Éppen harminc esztendővel ezelőtt, 1989. december 18-án, hétfőn Helmut Kohl akkori német kancellár  Budapesten, a magyar vezetőkkel tárgyalt, majd a megbeszélések utáni nemzetközi sajtótájékoztatóján egy kérdésre válaszolva kijelentette: másnap már Drezdában folytat tárgyalásokat a keletnémet vezetőkkel. (A nyitó képen: Kohl és Modrow; forrás: dpa)

A keddi német–német csúcstalálkozóra „derűlátással és bizalommal utazik” – mon­dotta a kancellár, és megerősítette: a két német állam „szerves összenövése” csakis lépésről lé­pésre, európai keretekben, va­lamennyi érintett ország legi­tim biztonsági érdekeinek fi­gyelembevételével valósulhat meg.

Szerénységem, a Magyar Hírlap külpolitikai rovatának kiküldött munkatársaként akkor már Drezdában várta a „kancelláróriást” (termetét, munkabírását és tekintélyét egyaránt jellemezte az összetett szó):

Német–német csúcs Drezdában

Kiküldött tudósítónk jelentése Drezdából: Az NSZK szövetségi kancel­lárja kedden reggel kilenc óra után érkezik az Elba-parti nagyvárosba, hogy megbeszélést folytasson Hans-Modrow NDK kormányfővel. Az ötödik hivatalos német–német csúcstalálkozó előestéjén megfigyelők emlékeztetnek Brandt és Stoph erfurti, kasseli, Schmidt és Honecker Berlin melletti eszme­cseréjére, valamint Honecker bonni látogatására. Rögtön hoz­záteszik, hogy a mostani talál­kozó minden eddiginél kedve­zőbb német és nemzetközi kö­rülmények között zajlik majd és bizonnyal kiérdemli a „törté­nelmi” jelzőt.

A megbeszélések színhelye a „canalettói panorámát” kínáló Elba-parti Bellevue szálloda lesz. A szélesebb körű tanácskozással egyidejűleg különmegbeszélést folytat Beil NDK külkereskedelmi miniszter és Hausmann, a bonni gazdasági tárca vezetője. Ebéd után to­vábbi eszmecserékre, majd kö­zös nemzetközi sajtóértekezlet­re került sor. A Kohl–Modrow-találkozóra legalább ezer új­ságíró érkezett Drezdába a vi­lág minden részéből. Itt vannak a nagy tévé- és rádióállomások tudósítói is, természetesen a legnépesebb a nyugatnémet sajtókíséret.

A kétnapos német–német csúcs napirendjén szerepel a kancellár tízpontos Németország-tervezete. Igen nagy valószínűséggel megállapodást ír­nak alá az NSZK-beli és a nyu­gat-berlini látogatók vízum- ésátváltási kötelezettségének el­törléséről. A bonni kormány­szóvivő mindenképp óvott a túlzott várakozásoktól, mond­ván: a kancellár nem télapó, akinek zsákjából nem fogy ki az ajándék. Igaz, hogy sürgősen ja­vítandó, bővítendő a két ország összeköttetése, az NDK-beli környezetvédelem is fejlesztés­re szorul, de senki sem számít­hat százmilliárd márkás „Marshall-segélyre” a nyugatnémet gazdaság részéről. Előbb meg kell várni az NDK-beli hely­zet kikristályosodását. Mind­azonáltal kétmilliárd NSZK-márka folyósítását kilátásba helyezte keletnémet kisvállal­kozások segítésére. Modrow az NDK tévében nyíltan utalt rá, hogy nyugati segítség nélkül hazájában na­gyon kiéleződnék a (gazdasági) helyzet.

A keletnémetek általában rokonszenvvel várják Kohlt, de sok politikai csoportosulás falra mázolt jelszavakkal óv a keleti és a nyugati országrész újra­egyesítésétől, az NDK „kohlonializálásától”. Keddre az NDK fővárosában is tüntetéseket szerveznek az újraegyesítés el­len.

Miközben (hétfőn este) e tudósítást írom, Lipcsében újra nagyszabású, néma gyertyafényes tüntetés kezdődik. A felvonulók a sztá­linizmus áldozataira és az októ­beri NDK-beli eseményekre emlékeznek.

