Ami Budapestnek a XIII. kerület, annak is angyalföldi része, az Bécsnek Floridsdorf, amelyet a közigazgatási felosztás szerint a 21. kerületként ismernek a bécsiek. Bécs legészakibb városrésze, sosem volt olyan fényes, mint a Hofburg környéke, már csak azért sem, mert mindössze 115 évvel ezelőtt kapcsolták Bécshez. A császári belvárosban természetesen a módos polgárok, világiak és félvilágiak éltek, itt viszont földművesek, majd pedig munkássá lett utódaik. A császárra e helyütt legföljebb a Kaisermühlen (Bécs leghosszabb közúti alagútja is ezt a nevet kapta) emlékeztet, mindenekelőtt azáltal, hogy ezen a vidéken, az Öreg-Duna mentén működtek a hajómalmok (vagy inkább malomhajók?). Floridsdorfról leírható még, hogy az osztrák szocialisták egyik legszervezettebb városrésze, a hitleri Anschluß után is az antifasiszta ellenállás központjának számított. A kerület 20. századi híressége a köztiszteletnek és közszeretetnek örvendett Franz Jonas egykori bécsi polgármester és osztrák köztársasági elnök, az ő nevét viseli az a tér (is), amelyről föltekintünk a Floridsdorfi Klinika / Északi Közkórház nemrég használatba vett hatalmas épülettömbjére… (Ez a helyszíni beszámoló először 2019. szeptember 29-én jelent meg az Infovilágon; felelevenítését a magyar egészségügy elképesztő állapota indokolta. Okuljanak belőle mindazok, akiknek okulniuk kell!)
…arra a gyógyító nagyüzemre, amelynek megismerésében – szerkesztőségünk kérésére – Bécs város sajtóügynöksége, az Eurocomm segített az Infovilágnak. – Köszönet érte!
Zöld, zöld, zöld, ahol csak zsebkendőnyi felület is adódik (Foto: Esther Genitheim)
Hat egyes: 111 111 négyzetméteren létesült Bécs legfiatalabb közkórháza, gyógyító nagyüzeme. Elsőre áttekinthetetlennek látszik, bár belépéskor inkább pláza, mint gyógyító intézmény hatását kelti. A földszinten élelmiszer-áruház, virágbolt, patyolat, étterem és kávézó egyaránt várja a betérőt. Kalauzom, Peter Plundrak (hivatalosan projektvezető, mint kiderül: elsősorban az elektronika, a számítástechnika világában van otthon, és ezen a helyen az ilyesmi sorsdöntő lehet) meg is erősíti: eleinte ő is csak kis térképpel a kezében igazodott el az épületszárnyak és emeletek, alagsorok dzsungelében. Ma már tévedhetetlen, tudja, melyik ajtófélfához kell érintenie mindent nyitó mágneskártyáját, ekként abszolút nyugalommal bízhatja rá magát a magyar krónikás, nem viszi a boncterembe a központi laboratórium helyett.
Ha már laboratórium említtetett: egyetlen asszisztenssel találkoztunk, az üvegfallal elválasztott leletértékelőben is csak ketten dolgoztak éppen, egy orvos és segítője. Dolgozik viszont valamennyiük helyett a csőposta, az elektronika, a számítógép. Öt-tíz másodpercenként érkeznek a vér-, szövet, vizelet- stb. minták a kórházi osztályokról, és vonulnak a vonal- és QR-kóddal jelölt/azonosított kémcsövek a mintákat vizsgáló gépekbe, hogy nem sokkal később már az orvos monitorján megjelenhessen az eredmény.
Csőposta. Az „ősi” találmány (életemben először egy nagy postahivatalban láttam ilyet: sűrített levegő röpítette a postás kisasszony által tubusba helyezett táviratot két emelettel följebb, a távírdába) azóta a kívülálló számára átláthatatlan, számítógép által vezérelt-irányított, az egész létesítményt behálózó rendszerré terebélyesedett, amely nem csupán leletmintákat, de gyógyszereket is továbbít a kívánt helyre. Abszolút biztonsággal, mert csak az nyithatja ki, nyúlhat hozzá, akinek a mágneskártyája erre följogosítja.
