Szerző: Toronyi Attila

A kortárs német fikciós (de nemcsak a német – és nemcsak a fikciós) irodalom előszeretetteltematizálja mostanában a nemzetiszocializmus időszakát. Általában valamilyen aktualitásindokolja a témaválasztást. Korábban főként a 47-es írócsoport szerzői – Heinrich Böll, Siegfried Lenz, Günter Grass és társaik – elemezték tüzetesen a 20. század legsötéteb esztendeit; elsősorban a szembenézés, a múlt feldolgozásának szándékával.

De miért számíthat napjainkban a weimari köztársaság és az azt követő tucatnyi év komoly
érdeklődésre? Talán nem erőltetett a párhuzam, hogy e sötét esztendők „népszerűsége”
összefügg a mostani politikai történésekkel. A német társadalom egy része jelenleg
közönyösen vagy csupán mérsékelt érdeklődéssel szemléli az Alternatíva Németországért
(AfD) nevű, szélsőjobboldali párt előretörését. Hamburgtól Drezdáig és Münchentől Berlinig
sokasodnak a gazdasági bajok, inog a kancellár széke; a német társadalom minden korábbinál
megosztottabb. Az ilyen viszonyok kedveznek a populizmusnak, a szélsőséges mozgalmaknak
és nézeteik gyors térnyerésének. Egyesek rémeket (?) látnak, farkast kiáltanak: Weimar – így
mondják – „benne van a levegőben”.
Nora Bossong könyvét akár történelmi regénynek is nevezhetjük. Annak az alacsony sorból
származó nőnek az életútját követi nyomon, aki Joseph Goebbels propagandaminiszter
felesége lesz. De ki is ez a Magda, aki – mielőtt Goebbelsszel az anyakönyvvezető elé állt
(Hitler volt az esküvői tanújuk) – négy különböző vezetéknevet viselt? Először a leányanyáét,
aki szülte, aztán zsidó nevelőapjáét; majd vér szerinti apja, illetve utána első férje, az
iparmágnás Quandt nevét vette fel.
A regény csak elnagyoltan érinti a tőkés Quandt-család történetét, de lényeges tudnivaló: a
klán alaposan megszedte magát a nemzetiszocializmus érájában. Részben a zsidó vagyonok
elkonfiskálása, részben a lágerlakók kényszerfoglalkoztatása révén. (Egyébként ma a
Quandtok kezében van az egész BMW-tröszt, és a család dobogós helyet foglal el a
leggazdagabb németek között.)
Nora Bossong művének eredeti címe nem Magda volt, hanem Berlin egyik közterének neve:
Reichskanzlerplatz, vagyis Birodalmi kancellár tér. (E cím a német olvasóban lényegesen
többet idéz fel, amit nálunk csak hosszabb magyarázat tudna érthetővé tenni.) A nácik
hatalomra jutása után (mondhatnám: természetesen) ez Adolf Hitler tér lesz, a hatvanas évek
óta viszont az NSZK első köztársasági elnökének, Theodor Heussnak a nevét viseli. Azért
sem lényegtelen az utalás a magyar kiadás eltérő címére, hogy tisztában legyünk a szerző
eredeti szándékával. Bár a regényben kétségkívül sok szó esik Magda Goebbelsről, Nora
Bossong történetének mégsem ő az első számú hőse, hanem Hans Kesselbach, aki egy ideig
Magda Quandt szeretője volt.
Az elbeszélő egyes szám első személyben meséli el a sztorit: a fiatal fiú, a későbbi
joghallgató, majd közalkalmazott szemszögéből, aki ráadásul egyértelműen (vagy főként) a
fiúkhoz vonzódik. Hans Kesselbach iskolás éveiben belehabarodott osztálytársába Hellmutba,
Günther Quandt első házasságából származó fiába. Így ismeri meg a magánál csupán hét
évvel idősebb mostohaanyát, Magdát, akit legalább olyan vonzónak talál. Hansra egyébként

