Az Infovilág viszonylag ritkán közöl verseket, pontosítanék: gyakorlatilag soha. De Toronyi Attila, aki mostanra fedezte fel költői vénáját kivételt érdemel, hiszen újraírt egy klasszikus költeményt, adaptálta a mai magyar viszonyokra…
(JÓZSEF ATTILA UTÁN SZABADON)
Elkaptak, rabláncon elvezettek.
NER-társaink, Garancsi, Mészáros!
Bízunk bennetek, tudjuk: szerettek.
S míg tiétek az ország, a város,
tegyétek meg, amit megtehettek.
Lecsapott ránk az elszámoltatás,
ellenünk vallanak az árulók,
vár ránk a börtönben a megtorlás,
s kiröhögnek a sunyi felbújtók.
NER-társ, segítsd a lebukottakat.
Otthon a kastélyunk már düledez,
nincs szobalány, komornyik, vagyonőr.
A jacht a parton árván vesztegel,
eltűnt a Merci mellől a sofőr.
Az asszony sóhajt: „mért így alakult?”
S a könyvelő is egyre csak morog,
hogy nem fizeti a számlát a „gróf”.
Az ügyvéd óradíja felszaladt,
zár alá kerülhet minden vagyon.
NER-társ, segítsd a lebukottakat.
Gondoljatok a zárka csöndjére,
hol nem cseng reggelente a teló.
Küldjetek kávét, jó ügyvédeket,
s meleg zoknit, ha esni fog a hó.
Küldjetek újságot, ha létezik,
s akad szerző, ki rólunk jókat ír.
Gyötör a csend, a gyanús hallgatás,
nem segít a vádalku, az ima,
amíg ennyire árad a Tisza.
NER-társ, segítsd a lebukottakat.
Küzdöttünk híven minden tenderért,
nem veszhet kárba az igyekezet.
Mert vár ránk megannyi közbeszerzés,
és sok félbemaradt túlárazás.
A mozgalom él, közpénz akad még,
s reméljük, fordul egyszer a világ.
Lehull a bilincs, elcsitul a vád,
lesz megint újra szuverenitás.
Éljen a korrupció, a lopás!
NER-társ, segítsd a lebukottakat.
