Karácsony alkalmából milyen más ajándékkal kedveskedhetne az Állatkert, mint egy régóta be nem mutatott, tajga-, illetve tundralakó állat, a rozsomák beszerzésével? A rozsomákok egyelőre ketten vannak, bár egy időben és egy helyen még nem láthatók, mert az összeszoktatásukat csak ezután fogják megkezdeni. A nőstény a finnországi Ähtäri állatkertjében született 2014. február 24-én, és a Tuija nevet kapta. A név eléggé elterjedt északi rokonaink hazájában, a magyarul is hasonlóképp nevezett örökzöld növényre, a tujára utal. A az éppen két évvel idősebb hímet a Moszkvai Állatkertből kapta Budapest, neki azonban még nem volt neve. A karanténozás ideje alatt azonban az itteni gondozók Igornak kezdték becézni, és a név rajta ragadt.

Igor és Tuija októberben érkezett a magyar fővárosba, és egy ideig a karanténban lakott. A Nagyszikla oldalában, a tigrisekkel szemben kialakított helyükre december elején költöztették át őket, s miután megismerkedtek a belső férőhelyükkel, a kifutóra is kimehettek. Persze most még csak külön-külön.

Némi szerencse kell az új rozsomákok megfigyeléséhez. Tuija ugyanis most még szívesebben tartózkodik a belső férőhelyen. Igor sokkal inkább rávehető, hogy a kifutón megmutassa magát a közönségnek, bár nála is előfordul, hogy a kifutó egy kevésbé jól látható szegletébe húzódik vissza. Éppen ezért azt állatkert egyelőre nem ígérheti, hogy bárki bármikor láthat rozsomákot, de egy kis türelemmel és szerencsével mégis megfigyelhető legalább az egyikük.

A legjobb esélyek egyébként akkor kínálkoznak, amikor nap közben Igort engedik ki a gondozók. Olyankor enni is kint kap, lehetőleg olyan helyen, ahol táplálkozás közben a közönség jól megfigyelheti.

A rozsomákról (Gulo gulo) mindenekelőtt azt kell tudni, hogy bár a menyétfélék közé tartozik, a jól ismert nyestnél vagy görénynél sokkal nagyobbra nő. A nőstények 6-12, a hímek 11-18 kg-ot is nyomhatnak. Ráadásul az állat meglehetősen erőteljes testfelépítésű, olyannyira, hogy megjelenésében van valami medveszerű is. Sok helyen hallható, hogy a legismertebb menyétfélékhez képest lényegesen robosztusabb alkata miatt voltaképpen a rozsomák a menyétfélék családjának legnagyobb testű képviselője lenne. Ez azonban túlzás, hiszen ebbe a családba tartoznak a különféle vidrafajok is, amelyek közül a tengeri vidrák és a Fővárosi Állat- és Növénykertben is látható brazil óriásvidrák rendszerint nagyobbra nőnek a rozsomáknál, sőt, a Magyarországon is honos borz egy-egy nagyobb példánya is felveheti a versenyt velük. Ám a menyétfélék között a klasszikus menyétformák (Mustelinae vagy Martinae) alcsaládjában mégis csak a rozsomák a legnagyobb.

A rozsomák Eurázsia és Észak-Amerika északi területein fordul elő. Európában főként Skandináviában, illetve Oroszország európai részének északi vidékein él vadon. A tajga örökzöld erdőségeiben és a fátlan tundrán egyaránt otthon érzi magát.

A természetben főként éjjel aktív állat, de igen gyakran a nappali órákban is előmerészkedik. Táplálkozását tekintve elsősorban dögevő, különösen a rénszarvasok és a jávorszarvasok tetemeit kedveli, de partközeli élőhelyeken akár a partra sodródott fóka- vagy bálnatetemekbe is belekóstol. A dögevés mellett alkalmanként vadászik is, főként kisemlősöket vagy madarakat, esetleg juhokat vagy szarvasokat is zsákmányul ejthet, s esetenként madárfészkeket is ki szokott fosztani. Étlapján növényi eredetű táplálékok is szerepelnek, főként apró bogyós gyümölcsök és különféle diók. Mi több, még a gombát is szereti.  Táplálékát főleg a talajszinten kutatja fel, bár kiválóan mászik és nagyszerűen tud úszni is.

