Georges Feydeau (1862-1921) francia drámaíró, a párizsi vaudeville műfaj legünnepeltebb művelője volt a Belle Époque néven ismert korszakban. Darabjaiban, melyekből a franciás pikantéria sem hiányzik, a bonyolult és leleményesen kidolgozott cselekmény valószerűtlen voltát szellemes replikák és pergő bonyodalom álcázzák. Legismertebb darabjai: A férj vadászni jár, Osztrigás Mici (Egy hölgy a Maximból), Vigyázz a nőre!, A balek (A hülyéje), Esküvőtől válóperig, Fel is út, le is út, Kézről kézre, Zsákbamacska, Fogat fogért. Az 1907-ben született Bolha a fülben (La puce à l’oreille) azonban az egyik legtöbbet játszott darabja mind a nagyvilágban, mind nálunk.
Amita magyarúgy fejez ki, hogy „bogarat tesz valakinek a fülébe”, vagyis olyasmit közöl vele, ami azt elgondolkoztatja, nyugtalanítani kezdi, azt a francia ugyanúgy, csak bolhával mondja. S ha már a bolha/bogár benn van a fülben, az nem is marad ott nyugton!
Darabunkban a bolha, vagy bogár éppenséggel egy nadrágtartó, ami Victor Emmanuel Chandebise (Harsányi Gábor) köztiszteletben álló biztosítási igazgató címére érkezik a sokatmondó nevű ám kétes hírű Felgerjedt Kandúr garniszállóból, és amit történetesen a feleség, Raymonde (Fogarassy Bernadett) vesz át és bont ki. Mivel Chandebise urat egy ideje szexuális lankadtság üldözi, a fiatalasszony szentül meg van róla győződve, hogy férje másutt pazarolja el férfiúi erejét, kétségbeesett felháborodással csapdát akar állítani neki. Ifjúkori barátnőjével, az ugyancsak férjes Lucienne-nel (Oszter Alexandra), egy illatos levélkében, egy ismeretlen rajongó nevében titkos légyottra hívják a férjet a nevezett garniszállóba.
Nem is sejtik, hogy Chandebise úr a nadrágtartót unokaöccsének, a náluk lakó, beszédhibás Camille-nak (Beleznay Endre) adta oda, aki gyakori vendége a szállodácskának, és mivel ott felejtette, szívességből így postázták azt a Chandebise házba. Nem gondolták ugyanis, hogy Raymonde, aki már azon gondolkozott, hogy ő csalja meg a férjét, ezért flörtölget is annak barátjával és munkatársával, Romain Tournellel (Csengeri Attila), ezek után inkább maga akar elmenni a randevúra, hogy felhevült férjurát rajta kaphassa – önmagával. Csakhogy Chandebise úrban a hiúság mellett a kishitűség is nagy, ezért – nem tudván felesége és barátja kezdődő flörtjéről –, éppen Tournelt kéri meg, hogy ő menjen el helyette az ismeretlen találkára, de a levélkét magánál tartja. A ház rendszeres vendége még Finache doktor (Várkonyi András), aki a ház lakóit is kezeli, és a biztosítási ügyletekben érdekelt ügyfelek egészségi állapotáról is szakvéleményt ad, nem mellesleg maga is látogatja a kétes hírű műintézményt. Mikor Lucienne férje, a heves vérű Carlos Homenides de Histangua (Jászai László) betoppan, a ház ura neki dicsekszik el a reá váró kalanddal, de féltékeny spanyol a levélen felismeri felesége kézírását, azt hiszi, ő küldte, ezért ő is tetten akarja érni feleségét. Chandebise pedig látván, hogy bakot lőtt, megpróbálja utolérni Tournelt, hogy visszatartsa őt a veszélyes randevútól.
Amint látható, az első órában (felvonásban) a szerző megpróbálja felvázolni a meglehetősen kusza, de azért „megmagyarázható” alapszituációt és erővonalakat, melyek alaphangulatát a féltékenység adja. Innentől aztán elszabadul a pokol, mert a második felvonás már a Kandúrban játszódik, ahol Olympe Ferraillon (Cseke Katinka) tulajdonosnő épp részeges szolgáját Poche-t (Harsányi Gábor) próbálja ráncba szedni, hogy az rendesen készítse elő a megrendelt szobát. Poche tegnap életében először operában volt, ami nagyon tetszett neki, csak azt nem érti, miért köszöntötte őt mindenki ismerős úriemberként. Sosem látta még Chandebise urat, akinek ő történetesen kiköpött hasonmása, de erről nem tud. Megérkezik Camille, majd Tournel, akit mégsem sikerült időben utolérni, a szenvedélyes együttlét azonban megszakad, mert míg a férfi a tettek mezejére akarna lépni, a nő csak testiség nélkül flörtölve gondolta „megcsalni” az urát. Poche-t mindenki Chandebise-nek nézi és nem értik az állapotát, közben persze megérkezik a valódi férj is, Camille-t mindenki két embernek hiszi, mert ha szájában van a doktortól kapott segédeszköz, akkor érthetően tud beszélni, de mikor véletlenül elveszíti, ismét alig lehet érteni a szavát. Feltűnik a doktor és társaságukban egy leszboszi nő, Antoinette (Várkonyi Andrea) továbbá az őt kereső apja (Benkóczy Zoltán) és feje tetejére áll minden.
