Ma már gyakorlatilag mindent hamisítanak, de mindenekelőtt cigarettát, gyógyszert, gyermekjátékot, elektronikai és számítástechnikai cikkeket, divatárut. Dr. Simándi Andrea, a szellemi tulajdon védelmére (is) szakosodott Simándi Bird&Bird nemzetközi ügyvédi iroda magyarországi vezetője képtelenségnek hangzó példát is említett sajtótájékoztatóján: a hamis termékek és gyártóik ellen küzdő hatóságok lefoglaltak már nem eredeti hajócsavart is egy tengerjáró hajó főtengelye végéről. Bizalmasan kezelt adatok is kiszivárognak (Federal Aviation Authority)
időnként: 1973–96 között 174 repülőgép-szerencsétlenséget okoztaknem eredeti alkatrészek; 36 ezer halálos áldozatot követeltek, 1,5 millió autóbalesetet okoztak az Egyesült Államokban hamis autóalkatrészek (forrás: Army AL&T, 2007).
Ehhez képest a „mi kínai piacainkon” kínált álmárkás, „ócó” farmerek, illatszerek, cigaretták, italok, játékok, gyógyszerek, elektronikus kütyük, mobiltelefonok, ásványvizek stb. ártalmatlan csecsebecsék és semmiségek – gondolhatná az Infovilág-olvasó. Csakhogy nem így van! Az ártalmatlannak vélt játékok, például, gyerekek halálát is okozhatják, mert szétesnek, a gyerek pedig a szájába veszi, lenyeli. Súlyos betegség okozói is lehetnek, mert mérgező festékkel színezik a dzsunkasoron – talán éppen gyerekek által – előállított kacatokat.
Ugyanez a helyzet a sufnikban berendezett „házi gyógyszer-gyárakban” kotyvasztott, csak bonyolult vegyi elemzésekkel kideríthető anyagokból kevert-préselt „gyógyszerekkel”, amiket gyakorlatilag szabadon adnak-visznek alkalmi piacokon vagy éppen az interneten. És veszik is őket milliárdos tételekben, mert valamivel olcsóbbak az eredeti patikaszereknél. Boldog lehet az, aki csak placebót (olyan szert, amiben nincs hatóanyag) visz haza. Súlyosan ráfizet(het) az a vevő, aki silány, mérgező utánzatot vesz meg és szed be abban a tudatban, hogy jól járt, hiszen „ócón” jutott hozzá. A „jó üzlet” következményei a magyar egészségügyet terhelik, meg nem egyszer a családot, amelyik egy idő múlva a hozzátartozóját síratja. A hamis gyógyszerek teljes piaci forgalma: 75-200 milliárd dollárra tehető; mintegy nyolcszázféle, közkeletű patikaszerről van szó.
Emlékszünk még az elrettentőnek szánt hírekre, képekre, amikor cd-k, dvd-k ezreit, tízezreit morzsolta össze a legegyszerűbbnek tartott megsemmisítőgép, az úthenger. Szellemi termékek kalózmásolatairól volt szó, amelyek
milliárdos károkat okoztak (okoznak azóta is folyamatosan) a zene-, a film- és a szoftveriparnak. A szerzői jogdíjjal nem terhelt kópiák tisztességes bevételektől fosztják meg a művészek és alkotók közösségét szerte a világban, sokak megélhetését kockáztatják, mert hatalmas anyagi erőket vonnak ki a többi között a fejlesztésből is. És persze az adóelkerüléssel az állami költségvetésekből.
Ugyancsak a termék- és műszaki fejlesztésnek okoznak évente sok százmilliárd dollár kárt mindenekelőtt az ipar- és ruházati cikkeket hamisítók, „márkaátírók”. Az átlagos vásárló a legtöbb esetben észre sem veszi, hogy mondjuk, a GUCCI márka nevében kínált terméken a felirat CUGGI. A vevők nagy többségét a vásárlás izgalmában elkábítja a valódi termék áránál jóval alacsonyabb ár, és fizet. Meg ráfizet, mert a „márkás áru” rövid idő múltán elveszíti a
színét, varrása elenged, foszladozni kezd. A parfüm is csak addig illatozik, míg hazaviszik, az alapvetően
egészségkárosító dohányáru sokszorosan több méregenyagot tartalmaz, mint az eredeti, a márkás füstölnivaló.