Túl az üvegablakon: leletértékelés. (Infovilág-foto)
Robotok. Előre bocsátom, nem emberszabásúak, viszont hangtalanok és abszolút megbízhatók. Heti 168 órát dolgoznak, takarítanak, viszik az ételt, a tiszta ágyneműt, a veszélyes hulladékot – mindazt, amit évszázadok óta az egészségügyben dolgozó ember cipelt, és cipel sok helyütt még ma is, mert „úgy olcsóbb”, mert van még ember, aki fillérekért ilyesmire is vállalkozik a megélhetése végett. Talán senkit sem érdekel, hogy megfertőződhet, hogy ő is megfertőzhet másokat. Ez van, ezt kell szeretni – elvégre a 21. században élünk és 19. századi módszereket alkalmazunk…
Feltűnő újdonság, hogy a három központi épülettömbből álló kórház-együttesnek csaknem valamennyi emeletéről (ahonnan egyébként messze ellát az ember Grinzing meg a Duna felé) kertbe léphet a beteg. Mondják, a zöld, természet kézzel fogható közelsége segít a gyógyulásban, megnyugtatja a lábadozókat.
Nem voltak persze mindig ilyen nyugodt és idilli(nek látszó) állapotok az Osztrák Szövetségi Vasutak számára fölöslegessé vált, előbb szanálandó majd beépítendő terület hasznosítása közben. Hatalmas pénzekről, százmilliárdokról lévén szó, a sógorokat is megszédítette a lehetőség: itt-ott igyekeztek lecsippenteni a városi meg a pályázati pénzekből, a sajtó korrupcióról is írt, voltak kisebb és magas beosztásúak, akik belebuktak.
Az északi kórház-együttes létesítésének terve már 2008-ban kirajzolódott, ám még évekbe tellett, mire éppen hét évvel ezelőtt sikerült lerakni az alapkövet.
Öt évvel később kiderült, hogy jócskán megnőtt a beruházás ára) 2017 végén már 1300 millió eurónál tartott, miután az építő vállalatok egy része csődbe ment, csúsztak a vállalt határidők. (2015 elején még csak 825 millió euróval számoltak, ami végül tarthatatlanná vált.) Tavaly tavasszal (a bécsi önkormányzati választás után) kiderült, hogy legalább 1600 millió euróba fog kerülni a Krankenhaus Nord a Brünner Straßén.
Időről időre arról értesülhetett a közvélemény, hogy korrupció miatt vizsgálódik az ügyészség, hűtlenség és csalás miatt gyanúsítottakat vettek őrizetbe… A nemrégiben csúfos botrányba keveredett Osztrák Szabadság Párt (FPÖ) igyekezett kihasználni a zavaros helyzetet, és följelentette a várost vezető szocialisták egyik funkcionáriusát…
Sürgősségi osztály, minden kéznél van a vizsgálatokhoz. (Infovilág-foto)
Szóval, Bécsben sem minden fenékig tejföl, a pénz, az összefonódások ott is megszédítenek némelyeket. Egy viszont biztató: felderítik a homályos és piszkos ügyeket, a rendőrség és az ügyészség nem zárja le a nyomozást, ekként nem maradnak munka nélkül a bíróságok.
Tavaly tavasszal bejárta az osztrák sajtót a „feng suis-botrány”, amikor egy „ezoterikus szaktekintély a kórház körüli védőgyűrű” kialakításáért 95 000 eurót kapott. Kiderült, hogy a bécs-hietzingi kórházban már történt ilyen bűvészkedés; a végeredmény: ügyészségi vizsgálat.
Persze, nem az ilyen ügyek tálalása végett jártam a bécsi Északi Kórházban (a jövő évtől már Floridsdorfi Klinika néven működik a létesítmény), hanem azért, hogy bemutassam: az emberi gyarlóságok ellenére is fölépülhet és működhet egy csodálatos, 21. századi egészségügyi intézmény, amely része a Bécs városa által tervbe vett grandiózus korszerűsítésnek. A cél: hat nagy kórház és egy általános kórház által megoldani a bécsiek, a lakosságszámát tekintve szolidan gyarapodó osztrák főváros egészségügyi ellátását.
