„Az élet a peremen: a szíriai menekültek küzdelme az egészségügyi ellátásért Jordániában” (Living on the margins: Syrian refugees struggle to access health care in Jordan) című jelentés olyan menekültek szívszorító történeteit írja le, akiktől megvonták a szíriai háborúban szerzett sérüléseik sürgősségi ellátását a jordán határon – sokuk ezáltal bele is halt a sérülésekbe. A jelentés azt is kiemeli, hogy sok az olyan szíriai menekült, aki nem menekülttáborban él, vagy nem tudja megfizetni az orvosi ellátást, amióta a jordániai hatóságok megemelték a díjakat 2014 novemberében, vagy nem rendelkezik a szükséges okmányokkal, így nem férhet hozzá az egészségügyi rendszerhez.

„A Jordániában élő szíriai menekültek igen nagy többsége nincs menekülttáborban, a városokban él szegénységben. A hosszadalmas bürokratikus eljárások és a további egészségügyi díjak óriási akadály azok számára, akik orvosi kezelésre szorulnak. A Jordánia által követelt díjak talán nem látszanak túl magasnak, mégis megfizethetetlenek a legtöbb menekült számára, akiknek az is nehézséget okoz, hogy enni adjanak a családjuknak, így sokuk el van vágva az alapvető ellátástól” – mondta Sherif Elsayed-Ali, az Amnesty International menekültügyekért felelős vezetője. „A mostaninál nagyobb nemzetközi támogatás – menekültek számára biztosított áttelepítési hely és anyagi támogatás formájában – teljesen más világot eredményezne azáltal, hogy lehetőséget adna a jordán hatóságoknak arra, hogy megerősítsék az egészségügyi rendszerüket és felszámolják az akadályokat, amik most a szíriai menekültek útját állják az alapvető egészségügyi ellátáshoz hozzáférésben.”

A múlt év végén a szír válsággal kapcsolatos jordániai intézkedési terv egészségügyi alapkövetelményeinek csupán negyede teljesült.

Az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága (UNHCR) szerint a krónikus állapotban lévő szíriai felnőttek legalább 58,3%-a nem tud hozzáférni a szükséges gyógyszerekhez és más egészségügyi ellátáshoz.

Kereken 117 ezer szíriai menekült él a három menekülttáborban, ahol részesülnek az ENSZ, valamint nemzeti és nemzetközi szervezetek által biztosított oktatáshoz, egészségügyi ellátáshoz, vízhez és ételhez, valamint a készpénzes munkaprogramhoz. Csakhogy az UNHCR által regisztrált 630 ezer szíriai menekült többsége nem él menekülttáborban. Nekik speciális okmányokra van szükségük, többek között egy olyan kártyára, amelyet a belügyi hatóság állít ki, és a közszolgáltatásokhoz való hozzáféréshez szükséges. Azok a menekültek, akik nem hivatalosan hagyták el a menekülttábort vagy újra Jordániába léptek, miután visszaküldték őket Szíriába, nem jogosultak ezekre az okmányokra, így nem részesülhetnek az ellátásban. Ők csak a humanitárius segélyekre és a magánadományozókra számíthatnak.

A szíriai menekült Sarah nyolcévesen elveszítette a bal lábát egy kelet-ghouti rakétatámadásban. A családja azért jött Jordániába, hogy további kezeléseket kaphasson. Először a Zaatari menekülttáborban állomásoztak, ahol megkapta az egészségügyi ellátást és a művégtagot. De a tábort elhagyták, miután más menekültektől fenyegetve érezték magukat, és azóta az okmányok hiánya miatt nem voltak képesek hozzáférni a közszolgáltatásokhoz.

Azok közül a szíriai menekültek közül, akik jogosultak az egészségügyi ellátásra, sokan nem tudják megfizetni, és választásra kényszerülnek az egészségügyi ellátás és a családjuk egyéb alapvető szükségleteinek kielégítése között.

Az Amnesty International által megkérdezett három nőt, aki egy civil szervezet irbidi kórházában szülték meg gyermeküket, azt mondták, hogy késve jutottak hozzá az alapvető szülés előtti vizsgálatokhoz, mert nem engedhették meg maguknak a kórházi díjakat és az utazási költségeket.

„Jordániára tagadhatatlanul óriási nyomás nehezedik a több százezer szíriai menekült befogadása miatt, miközben korlátozottan kap csak nemzetközi támogatást, a hatóságok mégsem hagyhatják figyelmen kívül a kötelezettségüket, hogy minden ember számára biztosítsanak hozzáférést az egészségügyi szolgáltatásokhoz” – mondta Sherif Elsayed-Ali.

