Azon az estén nemcsak az ejthetett bárkit ámulatba, hogyan tud valaki 90 évesen bő másfél órát egyfolytában színpadon lenni, mozogni, tornázni, táncolni, beszélni, mesélni és hallgatni, figyelni és élményt adni. A 90 esztendő csak ráadás, tiszteletet parancsoló ráadás. A még ennél is nagyobb varázslat a művészete, embersége, humora, eleganciája és iróniája.

Fahidi Évát már nagyon sokan ismerik. Tudják, ő az a rendkívüli asszony, aki túlélte Auschwitz-Birkenau borzalmát, elvesztette egész családját, odalett az otthona is, ahonnan, mire hazatért, elzavarták, mégis, mégis fantasztikus életet élt, él. Sok-sok bölcsességgel és pazar tartással, emberi és fizikai tartással.

Könyvet írt a Dolgok lelke címmel, amely előbb jelent meg németül, mint magyarul, aki évek óta járja a városokat, az iskolákat itthon és külföldön, hogy beszéljen a gyerekeknek, felnőtteknek arról, amit átélt, túlélt, és amitől meg akarja óvni azokat, akik ma élnek.

A Sóvirág előadásán két remek teremtés talál egymásra. Egy 32 éves táncosnő, és egy 16 éves, aki papírforma szerint 90 éves ugyan, de valójában sokkal fiatalabb, mint sok fiatal. Aki képes még ma is úgy lehajolni egyenes háttal, hogy szépen ápolt körmei a padlón koppannak. Aki el tudja mesélni az élet édes pillanatait, azt a nevetést, ahogy két szempár egyszer összetalálkozott, és attól kezdve 52 évig mosolyogva ragyogott. Aki ma is tudja, és meg is tanítja az ifjúságot, hogyan kell viselni egy ruhát, hogy diszkrét legyen és elegáns, de a férfiak szeme odatévedjen, ahová kell. Aki még mindig nyugodtan viseli a 30 évvel ezelőtti ruháit – „hiszen csak én tudom, hogy 30 évesek!”

Akinek az emlékeiből kitörölhetetlen a krematórium mellől áradó szag, ahol azokat az embereket égették el, akiket nem bírt „feldolgozni” a szűkebb kapacitású krematórium. Akinek a gondolataiban még mindig 11 éves a kishúga, bár már 82 éves lenne, ha élhetett volna. A műveltségét fitogtató német tiszt, aki nem ismerte Heinét és Thomas Mannt. S aki közben, míg meg-megáll a meséléssel, táncol a ragyogó fiatal nővel, Cuhorka Emesével, a mindent értő, megértő és érző táncosnővel.

Eltáncolják együtt a színen Saint-Saëns Sámson és Delila című operájából a Bacchanáliát, amelyet Éva először háromévesen lejtett el a tükör előtt. Most, 16 éves lélekkel, 90 esztendősen, egy karosszékben ülve, repülve, szárnyaló gesztusokkal, egy ifjú társsal adja át az élet boldogságát. És körülötte mindenkin szétáradt a mosoly.

És közben a színpadra berepült egy virágcsokor.