Közben rangot adó nemzetközi tekintélyre tett szert, mert gyakorló orvosként nemcsak híresen jó diagnoszta volt, hanem tudományos igényességgel vizsgálta a családokban megismert folyamatokat. 1982-ben az orvostudomány kandidátusa lett az öregedés minőségét befolyásoló pszichés és szociális tényezők elemzése alapján végzett kutatásával.
Alapító tagja volt a Magyar Általános Orvosok Tudományos Egyesületének, amely most saját halottjának tekintette. Tagjává választotta az Angol Általános Orvos Szövetség Királyi Társasága, a Német és az Osztrák Általános Orvos Szövetség is, és díszdoktorává avatta az Albert Einstein Egyetem.
Magyarországon Csenger városa választotta díszpolgárává azután, hogy a kilencvenes évek elején a városban és a környező településeken megszervezte az egészségügyi ellátást.
A WHO, az ENSZ egészségügyi szervezetének magyarországi összekötő irodáját vezette 1992-2003 között. Utána az Egészségügyi Minisztérium és az Országos Alapellátási Intézet vezető tanácsadójaként dolgozott. Élharcosa volt a betegjogok hazai érvényesítésének, 2006-tól önkéntes betegjogi képviselőként működött. Nemcsak magyarul, hanem három világnyelven segített a külföldieknek is. A „Kimászok a gödörből” című program részeként 2011-től hajléktalanokat tanított.
Temetése július 22-én 11,15-kor lesz a Rákoskeresztúri Újköztemetőben.