A sürgősségi ellátásra szorulók bejutásának megakadályozása

Jordánia 2012 óta egyre szigorúbb korlátozásokat vezet be az országba formális vagy informális úton belépni akaró szíriaiakkal szemben. A háborús sérüléseket szenvedett szíriaiakkal kivételt tett. Az Amnesty International azonban arról értesült, hogy azokat a szíriai menekülteket, akiknek súlyosak a sérüléseik, visszaküldik a szíriai hadikórházakba, amelyek rendszeresen támadások célpontjai, más betegek pedig a határon halnak meg.

Tavaly júliusban tizennégyen, akinek súlyos sérülései voltak – közte öt gyerek összetett vagy többszörös, repesz okozta sérüléssel – nem tudott bejutni Jordániába. Az Amnesty International által arról értesült, hogy közülük négyen – köztük egy hároméves kislány – belehaltak sérüléseikbe, miközben a határon várakoztak. Egy másik esetben egy olyan 14 éves fiútól tagadták meg a belépést, akinek a sérülései válságos állapothoz vezettek, mert nem voltak személyazonosító okmányai. Másnap meghalt egy szíriai hadikórházban. Volt egy két és fél éves, bombától súlyosan megsebesített kislány is azok között, akiktől megtagadták a belépést.

Más esetekben családokat választottak szét, másokat erőszakkal küldtek vissza Szíriába, miután eltiltották őket a belépéstől, mert nem volt szíriai személyazonosító okmányuk, ezzel közvetlenül megsértve Jordánia nemzetközi kötelezettségeit, beleértve a visszaküldés tilalmának elvét.

„A határok lezárása a menedékre szorulók előtt, akár megsérültek, akár nem, Jordánia nemzetközi kötelezettségeinek a megsértése – jelentette ki Sherif Elsayed-Ali. – A részvét dermesztő hiányát és az élethez és egészséghez való jog megdöbbentő semmibe vételét mutatja az, hogy még csak lehetővé sem teszik a belépést azoknak az embereknek, akik háborús övezetből menekülnek súlyos sérülésekkel, csak mert nincsenek személyazonosító okmányaik.”

Áttelepítés és egyéb módok a szíriai menekültek befogadására

Az Amnesty International jelentése az UNHCR március 30-i találkozója alkalmából készült, amelyen az államokat arra hívják fel, hogy vállalják a szíriai menekültek áttelepítését és a befogadás más alternatív útjait. A kormányok számára ez lehetőség a szolidaritás kifejezésére azzal az öt állammal, amely több mint 4,8 millió szíriai menekültet fogadott be, és arra, hogy mentőövet dobnak a rászorultaknak.

A nemzetközi közösség eddig 178 195 áttelepítési helyet ajánlott fel a szíriai menekültek számára. Az Amnesty International legalább 480 ezer hely létesítésére szólít fel az öt országban lévő menekültek legsérülékenyebb csoportjai számára – a fogyatékkal vagy krónikus betegséggel élők és a sérültek számára –, hogy menedékhez juthassanak egy biztonságos harmadik országban.

„A nemzetközi közösség áttelepítésre és más humanitárius befogadásra irányuló ajánlatai elkeserítően elégtelenek. A világ nem szalaszthatja el ezt a lehetőséget az orvosi segítségre szoruló szíriai menekültek életének megváltoztatására. A március 30-i konferenciát arra kell használniuk, hogy látványosan megnöveljék a szükségtől szenvedő menekültek számára felajánlott helyek számát” – hangsúlyozta Sherif Elsayed-Ali.

Órákkal az EU-val kötött egyezség után

Törökország menekülteket küldött vissza Afganisztánba

(2016. 03. 23., 12:47) Órákkal az EU-val kötött menekültügyi megállapodás aláírása után Törökország mintegy harminc afgán menekültet küldött vissza erőszakkal Afganisztánba. Az Amnesty International szerint ez is jól mutatja, hogy az egyezség gyakorlati alkalmazása veszélyeztetheti a menekültek életét.

Törökország egyértelműen nemzetközi jogi egyezményeket sértett azzal, hogy a menekülteket a menekültügyi eljárás megtagadása után kényszerrel küldte vissza Afganisztánba, ahol a tálibok az életüket veszélyeztetik.