A rozsomák általában magányosan él, a két nem képviselői leginkább csak a párzási idényben találkoznak. A hímek gyakran több nősténnyel is párosodnak egy-egy szezonban, tehát poligám állatokról van szó. Szaporodásbiológiai jellegzetessége, hogy a megtermékenyített petesejt az anyaméhben rendszerint késleltetve, egy embrionális nyugalmi állapotot követően ágyazódik be. Ennek az élettani sajátosságnak az az értelme, hogy a párzás ideje csak mérsékelten befolyásolja az utód születési idejét, amelyre a legnagyobb túlélési lehetőséggel kecsegtető időszakban, februárban, márciusban és áprilisban szokott sor kerülni. A párzástól az ellésig tartó idő tehát viszonylag tág határok között mozog, késleltetés nélkül 215 nap, késleltetéssel akár 270 nap is lehet.

Ellésenként legalább egy és legfeljebb öt kölyök születhet. A kicsik két hónapig élnek anyatejen, amely rendkívül zsíros és tápláló. Ennek megfelelően igen gyorsan fejlődnek, olyannyira, hogy őszre már csaknem elérik a felnőttek testméretét. Kétévesen ivarérettek, élettartamuk pedig 7-12 év között szokott lenni.

A fajhoz számos kultúratörténeti érdekesség kapcsolódik. A középkorban rengeteg legenda keringett az állat torkosságáról. Közülük az egyik már Apátzai Csere János 1653-ban megjelent Magyar enciklopédiájában is olvasható volt:

„A zabáló vad midőn a dögben mód nélkül eszik osztán a gyomorban annak legjobb részét kiszívta, fák avagy kőszálak közé szorítja magát és a ganéjt (eledel sepredékjét) fellyül s alul mind kiadja, csak az éltető nedvességet hagyván meg magában, melyből aztán sok ideig (minden étel nélkül) tápláltatik.”

A régi idők állatos könyveiben szinte mindenütt megjelenik ez az állat torkosságáról szóló legenda, azzal kiegészítve, hogy miután az állat a fentebb leírt módon „könnyített magán”, egyből visszarohan a döghöz, hogy újra telezabálhassa magát. A hiedelem a reneszánsz idején számos fametszetű illusztrációt is ihletett, a rozsomákot általában úgy ábrázolták, hogy épp két fa közé préseli magát. A dolognak persze semmi köze a valósághoz, olyannyira, hogy már Gaál István 1936-ban íródott, a természettudományi koholmányokról és tévhitekről szóló, Amit rosszul tudunk című könyvében is felhívta rá a figyelmet.  

Magyarországon egyébként sokan onnan ismerik a rozsomák nevét, hogy a Szomszédok című teleregény egyik szereplőjét is Rozsomáknak hívták. Nem tudható, hogy a Farkas Tamás által megszemélyesített karakternek, akinek „mindig mindenről pontos kimutatása volt”, miért pont Rozsomák volt a neve, a sorozat szereplői a történet szerint kezdetben nincsenek is tisztában a név jelentésével. Ám az egyik jelenetben a lexikonra hivatkozva elhangzik, hogy a rozsomák egyébként egy menyétféle ragadozó.

A Wolverine, azaz Rozsomák nevet viseli egy amerikai képregényalak is. Ezt a figurát Len Wein és John Romita ötlötte ki, s először 1971-ben tűnt fel az egyik Marvel-képregényben. A képregényekért rajongók táborán kívül a karaktert az X-Men filmek tették ismertté, amelyekben a Wolverine-t Hugh Jackman alakította. Más kérdés, hogy a szóban forgó filmek magyarországi forgalmazó szerencsésebbnek látták, ha a karakter eredeti nevét nem szó szerint Rozsomáknak, hanem Farkasnak fordítják.