Zöldre néz legtöbb ablak. (Infovilág-foto)
Csönd és nyugalom a gyermek-járóbetegrendelésen. (Infovilág-foto)
A kórházat bemutató Peter Plundrak projektvezető a többi között elmondta, hogy az egész létesítményt behálózza a legkorszerűbb számítástechnikai-informatikai és távközlési rendszer. Kereken 3000 orvostechnikai készülék – a mobil ultrahangkészüléktől a komputertomográfokig – egyetlen hálózaton működik.
A kórház adja a pizsamát és a törülközőket. (Infovilág-foto)
A személyzet, a kezeltek és ápoltak internet-hozzáférését 900 vezeték nélküli helyi hálózati pont segíti, 24 ezernél is több csatlakozási lehetőséget építettek ki számítógépek, nyomtatók számára. A fűtésről, hűtésről, árnyékolásról, csőposta- és vezető nélküli szállítórendszerről, liftekről, a kertek öntözéséről és a biztonságról digitális és teljesen automatizált technika gondoskodik.
Teljesen számítógépesítették a páciensek adatkezelését, a gyógyszer-nyilvántartást (minden nővérszobában a szükségesnél kétszer több gyógyszer áll a betegek rendelkezésére személyre szabott adagolási útmutatóval és folyamatos leltárral. A műtőkben dolgozó orvoscsoportok folyamatosan hozzáférnek a betegek valamennyi írásos és képes/videós adatához.
A kórház helikopter-leszállóhelye. (Kép: Esther Genitheim.)
Csak azért, hogy a kívülállónak egyáltalán elképzelése legyen e hatalmas gyógyító komplexum méreteiről, mondta el kalauzom, hogy mintegy ezer, korszerű családi ház technikáját építették be. A gőzt előállító berendezések teljesítménye 1100 kilowatt, miáltal akár 15 ezer kilogramm gőz termelhető óránként. A fűtési rendszer csöveinek hossza 90 kilométer; az orvosi gázok 70 ezer méter csövön áramlanak. A különféle célú szerelvények vezetékei 670 kilométernyi kábelcsatornában futnak. Az Északi Kórházban 10 500 villanykapcsolót, 36 ezer konnektort és 22 ezer számítástechnikai-adathálózati csatlakozót szereltek föl; a fényt 22 ezer világítótest szolgáltatja. A kórház 8000 helyiségéből 785 (egy- és kétágyas, fürdőszobás!) betegszoba. Évente akár 46 ezer beteget fogadhatnak, gyógyíthatnak a floridsdorfi kórházban. És ha már statisztika: évi negyedmillió járóbeteg kezelésére tervezték a létesítményt, Európa legkorszerűbb kórházát.
A sürgősségi ellátást 22 ágyas (vizsgálóhelyes) részleg szolgálja. A járóbeteg-ellátást úgy tervezték meg, hogy a lehető legrövidebb ideig kelljen várakozniuk a betegeknek. Ezt a viszonylag véletlenszerű látogatásomkor is megtapasztalhattam, csupán néhányan ültek a rendelők előtti várószobákban. Különösen jól szervezettnek látszott a gyermekosztály, ahol éppen három szülő és ugyanannyi gyermek várt a vizsgálatra.
A műtőrészleget természetesen nem mutathatta meg házigazdám; elmondta viszont, hogy a 16 műtőt 24 órás használatra tervezték, miáltal évente mintegy 17 ezer operáció végezhető bennük.