„A tinta még meg sem száradt az EU–Törökország-megállapodáson, és máris afgán menekülteket kényszerítettek az országukba visszatérésre, ahol az életük veszélyben van” – mondta John Dalhuisen, az Amnesty International európai és közép-ázsiai igazgatója. „Ez az eset is jól mutatja, milyen veszélyekkel járhat a menekültek visszaküldése Törökországba. Az egyezség vége könnyen az lehet, hogy a menekültek végül csak keresztülutaznak az országon. Mintha egy vonatbalesetet néznénk lassított felvételen.”

Március 18-án, pénteken este 11-kor, néhány órával az EU–Törökország-egyezség megkötése után egy afgán menekült, H.F. (a nevét biztonsági okokból megváltoztattuk), kétségbeesetten hívta fel az Amnesty International irodáját. Éppen egy Isztambulból Ankarába tartó repülőn ült; a menekültügyi eljárás megtagadása után mintegy harminc afgán férfi, nő és kisgyerek társaságában el is indították őket vissza Kabulba.

H.R. egy nagyobb közösség tagja volt, aki csónakokon próbálta elérni a görög partokat. Miután a török parti őrség elfogta őket, öt napig a törökországi Izmirben tartották fogva őket. Ezután – H.R. elmondása szerint – kényszerítették, hogy az ujjlenyomatát adja egy papírhoz, amely szerint önként hajlandó visszatérni Afganisztánba. A dokumentumról másolatot nem kapott. H.R. az Amnesty Internationalnak annyit mondott a telefonban, hogy nem akarnak visszatérni a hazájukba, mert a tálibok megölik őket.

Az Kabulba tartó járat március 19-én, hajnali fél kettőkor szállt fel Ankarából. Az Amnesty Internationalhoz eljutott H.R. beszállókártyájának másolata, és a törökországi afgán hatóságok által kiállított dokumentum is, amely szerint azért deportálják őt Törökországból, mert illegálisan lépett be az országba. Bár vasárnap napközben H.R. még válaszolt az Amnesty üzeneteire Kabulból, később a telefonját kikapcsolták, azóta lehetetlen elérni.

Amikor az Amnesty International a török hatóságoknál érdeklődött az ügyről, a migrációs főigazgatóság elismerte ugyan 27 afgán visszatérését Kabulba, de azt állította, hogy a menekültek önként hagyták el Törökországot, és egyikük sem nyújtott be menedékjogi kérelmet.

A H.R. által elmondottak nagyon hasonlítanak azokra a visszaküldésekre és a török hatóságok által elkövetett hasonló visszaélésekre, amelyek az Amnesty International tavaly decemberi jelentésében szerepelnek. Akkor iraki és szír menekülteket fogtak el Törökország nyugati határánál, majd napokig tartották őket fogva anélkül, hogy jogi képviseletet kaptak volna. Ezután olyan papírok aláírására kényszerítették őket, amelyek szerint önként hagyják el Törökországot. Az Európai Bizottság akkor azt mondta, hogy ellenőrizni fogja az esetet, de a szabálysértést azóta sem ismerték el hivatalosan.

Az utóbbi hónapokban egyre nagyobb számban szállítottak Görögországba tartó, elfogott menekülteket az EU által finanszírozott Erzurum Központba, ahonnan később, kényszer hatására kell visszatérniük a hazájukba anélkül, hogy biztosítanák nekik a jogi védelmet vagy a menekültügyi eljárást. Az EU és Törökország megállapodás független ellenőrzése nélkül nincs garancia arra, hogy hasonló esetek a jövőben nem fognak megtörténni.

„Törökországot egyelőre nem lehet a menekültek számára biztonságos országként kezelni. Az Európai Uniónak független áttelepítési tervet kellene kidolgoznia, és a török partnerekkel együttműködve véget vetni a menekültek emberi jogai megsértésének” – hangsúlyozta John Dalhuisen.

X X X

Bár a török jogszabályok elvileg lehetővé teszik a menekülteknek, hogy őrizetben menedékjogi kérelmet nyújtsanak be, az Amnesty International rengeteg olyan esetet dokumentált, amikor ez a gyakorlatban nem volt biztosított. A Törökországban maradó menekültek menedékjogi kérelmeit általában fel sem dolgozzák. Az Amnesty számtalan közérdekű adatigénylést nyújtott be a török hatóságoknak, hogy megtudja: pontosan hányan adtak be kérelmet az országban, és ebből hány kapott ténylegesen menekültstátuszt, de a hatóságok az adatok bizalmas jellegére hivatkozva folyamatosan elutasítják az AI kérését.