Dr. Csermely Gyula szülész-nőgyógyász elmondta: a koraszülést illetően is óriási fejlődést könyvelhetett el az utóbbi időben az orvostudomány. Bár teljes egészében nem lehet megelőzni a koraszülést, de kitűnő diagnosztikai és kezelési lehetőségek állnak már rendelkezésre, amelyekkel sokat lehet tenni a túl korán „elinduló” kisbabákért.
Sajnos, hazánkban e területen a diagnosztika és főleg a kezelési gyakorlat elképesztően elmaradott, a rég elavult módszerek alkalmazása dominál, amelyek semmit sem érnek, sőt veszélyesek is lehetnek.
A kockázat felismerését segítő diagnosztika három fázisa:
(1) a kórtörténet részletes kikérdezése,
(2) ultrahang-vizsgálat,
(3) magzati fibronectin-vizsgálat
Az első lépés tehát a kismama kórtörténete. Habár a koraszülés pontos oka nem egyértelmű, léteznek olyan tényezők, amelyek növelik a kockázatot, így ezekre fokozottan érdemes odafigyelni. Jellemzően ilyen az ikerterhesség, a méhszájon végzett korábbi műtéti beavatkozás, méhfejlődési rendellenesség, illetve ha már előfordult a kismamánál koraszülés. Megemlítendők az életmódbeli tényezők is, a dohányzás, alkohol- és drogfogyasztás, valamint az édesanya túl kicsi, vagy túl nagy testsúlya.
Az orvostudomány fejlődésének köszönhetően ma már a hüvelyi ultrahangvizsgálat a legfontosabb eszköz a felismerésben, hiszen segítségével kimutatható a méhszájtágulás, illetve a méhszájrövidülés, amelyek koraszülésre utaló jelek. Ha a méhszáj 1,5 centiméternél hosszabb és zárt, akkor egy százaléknál is kevesebb az esély arra, hogy egy héten belül bekövetkezik a koraszülés.
Ahhoz azonban, hogy minél pontosabb képet kapjunk, érdemes a hüvelyi ultrahangot magzati fibronectin vizsgálattal is kiegészíteni, amely a koraszülés előrejelzésének leghatékonyabb módja, bár, sajnos, hazánkban kevesen ismerik és alkalmazzák. A magzati fibronectin a méhnyakváladékban található, mintegy ragasztóként helyezkedik el a lepény és a méh között. A vizsgálatkor ennek mennyiségét mérik. Ha a 22. hét után 50 nanogramm/milliliter alatt marad, alacsony kockázatú terhességről beszélhetünk, ha viszont megemelkedik az értéke, fenyegető koraszülésre kell gyanakodnunk.
Csermely doktor kiemelte: A rendelkezésre álló kezelési módok nem a koraszülés okát, hanem a tüneteit kezelik. Hazánkban, sajnos, még sok nőgyógyász magnéziumot, illetve tartós ágynyugalmat ír elő a kismamának, ha megállapítható nála a koraszülés kockázata. A szaktudomány azonban ma már ezeket nem javasolják, mivel hatástalanok, sőt veszélyesek is lehetnek. A magnézium, például, az anya és a gyermek számára is mellékhatásokat okozhat (tachycardia, émelygés, szédelgés), sőt a kalciumcsatorna-blokkolóval együtt adva még súlyosabb mellékhatásokkal járhat. Az ágynyugalom pedig stresszt, vénás trombózist, vagy éppen anyai izomsorvadást idézhet elő. Ikerterhességnél végzett felmérések szerint pedig növeli a koraszülés kockázatát, ha a kismamát ágyba kényszerítik.
Ha megállapítható a koraszülés kockázata, először is azt kell tisztázni, hogy nagy kockázatú vagy fenyegető koraszülésről beszélünk, mivel mindkét esetben más a kezelési módszer. Ha magas a kockázata a koraszülésnek, célszerű a kismamának progeszteron hormont adni és alapos megfigyelés alatt tartani őt, így azonnal felismerhetővé válnak a fenyegető koraszülés jelei. Az egyéb kiegészítő kezeléseket pedig – mint például a méh összehúzódásokat csökkentő gyógyszer, folsav, vitaminok adása – el kell felejteni, mivel a tapasztalatok szerint egyáltalán nem hatásosak. Azoknál a kismamáknál, akiknél alacsony a koraszülés kockázata, egyetlen teendő van, a megnyugtatás.
Fenyegető koraszülésről akkor beszélhetünk, ha 10–15 percnél gyakoribb a méhtevékenység, amely méhszájtáguláshoz vagy méhszájkifejtődéshez vezethet a terhesség 24–37. hete között. Ennek gyanúja esetén – az említett hüvelyiultrahang- és magzati fibronectin-vizsgálatok segítségével – meg állapítandó, hogy valóban fenyegető koraszüléssel vagy csak fokozott méhaktivitással állunk szemben. Az utóbbi esetben nem kell beavatkozni, de rendszeres ellenőrzés szükséges, fenyegető koraszülés esetén azonban már lépni kell. A 34. terhességi hét előtt szteroidkezelést kell kezdeni, hogy a magzati tüdőt ily módon éretté tegyük a gázcserére. Mivel a szteroid a tüdőérlelő hatását kb. 48 óra alatt fejti ki, a szülés bekövetkeztét késleltetni kell. Ilyenkor a kismamának a méh aktivitását csökkentő készítményeket kell adni, természetesen kórházi körülmények között.
