A csillagok állása?
– Az, az! – és jól legorombított, mert nem olvasok újságot.
De igazából ő sem olvas újságot sosem, hanem az unokája, aki nála lakik, és állandóan azt a
micsodát, a komputert – vagy hogy is hívják – nézegeti; a Sanyika nyomtatja ki neki, hogy
éppen hogyan állnak a csillagok.
Én meg csak tátottam a szájamat, mert a Teri mindig tudta előre, mi lesz. Megjósolta, hogy
amazok, az Orbánék vissza fogják adni a 13. havi nyugdíjat. Kiolvasták a csillagokból. És
tényleg! Visszaadták. Tavaly ősszel még kuponokat is adtak, harmincezer forintot. Meg
leszállították a csirkefarhát árát.
Andor, illetve Endre! Ugye erre maga is emlékszik?
Hogyan? Igen, igen, ahogy mondja. Négyszer egymás után, csakis a Fideszre szavaztam, akik
állandóan győztek. De ezen Teri egyáltalán nem lepődött meg, mert ő ezt tudta előre. Úgy
bizony, a csillagok állásából.

De a Teri most teljesen kivan. Azt mondja: érthetetlen neki, hogy mi történhetett a
csillagokkal, vagyis azokkal az okos emberekkel, akik a csillagok állásából azt olvasták ki,
hogy megint az Orbánnak kell győznie. Pláne így, hogy kezdte fizetni a 14. havi nyugdíjat is.
– Mi történt? – tőlem kérdezte a Teri. Tőlem? Azt én honnan tudjam? Ki érti? Senki sem
érti. A papunk sem érti. Ő állandóan Orbánért imádkozott…
Maga érti, Andor? Hogyan? Nem Andornak hívják? Jól van na. Hám Endre.
Most felénk azt beszélik a népek (és higgye el nekem, hogy a népek nem a kis ujjukból
szopják), szóval azt beszélik, Endre, hogy ez az új gyerek (egyébként ő is kölyökképű), ez az
állítólagos csodagyerek, ő is el fogja venni a 13. havi nyugdíjat.
De ezt az Orbán nem hagyja majd annyiban. Visszajön, meglássa! Lehet, hogy már egy év
múlva visszajön, és az asztalra csap.
Írja csak meg, ha akarja.
Hajrá Fidesz!
Na, viszonthallásra. Minden jót!