Miután külföldön csak egyszer jártam kórházban (1973-ban, Helsinkiben, egy nagyszerű kollégámat kísértem múló rosszulléte miatt mentőautóban a finn főváros egyik kórházának sürgősségi osztályára) nemigen ismerhettem a nyugati egészségügy vívmányait. Most viszont (a többi között) egy nagyszerű és könnyen megvalósítható újításról is írhatok: betegfelvételkor a páciens kártyával nyitható-zárható szekrényre is jogosult. (A lopás tehát kizárva!) Ha a szobájából – a kezelések okán – másikba helyezik, nem kell szatyroznia, hanem a szekrénye (és éjjeliszekrényének tartalma) vele együtt költözik.
Az ám, el ne feledjük: az intézményben négyszázharminc orvos és 900 ápoló dolgozik, és további 580 gyógyszerész, nem egészségügyi adminisztrátor és szakmunkás is. Kísérőnk hangoztatta: ebben a kórházban nincs sem orvos-, sem ápolóhiány – az érdekvédelmi szervezetekkel idejében egyeztették a törvényes munkaidőhöz igazított szakember-igényt, azért, hogy minden beteggel annyit tudjon foglalkozni az orvos, amennyit a hivatása és lelkiismerete megkövetel.
Peter Plundrak az érdeklődésemre elmondta, hogy az intézménynek 13 magyar állampolgárságú munkatársa van: három szakorvos, két, szakvizsga előtt álló orvos, öt okleveles ápoló, két terapeuta és egy takarító. Informátorunk hozzátette, hogy ennél minden bizonnyal többen vannak a magyarok, akik lehetnek Ausztriában született nemzetiségiek vagy régebb óta Ausztriába élők, és ennélfogva már osztrák állampolgárok, akik magyarnak is tartják magukat. Csakhogy nem ez a lényeg, hanem az, hogy mivel és hogyan járulnak hozzá az itt folyó gyógyító, egészségmegőrző tevékenységhez.
A dolgozók béréről nem illik kérdezősködni, ám kalauzunk szavaiból kicsengett: mindenkit tisztességesen megfizetnek, innen anyagi okból még senki sem távozott. Az újságírói kíváncsiság ennek ellenére felülkerekedett, és a gyermekosztály folyosóján egy kérdésre megállítottam egy kék köpenyes asszonyt, a jövedelme iránt érdeklődvén. Kiderült, hogy nem osztrák, az egyik délkelet-európai ország a szülőhazája, mintegy évtizede él Ausztriában. A válasza: legalább ötször annyit keres, mint amennyit otthon kapna; itt takarítóként dolgozik, mindenekelőtt gépekkel. A férje sofőr egy kereskedelmi vállalatnál, és két gyerekükkel együtt rendszeresen nyaralnak és telente a hegyekben pihennek egy-egy hetet.
Más „apróság”: az ágyak többségét multimédiás terminálokkal látták el. A kínálat: ötvennél több tévé- és legalább harminc rádióállomás, továbbá internet, telefon, sms-küldés lehetősége, kórházi információk, játékok, hangoskönyvek állnak rendelkezésre előre fizetett kártya formájában.
A betegeket kímélendő szabályozták a látogatási időt: hétfőtől péntekig 13–15 és 18–20 óráig, szombaton, vasár- és ünnepnapokon 13–15 és 17,30–19 óra között. Egy beteget legföljebb ketten látogathatnak, a szülészeten és a gyermekosztályon a látogatás a személyzettel történő megállapodás szerint történik. A kétágyas szobákban falról lenyíló paravánnal védhetik a páciensek magánszféráját.
Végezetül még annyit, hogy bár a kórház tömegközlekedéssel (autóbuszok, villamos, városi vasút, metró) kiválóan megközelíthető, hatalmas föld alatti és emeletes parkolót is építettek látogatóknak, pácienseknek és a személyzetnek egyaránt. A látogatók számára óránként mintegy ezer forintnak megfelelő euróba kerül a parkolás. Jó tanács: senki se próbálkozzék a közeli Billa hatalmas parkolójába beállni takarékossági megfontolásból, mert csúnyán ráfizethet: egy órányi várakozás után minden megkezdett óra akár egy percéért is 180 euró a büntetés.
A Krankenhaus Nordról már évekkel ezelőtt írt beharangozót az Infovilág:
