Ma, a magyar népmese napján mondta el Jüllich Ádám, az általa vezetett Jüllich Glas Holding Zrt. elnöke azt a mesébe illő történetet, amelynek lényege: egy családalapító-építkező, ám kis keresetű gyári technikus gondolt egy nagyot s merészet, gmk-t (a fiatalabbak kedvéért: gazdasági munkaközösség, mindenekelőtt keresetkiegészítés céljára a múlt század hetvenes-nyolcvanas éveiben) alapított, és garázsában olyan gépet szerkesztett-épített, amellyel könnyen és nagy mennyiségben állíthatott elő alumínium távtartót hőszigetelt ablakokhoz. Ebből az ötletből nőtt ki aztán türelmes, céltudatos munka, vállalkozói bátorság, piacfelmérés, újítókedv, munkatársak szerencsés kiválasztása után csaknem három évtized alatt Székesfehérvár, sőt, a hazai ipar egyik meghatározó, Közép-Kelet-Európában is vezetőnek számító üvegipari cégcsoportja.
Most írhatnók, hogy „nem mese ez, gyermek!”, csupán annak látszik, már csak azért is, mert nincs az a mesebeli szegény ember legkisebb fia vagy éppen nemes lovag, akinek ennyi próbát kellett kiállnia, mint Jüllich Ádámnak, hogy megalapozhassa az okos tervszerűséggel növelt és máig terjeszkedő birodalmát nem csupán az egykori királyváros, Alba Regia peremén, hanem országszerte, Oroszlányban, Budapesten, Zalaegerszegen, Kaposvárott, Pécsett és Nyíregyházán is.
Napjainkban mintegy 35 ezer négyzetméter területű, nyugat-európai színvonalú gyártócsarnokban, folyamatosan korszerűsített gépparkkal dolgozik a Jüllich-művek átlagosan 450 munkatársa. Miként az alapító házigazda a mai sajtóeseményen elmondta: évente 2,5 millió négyzetméter üveget, százezer gépkocsi-szélvédőüveget, üvegipari megmunkálásra tervezett-szerkesztett gépet értékesít a holding.
A legfőbb újdonság a minden bizonnyal különösen nagy jövő előtt álló szolár-ágazat, a napkollektorok és (voltaikus) napelemek gyártásának a megkezdése. Hivatalosan és ünnepi külsőségek között holnap avatják a Jüllich Glas Holding két és fél milliárd forintból létrehozott, a Gazdaságfejlesztési Operatív Program által kis híján négyszázmillió forinttal támogatott, kezdetben negyven, később négyszer-ötször annyi embernek munkát adó, 13 ezer négyzetméteres gyártórészlegét, a napelem-gyártáshoz szükséges gyártósort és edzőkemencét. Jüllich Ádám elmondta: az építésre és a szakmában ma legkorszerűbbnek számító gépek és felszerelések beszerzésére 1200 millió forintot, a gyártáshoz, termékfejlesztéshez elengedhetetlenül szükséges kutatásra és fejlesztésre pedig 800 millió forintot költöttek.
Jüllichék a napba néznek, és eközben fényes ötleteik kerekednek. Ismervén a nemzetközi piacot, tudván, hogy az Európai Unió ösztönzi és segíti, a környezetvédők egyre hangosabban követelik a megújuló energiaforrások hasznosítását, a székesfehérvári társaság még idejében döntött a szolár-iparág fejlesztése mellett. A földi élet keletkezése óta létezik a legtisztább és korlátlanul rendelkezésre álló energiaforrás, a napfény. Évmillióknak kellett eltelniük ahhoz, hogy a 21. század embere úgy fordítsa önnön javára, hogy közben megkíméli az élő környezetet, miután remény szerint a napenergia mind nagyobb mértékű munkára fogásával csökken a fosszílis energiahordozók (szén, kőolaj, földgáz) és a máig sem teljesen biztonságos nukleáris energia felhasználása.
A Jüllich Glas Solar Kft. most avatandó üzemében egy év alatt elkészülő napelemek 13,2 gigawattóra (GWó) energia megtermelésére képesek; ennyi árammal mintegy öt–hétezer háztartás teljes energiaigénye kielégíthető. A lényeg: az új üzem jelenlegi 12 megawattos gyártókapacitása (a megrendelések reménybeli növekedését kielégítendő) akár megháromszorozható.
A fehérvár-sóstói Jüllich Glas kutatói és fejlesztői már ma olyan energiatermelő üvegfelületek előállítására képesek, amelyek akár épületdekorációként is hasznosíthatók. (A háztetőkön vagy éppen az előkertekben elhelyezett, felállított napkollektorok, napelemek ma már a szolár-készülékek első generációjának számítanak…) A „házi erőművek” egyre inkább az épületek mindeddig hasznosítatlan homlokzataiba simulnak; Jüllichék mérnökei és az építészek összedughatják a fejüket, hogy megalkossák a lehető legmutatósabb és legcélszerűbb, legkevésbé sérülékeny (edzett!) áramtermelő üveglapokat. Természetesen ehhez alapvetően szükség van a válságból előbb-utóbb kilábaló magyar gazdaság motorjának a fölpörgetésére, a beruházások megkezdésére, a haldokló építőipar fölélesztésére.
Jüllichéken mindez nem múlik, mert megvan hozzá a kellő elszántságuk, tudásuk. Szakmájukban piacvezetők itthon és térségben egyaránt, termékeik keresettek mindenekelőtt a környékbeli országokban (ez így van jól, mivel az üveg meglehetősen nehéz termék, szállítása sokba kerül), ami nem jelenti azt, hogy ne tekintenének távolabbi piacokra, például az egykori Szovjetunió volt tagállamaira – hangzott el az Infovilág tudósítójának érdeklődésére. Az alapanyag-forrásokat tudakoló kérdésére adott válaszból kiderült, hogy elsősorban az egyetlen hazai üveggyár, az orosházi az itthoni beszállító, emellett olasz, török, román, lengyel, cseh, német, kínai, amerikai stb. gyártóktól is vásárol a Jüllich Glas.
Az Infovilág szerkesztőjének kérdésére a házigazdák azt is elmondták, hogy becslésük szerint egy átlagos családi ház villamosenergia-igényét jórészt kielégítő áramtermelő napelemfelület a szerelvényekkel és a helyszíni kivitelezéssel együtt mintegy hárommillió forintba kerül. A beruházás megtérülését tíz-tizenöt évre becsülik a szakemberek, akik abban bíznak, hogy rövidesen olyan pályázati kiírások jelennek meg, amelyek kifizetődővé teszik a napenergia háztartási hasznosítását is.