A harmadik felvonásban (amit itt a másodikkal összevontan játszanak) ismét a Chandebise-házban vagyunk. Poche a ház urát keresi, mert a ruhájukat elcserélték, de még Étienne inas (Hoffmann Richárd) is a részeg gazdájának véli és lefekteti. Az egymás után hazatérők zavarodottak és szégyellik magukat a történtekért, Chandebise dühös, lassan kiderül, hogy ő nem Poche, a párbajra készülő dühös spanyolt is sikerül nehezen megbékíteni, mert kiderül felesége ártatlansága a levélügyben, minden tisztázódik, végül a ház ura, akit az izgalmak begerjesztettek, elküld mindenkit, hogy végre istenigazából megadhassa vágyakozó feleségének azt, ami miatt az egész féltékenykedés elindult.
Tetszett Pozsgai Zsolt rendezésében, hogy nem akart sem modernizálni, sem botrányosan újat mondani a darabbal, (ahogy azt az utóbbi idők néhány megkérdőjelezhető előadása tette), hanem a Vidám Színpad hagyományait követve hagyományos Feydeau bohózatot vitt színre sok jó színházi pillanattal. De Pozsgai nem csupán rendező, hanem író és dramaturg is, aki Fogarassy András direktorral úgy gondolta, hogy két és fél óránál többet nem bírnak majd el a nézők, ezért rövidíteni kell a darabon. Az első felvonáson nemigen lehet változtatni, de a másodikból talán ki lehet hagyni, össze lehet vonni mellékszereplőket. Nos, ez az elgondolás már kicsit felemásra sikerült. Az előadás valóban rövidebb lett, de a megmaradt kisebb szerepek funkciója is megváltozott. Az, hogy Cseke Katinka férje helyett is egy személyben képviseli a szálló működtetőit, még valahogy elmegy. De mi a szerepe aVárkonyi Andreaáltal játszott görög lánynak? Leginkább csak az, hogy a színváltozáskor elénekeltessenek vele egy a hangulatos dalt, (ami sajnos rövidebb, mint amennyi idő az átdíszletezéshez kell, így egy idő után már csak a gépzene szól). És főként mi a szerepe a Benkóczi Zoltán által alakított amerikai úrnak, aki a lányát keresi, de megtalálta és keblére vonja, miután az elég pénzt keresett feltehetőleg prostiként. Szóval itt a dramaturgia alatta van Feydeaunak. Humorforrásként egyre inkább megmarad a félreértés a hasonmással, és a sok ajtó, amin át ki-be lehet rohangálni, lehetőséget adva olyan pillanatnyi átváltozásoknak hogy a néző se tudja azonnal, hogy most Chandebise, vagy Poche bőrében látja-e a kiváló Harsányi Gábort? És persze a folyamatos pikantéria.
Feydeau (aki végül is szifiliszben halt meg) még ma is sikamlós, – bár egész máshol van az ingerküszöb –, de gondoljuk el, hogy milyen, a pornográfia határát súroló hatása lehetett annak, mikor száz évvel ezelőtt színpadon beszélget két barátnő arról, hogy az egyik férje túl nagytermészetű, a másikat meg éppenséggel elhanyagolják. Mikor két férfi a merevedési zavaraira vonatkozó pszichés tényezőket boncolgatja, vagy, hogy a biztosítási ügylethez egyebek mellett vizeletmintát is kell adni férfinak, nőnek egyaránt. (Freud doktor hatása a színműirodalomban!?). A nemiség ilyen kitárulkozása az összekacsintós kabarék világához közelebb áll, mint a magasabb irodalomhoz, habár kétségtelen, hogy a francia néző nem prűd.
Ezt a frivolságot a játék és a díszletek egyaránt hordozzák. Bereg Glória legfőbb díszleteleme egy Toulouse-Lautrec képekből komponált főfal, amelyről, mintha leszállnának hangulatos korabeli jelmezeiben a szereplők. A Chandebise-ház szalonjába egy szecessziós hangulatú kettős ajtón járnak be, amelynek kettős meredt fallikus rajzolatú dísze is inkább a darab, semmint a lakás hangulatát mutatja. Érdekes, hogy ez az ötletesség a Kandúr díványainál már elfogyott, itt a puszta funkcionalitás maradt meg dísztelenül, és a szélekre kitett két fallikus elem kevés funkciót kapott.
