Hat év? Három év? Vagy már egyetlen év alatt is lehetnek kézzelfogható eredmények? Ez a kérdés különös aktualitást kapott Magyarországon az új Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatal, az NVVH elnökének kiválasztása körül. Az Országgyűlés Igazságügyi és Alkotmányügyi Bizottsága 2026. augusztus 27-én Unger Anna Rózát, az ELTE politológus docensét jelölte a hivatal élére. A döntés nem volt egyhangú: hat igen szavazat mellett egy nem és egy tartózkodás született. Unger többek között Ligeti Miklóssal, a Transparency International Magyarország jogi vezetőjével versenyzett a tisztségért, és a közvélemény jelentős része Ligetit tartotta alkalmasabbnak, de nem a közvélemény szavazott…

A jelölés körüli vita egyik legfontosabb pontja Unger Anna meghallgatáson tett kijelentése, a mert arról beszélt, hogy akár a hivatal vezetőjének hatéves megbízatása alatt sem biztos, hogy megszületnek a bírósági ítéletek a feltárt korrupciós ügyekben. Hantosi István, a parlamenti bizottság tiszás elnöke a jelölés után úgy értelmezte ezt, hogy az igazságszolgáltatás jelenlegi működési rendjét tekintve ez reális lehet, ugyanakkor hat év alatt nyomozások, vádemelések, polgári jogi eljárások és vagyonvisszaszerzések igenis eredményt hozhatnak. (Ha azt nézzük, hogy például egy „fekete” pártkassza miatt még 10 év után sincs ítélet, vagy a végrehajtók ügye hogyan húzódik, akkor a 6 év reálisnak tűnik.)

Jogilag lényeges különbség van a nyomozás megindítása, a vádemelés, az elsőfokú ítélet és a jogerős ítélet között. Politikai szempontból azonban érthető a kérdés: valóban törvényszerű-e, hogy egy korrupcióellenes intézmény működésének első hat évében ne lehessen számottevő bírósági eredményeket felmutatni? A környező országok tapasztalatai alapján erre aligha lehet egyértelmű igennel felelni.

Szlovákiában a 2020-as kormányváltás – illetve egy újságíró és barátnője meggyilkolása után után – olyan korrupcióellenes eljárássorozat indult, amely korábban elképzelhetetlennek számított. A rendőrség és a Különleges Ügyészség magas rangú rendőri vezetők, bírák, ügyészek, állami tisztviselők és nagyvállalkozók ellen indított eljárásokat. Az amerikai külügyminisztérium összesítése szerint csak 2020-ban 124 embert emeltek vád alá korrupciós bűncselekmények miatt, miközben 118 embert ítéltek el. 2021-ben már 136 személy ellen emeltek vádat korrupcióval kapcsolatos bűncselekmények miatt.

Még beszédesebb a Különleges Ügyészség és a Specializált Büntetőbíróság eredményessége. Az Európai Bizottság által idézett elemzés szerint a Különleges Ügyészség által 2020 és 2022 között bíróság elé vitt és ebben az időszakban eldöntött 288 korrupciós ügy mintegy 95 százaléka elmarasztaló döntéssel végződött. Vagyis három év alatt nem egyszerűen nyomozások vagy politikai ígéretek születtek, hanem százszámra jutottak el korrupciós ügyek a bírósági döntésig.

A 2020 után indult ügyekben ráadásul nem kizárólag kishivatalnokokról volt szó. A vádlottak és elítéltek között rendőri vezetők, ügyészek, bírák és befolyásos üzletemberek is szerepeltek. Dušan Kováčik volt különleges ügyészt például korrupció miatt jogerősen nyolc év szabadságvesztésre ítélték.

Robert Fico visszatérése után azonban éppen azokat az intézményeket kezdték lebontani, amelyek ezt az eredményességet lehetővé tették. A kormány megszüntette a Különleges Ügyészséget, és átszervezte a Nemzeti Bűnüldözési Ügynökséget, a NAKA-t. Az Európai Bizottság külön is figyelmeztetett arra, hogy a változtatások veszélyeztethetik Szlovákia képességét a magas szintű korrupció hatékony kivizsgálására és üldözésére.

Az eredmény a korrupció megítélésében is látványos. Szlovákia a Transparency International 2023-as rangsorában még történelmi legjobb eredményét, a 47. helyet érte el. A 2024-es indexben a 59. helyre zuhant, 2025-ben pedig további két helyet veszítve már csak a 61. volt a 182 vizsgált ország között. A Transparency International Slovakia számítása szerint két év alatt összesen 14 helyet és hat indexpontot veszített az ország.

Románia példája még markánsabb.

A román Nemzeti Korrupcióellenes Ügyészség, a DNA önálló, specializált intézményként évről évre több száz embert állít bíróság elé. A hivatalos adatok szerint 2023-ban 651, 2024-ben 683, 2025-ben pedig már 792 vádlottat küldtek bíróság elé. Ez három év alatt összesen 2126 személy.

Csak 2025-ben 2599 új büntetőügy érkezett a DNA-hoz, 1592 ügyet zártak le, 114 vádirat készült, 253 esetben pedig vádalku született. A bíróságok ugyanebben az évben a DNA által kezelt ügyekben 289 jogerős elmarasztaló ítéletet hoztak.

Ezek az adatok természetesen nem jelentik azt, hogy egy új magyar korrupcióellenes hivatalnak egyik napról a másikra százával kellene jogerős ítéleteket produkálnia. A büntetőeljárás nem futószalag, a jogállamban pedig éppen az a lényeg, hogy a politikai elvárás ne írja felül a bizonyítást, a védelem jogait és a bíróság függetlenségét.

A hat év nem valamiféle természeti törvény.

Ha adott egy kellő jogkörökkel rendelkező, megfelelően finanszírozott, szakmailag felkészült és politikailag független nyomozó-ügyészi rendszer, akkor néhány év alatt nemcsak nyomozások indulhatnak el, hanem vádemelések, elsőfokú és akár jogerős ítéletek is születhetnek. Szlovákia 2020 utáni története és a román DNA jelenlegi teljesítménye éppen ezt bizonyítja, így Unger Anna kijelentése körül valójában két külön vita zajlik.

Az egyik jogi-szakmai kérdés az, hogy felelős vezető ígérhet-e előre jogerős ítéleteket olyan ügyekben, amelyekről még azt sem tudjuk, milyen bizonyítékok állnak majd rendelkezésre? Nyilvánvalóan nem. Egy korrupcióellenes hivatal vezetője nem bíró, és nem ígérhet politikai megrendelésre ítéleteket.

A másik azonban intézményi és politikai kérdés: elfogadható célkitűzés-e eleve úgy nekivágni egy hatéves ciklusnak, hogy annak végére sem feltétlenül várunk bírósági ítéleteket? Erre már sokkal nehezebb igennel felelni.

Ha egy új hivatal éppen azért jön létre, hogy évtizedes korrupciós ügyeket tárjon fel, vagyont szerezzen vissza és felelősségre vonást kezdeményezzen, akkor teljesítményét nem lehet pusztán a megnyitott akták vagy a megtett feljelentések számával mérni. A nyomozás eredménye a vádemelés, a vádemelés próbája pedig a bíróság. Szlovákia és Románia tapasztalata azt mutatja: nem kell feltétlenül hat év ahhoz, hogy egy ország komolyan vehető eredményeket érjen el a korrupció elleni küzdelemben. Politikai akarat, intézményi függetlenség, megfelelő szakemberek és hatékonyan működő igazságszolgáltatás kellenek hozzá.

A cikk az AI segítségével készült