A szeptember utolsó hetében tartott rendezvényen Gábor amerikai és más európai országok vak és gyengénlátó fiataljaival együtt tapasztalhatta meg az űrkutatók mindennapjait. Az űrkutatás elismert szakemberei tartottak előadásokat nekik az űrtechnika legújabb vívmányairól. A résztvevők azonban nemcsak elméleti képzést kaptak, hanem a gyakorlatban is próbára tehették tudásukat. Az űrbeli közeghez hasonlító körülmények között kellett végrehajtaniuk feladatokat, megoldaniuk problémákat.
Egy kutatócsapatban más-más szerepbe helyezkedve átélhették például az űrhajó mérnökének, az űrben kutató tudósnak vagy a földi irányítónak a szerepét. A pontosan előírt, magas színvonalú elméleti tudást és fizikai erőnlétet követelő feladatok bizonyítják, hogy nem csupán egy szimulációs játékról, hanem szaktudást és nagy önfegyelmet kívánó csapatmunkáról van szó.
Az egy hét elteltével az újdonsült „űrhajósok” átvehették oklevelüket az űrhajón betöltött beosztásukról. Gábor számára nem csupán azért felejthetetlen élmény az űrtáborban eltöltött hét, mert nyitott és kíváncsi az új ismeretekre, hanem főleg azért, mert olyan fiatalokkal lehetett együtt, akik között nem a fogyatkosságuk, hanem a közös érdeklődési terület és az együttes feladatmegoldás volt az összekötő kapocs.
A rengeteg élmény mellett sok új gondolattal, kérdéssel és számos barátsággal gazdagodva tért haza a magyar fiatalember Amerikából. Az érettségire készülve sem fogja hanyagolni az emberes űrrepülés témáját, sőt igyekszik majd még jobban megismerni és másokkal is megismertetni az űrkutatás érdekességeit.