Pozsgai tudja, hogy a siker legfőbb hordozója a színész, ezért nagyon jó szerepkiosztással biztosítja az előadások sikerét. Mindenekelőtt Harsányi Gábort kell említeni, aki boldogan lubickol a két karakter másságában és abban, hogy a második felvonás egyre fokozódó tempójában hogyan tudja egyre gyorsabban váltogatni külső és belső tulajdonságait. Chandebise külseje alól egyre inkább előbújik gátlásossága, hűsége is kishitűségéből fakad, míg Poche egyre jobban felbátorodik a félreértés adta szituációkban és egyre gátlástalanabbul élvezi szerepét.
A másik nagy bohóckodó Beleznay Endre. Először zavarónak hat, hogy szavát sem értjük, de később kiderül, hogy a mondatok kevésbé fontosak, mint ennek a siketes artikulációnak a funkcionális komikuma, illetve a színész ügyel arra, hogy a főbb szavak, mondatok értelme azért mégis csak eljusson a nézőhöz. Amikor megkapja a mű-szájpadlást, beszéde egyszeriben érthető lesz, ami másokat megdöbbent, de gondolkodásmódja ugyanaz a dohogó marad, és amikor elveszíti a gyógy-segédeszközt, még kétségbeesettebb, mint annak előtte. Igazán kitűnő alakítás ez is.
Jászai László elsősorban külsejében ragadja meg a féltékeny spanyol férj szerepét. Az ő humorforrása a másnyelvűségből eredő két nyelv zagyválása, és az a szangvinikus természet, amely ha sztereotípiaként is, de a spanyolokat jellemezheti egy bohózatban.Várkonyi Andrásegy vérbő házi doktort állít elénk, aki ugyanúgy habzsolja az életet, amikor teheti, mint a többiek. Humora a köztes helyzetéből fakad, ahogy a szereplőtársakhoz viszonyul. Csengeri Attila ebben a darabban a „szépfiú” aki egyfelől azon döbben le, hogy ha egy nő flörtöl vele, akkor miért nem hajlandó le is feküdni, másfelől nem szeretné, ha hódításaiból neki esnék baja, ezért próbálja elkendőzni a dolgokat. A színész plasztikusan, jól hozza a karaktert. Hasonlóképp jól megfelel a feladatnak Hoffmann Richárd inasa és Benkóczy Zoltán is, az amerikai aprócska szerepében.
A fővárosi Fogi-Bulvárszínháznál évek óta hagyomány, hogy saját játszóhely hiányában a Városmajori Szabadtéri Színpadon tartja évadnyitó premierjét, és utána indul vele tájolni. Így volt ez korábban a Randevú Párizsban, avagy Szenteltvíz és kokain és a Délután a legjobb, avagy a miniszter félrelép c. vígjátékaival. Nemrég volt a premierje a Piszkos Fred, a kapitány c. musicaljüknek, és most, július 19-én itt játszották először a Bolha a fülbe c. produkciót.A női szerepek élén a féltékeny feleség, Raymonde áll. Fogarassy Bernadett igazi, korabeli „szőke nőt” alakít, aki ahhoz is ostoba, hogy a férjével tisztázza a dolgait, és ahhoz is, hogy jó megoldásokat hozzon. Naiv felfogása a test nélküli megcsalásról ugyancsak komikus. Lelkében szeretne jó feleség lenni, de hajlamos a dolgok félreértésére, tehát naivitásának köszönheti a helyzetét is. Mellette Oszter Alexandra a kreol színeket hozza, aki lényegében belekeveredik a hűtlenség gyanújába, pedig nem az, csak segítőkész. Cseke Katinka a garniszálló tulajdonosnőjét formálja meg a vendégek felé visszafogottan, az alkalmazott felé kissé közönségesen. Ebből a figurából még azt is kinézi az ember, hogy néhanap maga is szívesen beszállna egy kis hancúrozásba, de a „tisztességes ház” látszatát azért őriznie kell.Várkonyi Andreaszövege szerint nem kapott jó szerepet, de a dal hangulatos előadásával mégis magára tudta irányítani a figyelmet.
A közönség ezúttal is nagyon jól vette a klasszikus humort a rossz helyre tévedt nadrágtartó küldeményről, a váratlanul impotenssé váló férjről, a beszédhibás rokonról, a félőrült spanyolról, az alkoholista hasonmásról, a szerelemről, hűtlenségtől, a látszatokról, csapdákról és félreértésekről.
Az igazán kellemes esti szórakozás országosan sokfelé eljut, már biztos július 24-én a Szentjakabi Szabadtéri Színpadon, (Kaposvár, Várdomb utca 1.) és augusztus 18-án, Körmenden a Batthyány-kastélyban tartandó előadás. A Fogi-Bulvárszínház következő premierje a Marica grófnő c. operett, amit októberben mutat be a színház, tudomásunk szerint Vácott.
