Már nemcsak az a kérdés, hány műhold kering a Föld körül, hanem az is, hogy ki képes megvédeni, megzavarni vagy akár megsemmisíteni őket. Washington most először nyíltan elismerte: amerikai űrfegyvereket állítottak pályára. Közben a Föld körüli tér egyre zsúfoltabb, és már a szemétből is túl sok van.

A Föld körüli pálya néhány évtized alatt különös hely lett. Műholdak ezrei biztosítják az internetet, a navigációt, a televíziózást, a meteorológiai előrejelzést és a katonai kommunikációt, miközben ugyanebben a térben működőképes és működésképtelen műholdak, rakétafokozatok és törmelékdarabok tízezrei száguldanak. A pálya pedig nem bővíthető: nincs „még egy sáv”, ahová odébb lehetne terelni a forgalmat.

Az Európai Űrügynökség szerint mintegy 40 ezer, rendszeresen követhető objektum kering a Föld körül, ezek közül körülbelül 11 ezer aktív műhold. A valódi probléma azonban a radarok számára láthatatlanabb: az egy centiméternél nagyobb törmelékdarabok száma meghaladhatja az 1,2 milliót, az ennél nagyobb, tíz centiméter feletti daraboké pedig az 50 ezret. Egy ilyen tárgy nem egyszerűen „szemét”: a több tízezer kilométeres óránkénti relatív sebesség miatt egy apró fémdarab is képes működésképtelenné tenni egy műholdat. (Európai Űrügynökség)

És egyre többen lesznek, folyamatosan érkeznek az újabb műholdak. A SpaceX Starlink-rendszere önmagában már több mint 12 000 műholdat indított, és a hálózat tovább bővül. Szeptember végén a vállalat Starshipje először állított pályára Starlink V3 műholdakat, amelyek az előző generációhoz képest jóval nagyobb adatkapacitást ígérnek. Október elejére a Starlink-indítások száma közel 13 ezerre emelkedett. (KeepTrack)

A Starlink csak a történet egyik fele. Az Amazon Leo, a kínai és európai fejlesztések, valamint számos kisebb műholdrendszer is ugyanazért a szűkös, alacsony Föld körüli pályáért versenyez. A műholdas internet és a katonai alkalmazások összefonódása pedig azt jelenti, hogy ami néhány éve még egyszerű üzleti infrastruktúrának tűnt, mára stratégiai eszközzé vált.

Szeptember 14-én Troy Meink amerikai légierő-miniszter közölte: az Egyesült Államoknak már vannak pályán lévő „űrbeli irányítási fegyverei” (space control weapons), amelyekkel az amerikai haderőt kívánják megvédeni az ellenséges műveletektől. Azt nem árulta el, pontosan milyen fegyverekről van szó, hány működik belőlük, és mire képesek. Az amerikai közlés azonban történelmi jelentőségű: Washington most először ismerte el ilyen egyértelműen, hogy ténylegesen fegyverrendszereket telepített Föld körüli pályára. (Air & Space Forces Magazine)

A bejelentés mögött természetesen nem egyetlen új fegyver áll. Az Egyesült Államok évek óta fejleszti az úgynevezett counter-space képességeket: ezek egy része műholdak zavarására, más része érzékelők vagy kommunikációs rendszerek bénítására, szélsőséges esetben pedig műholdak fizikai megsemmisítésére szolgálhat. A részletek katonai titkot képeznek, de a lényeg világos: az űr már nem kizárólag a kommunikáció és a tudomány terepe, hanem a katonai erő egyik új frontja.

Erre épül Donald Trump Golden Dome programja is. Az amerikai elképzelés egyik legambiciózusabb eleme olyan űrbeli rakétaelhárító rendszer létrehozása, amely a ballisztikus és hiperszonikus fegyverek ellen is képes lenne fellépni. Az amerikai Space Force 2028-ra már demonstrációs képességet szeretne létrehozni az úgynevezett Space-Based Interceptor program keretében. (Űrhaderő SSC)

Júliusban Washington 1,75 milliárd dollár értékben szerződött 36 új rakétafigyelő és -követő műholdra. Ezek a Golden Dome szélesebb rendszerének részét képezik, és a tervek szerint 2028 végére állhatnak rendelkezésre. (Űrhaderő)

A fegyverkezési verseny másik oldala Moszkva és Peking. Oroszország már alkalmaz elektronikus hadviselési eszközöket a Starlink zavarására Ukrajnában, és amerikai, illetve ukrán értékelések szerint Oroszország és Kína egyaránt dolgozik a nagy műholdrendszerek elleni képességeken. (Default)

A helyzet azért különösen kényes, mert a világ gazdaságának jelentős része ma már az űrinfrastruktúrától függ. Ha kiesik egy műholdas navigációs rendszer, annak nemcsak a hadsereg látja kárát: a repülés, a hajózás, a logisztika, a banki időszinkronizálás és számos kommunikációs szolgáltatás is sérülhet. Egy nagy műholdrendszer elleni támadás ezért könnyen a Földön okozna nagyon is földi problémákat.

A másik veszély: a törmelék.

Az úgynevezett Kessler-szindróma lényege, hogy egy ütközés újabb törmelékfelhőt hoz létre, amely újabb ütközéseket okozhat, azok pedig még több törmeléket termelnek. A folyamat egy idő után önfenntartóvá válhat, és bizonyos pályamagasságokat hosszabb időre veszélyessé vagy akár használhatatlanná tehet. Az ESA szerint már ma sem elég egyszerűen megakadályozni, hogy újabb törmelék kerüljön az űrbe: az aktív eltávolításra is szükség lesz. (Európai Űrügynökség)

A paradoxon közben egyre nyilvánvalóbb. Minél fontosabb az űr a gazdaságnak és a biztonságnak, annál több műholdat akarunk odafent. Minél több műhold van, annál értékesebb és stratégiaibb lesz az infrastruktúra. Minél értékesebb, annál több ország akarja megvédeni – és adott esetben megtámadni. A katonai rendszerek pedig ugyanabban a térben mozognak, amelyet a civil szolgáltatások is használnak.

A Starlink ukrajnai szerepe már megmutatta, hogy egy magáncég műholdrendszere egy háborúban stratégiai infrastruktúrává válhat. A következő lépés az lehet, hogy az államok nemcsak használják ezeket a rendszereket, hanem katonai célpontként is kezelik őket.

Az 1967-es Világűrszerződés tiltja a tömegpusztító fegyverek pályára állítását és az égitesteken való elhelyezését, de nem tiltja általánosan a hagyományos fegyverek űrbeli alkalmazását. A jog tehát jóval kevésbé egyértelmű, mint amennyire a sci-fi filmek alapján gondolnánk…

A Föld körüli pálya lassan olyan, mint egy hatalmas autópálya több száz kilométerrel a fejünk fölött. Csakhogy itt nincs leállósáv, nincs közlekedési rendőr, és ha valaki nekimegy a másiknak, a roncsok is tovább száguldanak. Az űr eddig közös térnek tűnt. Most kezd kiderülni, hogy egyre inkább közös hadszíntér is.

A cikk az AI segítségével készült