Sokan emlékeznek még a negyedszázaddal ezelőtti slágercikkre, a videómagnóra, amiért minden pénzt képesek
voltak megadni a vasfüggöny túlsó oldalán vásárló honfitársaink. Percek alatt rájöttek a hamisítóbandák, hogy
elérkezett a nagy megkopasztás ideje: eredetinek látszó csomagolásban és készülékdobozban kínálták a semmit,
azaz: a valódi videómagnó súlyával nagyjából megegyező fél téglát, amit jótékonyan eltakart a borítás. Kipróbálásra
nemigen jutott idő, mivel a határhoz közeli utak mentén árulták a kapós terméket csomagtartóból, konténerből…
Hasonló csalafintaság ma sem ritka – mondta el a sajtóeseményen Almási Gyula őrnagy, a Vám- és Pénzügyőrség
Országos Parancsnoksága szellemitulajdonjog-védelmi osztályának vezetője. Munkatársai lefoglaltak „márkás” (a
neves gyártó cég nevével feliratozott) olyan videofelvevőt – mutatta a főtiszt –, amelyikből „csak” az LCD-képernyő
hiányzott (műanyag lapocska helyettesítette), meg nem volt benne hangfelvevő, pusztán egy ósdi kazettásmagnó-
utánzat, és lencse helyett közönséges kerek üvegen át látszik a világ…
A Hamisítás Elleni Nemzeti Testület (HENT, melynek közleményeiből időről időre az Infovilág is szemezget) a
vámosokkal közösen guruló kiállítást rendezett a hazánkban előforduló sok-sok hamisítvány leglátványosabb
gyöngyszemeiből. Köztük – az életveszélyes gyermekjátékok mellett – köznapi golyós szelep is található, olyan rézcsap, amivel a vizet vagy éppen a gázt lehet elzárni. Az eredetit (például Mofém-gyártmány) szigorú minőség-ellenőrzéssel gyártják, mert ha nem lenne szabványminőségű, könnyen súlyos károk, szerencsétlenségek okozója lehet. A hamisított golyós szelep megtévesztésig hasonlít az eredeti, márkás szerelvényre, csak éppen nem ezen a néven kínálják, és persze jóval olcsóbb is, pusztán nem bírja a víz vagy a gáz nyomását, megreped – tehát hasznavehetetlen.
Hazánkban tavaly jó négyezer esetben foglaltak le különféle hamis termékeket, négyszer annyit, mint 2006-ban. Dr.
Simándi Andrea elmondta: a hamisított termékek kétharmadát-háromnegyedét legálisan működő boltokban találták
meg a hatósági emberek. Az esetek többségében a kereskedőt becsapták, az eredetinek látszó termékek mellé
valósnak látszó papírokat mellékelt a nagybani eladó. A boltos örült, hogy „jó áron” szerezte be az árut, a vevő pedig azért, mert „olcsón” jutott hozzá. Eközben egyikőjük tudatában sem szólalt meg a vészcsendő: az olcsó mindig drága, olcsó húsnak híg a leve.
A termékhamisítás, a hamis termékek forgalmazása miatt az Európai Unióban évente 100 ezer munkahely szűnik meg! Itthon is sok ezer, vagy éppenséggel nem keletkezik, mert bizonyos (egyre többféle) cikkel gyártása iránt nincs
kereslet, mivel készen érkezik az országba. Miként? Erről a vámosok nagyon sokat tudnának beszélni. Vagonok, konténerek, kamionok sokaságát világítják át, hogy fölfedezzék az elképesztő csalafintasággal elrejtett
csempészárukat, kalóz-gyártmányokat. Sok termék „becsúszhat” az országba úgy, hogy hivatalos gyártó küldeményeként tüntetik föl. Aztán mire a piacon megjelenik, egészen más márkává változik, mivel egytlen mozdulattal lefejthető róla az álcamárka-jelzés, ami alatt ott a rangos, közismert márka valamennyi jellemzője, csakhogy hamis.
Vámosoknak, jogászoknak, kereskedőknek egyaránt súlyos gondot okoz, hogy máig hiányzik az egységes és összehangolt vámkezelési gyakorlat a világban, sőt, az Európai Unióban is. A csalók, hamisítók, termékkalózok régi
trükkje a szállítmányok utaztatása, hogy végül kideríthetetlenné váljék, hol készült is az áru. (Mindenekelőtt a
klasszikus gyártóhelyeket szeretnék ezzel leplezni.) Gyakran előfordul (itthon, szerencsére, nem!), hogy a hatóságok engedik kicsúszni a kezük közül a nyilvánvalóan hamis(ított) árukat tartalmazó kereskedelmi szállítmányokat. Feltehetően azzal a meggondolással, hogy fájjon miatta a célország vámosainak a feje. Az elkobzás és megsemmisítés módjai is eltérnek. Ezt nagyon is jól tudják a zavarosban halászók, akik vérszemet kapnak a nemzetközi megállapodások hiányosságai és a paragrafusokon tátongó lyukak láttán. Ezért is fordulhat elő – hangzott el a tájékoztatón –, hogy a világban lefoglalt hamisítványok 85 százaléka a kereskedelmi, a többi az utasforgalomban jelent meg tavaly.
A társadalmi felfogás, a köztudat is felelős, mi több, hibás a hamis áruk terjedéséért és a szerzői jogsértésekért.
Egyszerűen azért, mert (a statisztika szerint 46%) jórészük összekacsint az ügyeskedőkkel, igénytelen, figyelmetlen, már-már bugyután jóhiszemű (miáltal könnyen becsapható). Ezért lenne szükség a mostaninál is szélesebb körű tájékoztatásra, felvilágosításra, okos érvelésre a csalók, a hamisítók üzelmeinek a leleplezésére, felszámolására.
