Az sms-t megalapozó eredeti ötlet már 1988-ban létezett, amikor a technológiát az Európai Távközlési Szabványügyi Intézet (ETSI) az első digitális páneurópai szabvány, a GSM alá vonta. Az Ericsson az egyik kulcsszereplő volt a szabvány kialakításában, a fejlesztők erős, megbízható rendszert és hálózatot akartak építeni.
Kezdetben az sms-sel csupán a fogyasztókat szerették volna értesíteni a hangposta-üzenetek érkezéséről. Az első szöveges üzenetet, amit két ember először váltott egymással, 1992. december 3-án küldték, és az állt benne: Boldog karácsonyt!
Bár a szolgáltatást célzottan személyek közötti szöveges üzenetek küldésére fejlesztették, mégsem vált azonnal népszerűvé. 1995-ben például egy átlagos mobilhasználó havonta 0,4 szöveges üzenetet küldött.
Az sms a mobiltelefonnal együtt akkor terjedt el igazán, amikor megjelentek a feltöltőkártyás, azaz előre fizetős (pre-paid) szolgáltatások. Az Ericsson az elsők között oldotta meg az sms valós idejű díjszámítását, ami csak azután vált tömegpiaci szolgáltatássá. Segített a fogyasztóknak, hogy kordában tartsák kiadásaikat, a mobilszolgáltatók pedig biztosak lehettek benne, hogy megkapják a szolgáltatás ellenértékét. A feltöltőkártyás rendszer elsősorban a feltörekvő piacok alacsonyabb jövedelmű fogyasztói számára volt vonzó, így az első használók is közülük kerültek ki tömegesen.
A szolgáltatások igénybevétele ma már nemcsak feltöltőkártyás konstrukcióban ellenőrizhető, a valós idejű díjszámítással a fogyasztók egészen pontosan nyomon követhetik költéseiket és adatforgalmukat. Sok évbe telt, mire az iparág felismerte az sms-ben rejlő lehetőségeket, a fogyasztók ma már évente körülbelül 10 billió szöveges üzenetet küldenek a világ mobilhálózatain keresztül.
Az Ericsson ConsumerLab idei felmérése szerint az sms a tizenévesek körében a legnépszerűbb, ők használják leggyakrabban kapcsolattartásra, amikor a személyes találkozás nem lehetséges.