Német–német megállapodások – Megnyílik a Brandenburgi kapu

(Ez a Drezdából 1989. december 19-én este küldött helyszíni tudósítás a Magyar Hírlap 1989. december 20-i számában jelent meg.) Világeseménnyé lépett elő szerdán a német–német csúcstalálkozó: 1600-nál több újságíró jött Drezdába, hogy tudósítson Modrow NDK-kormányfő és Kohl NSZK-kancellár megbeszéléseiről, melynek legfontosabb eredménye: januárban az NSZK-ban folytatják az eszmecserét. Szándéknyilatkozatban rögzítették: a lehető legrövidebb időn belül szerződést kötnek a két német állam együttműködéséről és jószomszédságáról. Konkrét eredmény: karácsony szentestén megnyílik a Brandenburgi kapu, gyalogos határátkelővé alakítják a következő órákban. Ugyanettől az időponttól megszüntetik az NSZK-állampolgárok és a nyugat-berliniek számára mindeddig kötelező vízumot és pénzbeváltást. Január 1-jétől 1–3 arányban váltják a két Németország márkáját, persze. a nyugati javára. (Most 1–10, sőt ennél rosszabb is az arány.)

Megállapodás született a kelet- és nyugatnémet közös gazdasági bizottság megalakításáról, valamint a kooperációs szerződés a gazdasági és ipari együttműködésről. Az erről szóló dokumentumokat Beil NDK külkereskedelmi és Hausmann nyugatnémet gazdasági miniszter írta alá. Miközben a két kormányfő négyszemközt tanácskozott az Elba-parti Bellevue szálló pompás szalonjában, Nier keletnémet külügyminiszter-helyettes és Bertele, az NSZK berlini állandó képviseletének vezetője száznál is több pontból álló kulturális munkatervet írt alá, a legnagyobb szabásút azóta, hogy a keletnémet állam létezik.

Az új minőségűvé vált német–német kapcsolatok középpontjában – ezt nem lehet és nem is szabad elhallgatni – jó ideje a nagy kérdés áll: egyesüljön-e, mikor, s hogyan a két országrész? A drezdai repülőtérről a városba hajtató Kohlt éltető (nem kivezényelt) tömegből gyakran hallatszott a jelszó: Németország az egységes szülőhaza – egy nép vagyunk Ugyanezeket a jelszavakat kiáltozták azok az ezrek, akik a szállodánál várták Kohlt. Modrow-t. és kíséretüket. A kultúrpalotában rendezett kora délutáni közös sajtótájékoztatóra érkező politikusokat nem csupán szabadságot és egységet követelő tömeg, hanem az NDK önállóságát is fennen hangoztatók fogadták.

Előbb Modrow miniszterelnök, majd Kohl kancellár tett rövid nyilatkozatot a tárgyalásokról. Mindketten hangoztatták a németek közös felelősségét az európai békéért, a földrész biztonságáért. Hitet tettek a szerződéses együttműködés és jószomszédság mellett. Lényegében a helsinki záróokmány ajánlásai mellett. Kohl történelmi napnak nevezte 1989. december 19-ét, emlékeztetett minden nép önrendelkezési jogára. Az általa néhány héttel ezelőtt a német kérdés megoldásáról előterjesztett 10 pontos programot perspektívának nevezte, amelyet nem lehet, és nem is szabad határidőkhöz kötni. A német nép újra közeledése, a nemzet újra egyesülése jó ideig tartó folyamat

A német egyesüléstől, egy „negyedik birodalom” létrejöttétől aggódóknak válaszolt Modrow, amikor kijelentette: sem Nyugaton, sem Keleten nem kell félniük szomszédaiknak, a németek nem fenyegetik őket, örök időkre szóló leckét vettek a történelemből. Az újságoldalnyi közös közleményben szó van az NDK-beli reformok folytatásáról, a szabad választásokról, a koalíciós kormányról éppúgy, mint arról a sok száz millió márkás nyugati támogatásról, amellyel az NDK-beli kis- és közepes vállalkozásokat kívánják támogatni. Egyetértettek a tárgyaló felek a közvetlen beruházások és a vegyes vállalatok alakításának szükségességében.

Tíz- és tízezerek kísérték Kohlt a sajtókonferenciáról a néhány száz méterre lévő, Drezda elpusztításának mementójaként romjaiban meghagyott Frauenkirchéhez. Szavalókórusok szabadságot, egységes Németországot követeltek, miközben Kohl „kedves honfitársaihoz” szólt, tolmácsolva az NSZK-polgárok szívből jövő üdvözletét. Méltatta az NDK-beli első német békés forradalmat. Respektálni fogjuk a keletnémeteknek az ország jövőjét érintő döntését, és nem hagyjuk cserben az NDK-t gazdaságilag sem. Együtt fogjuk megteremteni a német egységet – hangoztatta tízezrek örömujjongása közepette.

Kohl kedden este az NDK és Szászország evangélikus egyháza vezetőivel s a kulturális-tudományos élet kiválóságaival találkozott.