fütyül Hellmut, aki szintén a fiatal mostohaanyától jön lázba, de ez a keresztül-kasul kapcsolat
nem tart sokáig, mert Hellmut megbetegszik és meghal.
Aztán valamiféle történelmi képeskönyv illusztrációit kapjuk a húszas évekből a következő
évtizedbe hajló időszak színes, dekadens és politikai fordulatokban bővelkedő
hétköznapjairól. Hans időközben megkezdi egyetemi tanulmányait, megmártózik a
homoszexuális szubkultúrában, de összefut Magdával is, akivel egy garniszállóban végre
lefekszik, bár ez csak úgy sikerül neki, hogy közben más fiúkra gondol. Ám ez csak a kezdete
hosszabb kapcsolatuknak.
Magda hűtlensége lelepleződik Quandt előtt, válópert indít, ám a nő igen komoly vagyont
követel lelépésként. Kiharcol magának többek között egy fényűző lakást a magas presztízsű
Reichskanzlerplatzon (íme az eredeti cím), ahol egymást követik az összejövetelek, pezseg a
társasági élet. Megfordul itt Hitler is, Magda pedig megismerkedik több náci vezetővel, Berlin
akkori gauleiterével (körzetvezető), a későbbi férjével – és egyre inkább áthatja a
nemzetiszocialisták eszmeisége. Amikor 1931 decemberében összeházasodnak, már a párt
tagja és lelkes aktivistája.
Közbevetés a korábbi évekről: Hitler szemében Magda Quandt a first lady, számára ő az első
számú nő és anya, akiről példát kellene vennie az összes – lehetőleg szőke és persze árja –
lánynak, asszonynak. (Mielőtt Goebbels elvette volna feleségül, a rossz nyelvek szerint
mindketten boldogították, aztán a későbbi Führer nagyvonalúan átengedte Josephnek.)
A férjből időközben propagandaminiszter lett, az átmeneti szerető Hansból pedig a
külügyminisztérium munkatársa. Hamarosan színre lép Goebbels szeretője, a gyönyörű cseh
színésznő, Lída Baarová. (Szépsége megítélhető az interneten található képei alapján.) A
propagandaminiszter annyira belebolondul, hogy legszívesebben otthagyná érte megunt
feleségét. Hitler utasítására azonban marad, nem hagyhatja el a first ladyt, az árja asszonyok
zászlóvivőjét, aki állami fogadásokon, bálokon a harmadik birodalmat reprezentálja – a
filmhíradókban gyakran a Führerrel az oldalán.
Egy újabb időugrással Hans sorsát követhetjük nyomon, aki 1943-ban már Olaszországban él
diplomataként. Magdát legfeljebb a moziban látja, de leveleznek egymással. Így értesül arról,
hogy az asszony nevelőapját, a zsidó Richard Friedländert a buchenwaldi koncentrációs
táborba hurcolták, ott is halt meg. Közben Hans – a munkahelyi előmenetele érdekében –
„rendezi családi viszonyait”, vagyis eljegyzi egyik nőismerősét, és amikor a berlini
külügyminisztérium erről értesül, áthelyezik a svájci konzulátusra.
Hans 1944-ben még meglátogatja Magda Goebbelst, akit egy drezdai kórházban ápolnak az
arcoperációja után. Nem sokkal később hajtják végre a főhadiszálláson a Führer elleni
merényletet; de Hitler sértetlen marad. Az őszülő asszonyt (aki persze szőkére festeti a haját)
mégis nagyon megviseli a hír. Telefonon biztosítja a náci vezért örök hűségéről, és
szándékáról, hogy kész meghalni érte.
Ami ezek után következik, már történelem, Nora Bossong is valószínűleg ezért fogta rövidre.
A német olvasó (de a valamennyire is tájékozott európai is) már tudja, mi következett be
Magda Goebbels és férje öngyilkossága előtt, 1945. május 1-jén. Hat gyermekét az anya
(mindegyikük neve H-val kezdődik, mint Hitleré), vagyis Helgát, Hildegardot, Helmutot,
Hedwiget, Holdinét und Heidrunt megmérgezte vagy megmérgeztette.
Nem tisztázott – olvasható a rövid utószóban –, hogy Magda „sajátkezűleg öli-e meg az alvó
gyerekeket ciánkálival, vagy Ludwig Stumpfegger orvos teszi meg helyette”. Ugyaninnen azt

is megtudhatjuk, hogy Magda Quandt szeretőjét a valóságban másként hívták. Vagy mégsem?
„Talán tényleg Hans Kesselbachnak hívták, és pont olyan volt, mint amilyennek leírtam.”
Nora Bossong könyvét a szemléletmódja miatt joggal hasonlítják a kritikusai Daniel
Kehlmann Mozgókép című regényéhez. Akárcsak pályatársának, neki is sikerült a lektűr
kategóriájába szorult történelmi regényt visszaemelni a magas gondolati értékű irodalom
formavilágába. Emberi sorsokon keresztül tart tükröt a múltnak – annak a korszaknak,
amelyben egy ingatag demokrácia előbb csupán foszladozni kezd, majd megágyaz a
világkatasztrófát előidéző barbár rendszernek.
Időszerűsége okán, stiláris gyengeségei ellenére érdemes elolvasni a Magda-történetet, hogy
még többet tudjunk meg a züllött húszas évekről, illetve a sötét náci korszakról.
Nora Bossong: Magda
Fordította: Dobosi Beáta
Open Books Kiadó, Budapest, 2026
ISBN 978 963 572 5045

Fotó Bundesarchiv, Bild, 146-1978-86-03