(Pompéry Judit, Berlin) Hét ágra süt a nap, 17C° van, igazi tavaszi az idő. Ilyenkor általában szinte meg lehet süketülni a házunkkal szembeni, szuperül felszerelt játszótér gyerekzsivajától. (Zárjelben hozzáteszem: a jóléti társadalomban és a mi környékünkön a gyereket kísérő családtagok három generációja rendszerint túltesz a célpublikum létszámán.) Most azonban senki sincs, az összes bejáraton plakát: Corona-ügyben bizonytalan ideig zárva. (Nyitó kép a Google-tól: akár heteken belül újra ennyire zöld lehet minden…)

Az időjárás hatására növekszik az igény a kert, a terasz, de legalább is az erkély virágtartóinak a beültetésére. Ez mozgás és egyben kintlét is. Ami a hiányt illeti, a rossz nyelvek szerint a virágföld, előtte a vécépapír volt.

A megszorító intézkedéseket egyelőre meghosszabbították húsvétig. A javuló statisztikák ellenére szó van arról, hogy az ünnepek után sem várható hirtelen enyhülés. A tartósan jó idő hatására, aki teheti, igyekszik a szabadban mozogni. A közelünkben kezdődő tájvédett térség mintegy két méter széles sétaútján akkora a forgalom, mint soha. Néha félreáll az ember, hogy a biciklistákat elengedje. De úgy is lehetetlen fizikailag megtartani az előírt vírusbiztonsági távolságot a szembejövőkkel, illetve a minket megelőzőkkel. Leülni, napozni többen akarnak, mint ahány a pad. Az erre a célra, a leülésre, napozásra alkalmas kidőlt/kivágott és egymástól biztonságos távolságra lévő fatörzsek délután ötkor szinte kivétel nélkül foglaltak. Annak ellenére, hogy ejtőzni tilos: a nyilvános helyeken lévő padokon eltölthető idő jelenleg rendeletileg max. 15 perc.

Sokan vitatják, hogy szükséges-e ezt reglementálni. A kritikusok szerint a németek alapállásban észszerűen viselkedő népség, és a padon is képesek, sőt, maguktól is hajlamosak felső utasítás nélkül megtartani az előírt távolságot.

Érdekes: a liberális beállítottságú értelmiségiek milyen ésszerű megszorításokon tudnak komolyan vitatkozni. A rádióban hallgattam ma (már nem is emlékszem, milyen szakmát képviselő) egy pejoratívan „Gutmensch”, vagyis mások érdekeiért önzetlenül küzdő szamaritánus „jóember” – hölgyet, aki hosszasan ecsetelte a maszkviselés fizikai és pszichés negatív hatását. Nyilván. Tapasztalatom szerint is igaza van, de nekem sosem jutna eszembe ezt témává tenni. Másrészt véleményt nyilvánítani legitim, és a demokrácia azért kitűnő, mert közölheti, mi több, nyilvánosságot is kap ahhoz az illető. Mint tudjuk, a demokrácia viszont nyögvenyelősen működő procedúra, a társadalmi vita eredménye pedig mindig a legkisebb közös nevező. Más szóval aligha mondható hatékonynak, bár a társadalmi ellenőrzés hosszútávon kifizetődő.

Pont ezért foglalkoztatja már egy hete a magyar ú.n. „felhatalmazási törvény” a német médiát, bár ahogy eddig látom, eredményt ígérő lehetőségekről – értsd retorziókról – sehol nem olvastam. Abban egységesek a nézetek, hogy az eddigi lépések (a Fidesz-tagság felfüggesztése az Európai Néppártban és az EP Magyarországot elmarasztaló döntése) nem hatékonyak. Az Európai Unió jogi keretei nem arra vannak kitalálva, hogy azokat – az alapításkor még elképzelhetetlen – potenciális tagokat, akik fittyet hánynak az alapértékeknek, de anyagi okokból a tagságról lemondani emiatt nem akarnak, szankciókkal észre térítsék, mi több, kiebrudalják a közösségből. Ennek nincs hírértéke, azt eddig is tudtuk. Csak a problémáról szóló írások mennyisége, az uniót fenyegető veszély és a tehetetlenség tragikumának felismerése az új.

Minél tovább tart a karantén, annál nagyobb mértékben veszélyezteti a koronavírus-válság a gazdaságot és a társadalom növekvő részének egzisztenciáját. Ami ismét árt a gazdaságnak, … ördögi kör. A kormány eddigi intézkedései ígéretesek és a kérvények benyújtása jól szervezett. Ettől független, de a korona-válságára való hivatkozással még hangosabb az igény a feltétel nélküli alapbérre. Ez egy gazdaságpolitikai és ideológiai kezdeményezés, aminek alapján, nagyon egyszerűsítve, minden nagykorú lakosnak járna az egzisztenciális létet biztosító alapellátás – függetlenül attól, hogy van-e munkahelye, nyugdíja, egyéb jövedelme vagy sem. Az alapbér bevezetése esetén megszűnnék minden egyéb szociális juttatás: munkanélküli és szociális segély, esetleg tanulmányi ösztöndíj stb. Nem mennék itt bele a részletekbe. Mindenesetre érdekes, megfontolást érdemlő javaslat. Az ötletet néhány helyen kis körben és kicsit lefaragva kipróbálták. A kísérlet eredménye eddig határozottan pozitív.

Az alapjövedelem elsősorban nem Covid-19-téma, de egyike lehet azoknak a következményeknek, amelyek elkerülhetetlenül meg fogják változtatni a vírus utáni világot. Erről, mármint, hogy mi lesz/lehet más a jövőben műszakilag, informatikailag, közigazgatásilag, oktatásügyileg, szociálisan stb., szintén széles társadalmi vita folyik jelenleg.

Néhány napja felröppent a hír, hogy az egészségügyi személyzet számára a berlini rendőrség által a 3M amerikai cég kínai leányvállalatánál rendelt 200 ezer védőmaszk átrakodáskor eltűnt a bangkoki repülőtéren. Állítólag az „America first” ötlet által vezérelve, mint saját nemzeti tulajdonukat „az amerikaiak” – bárki is legyen az – átirányították az USA-ba. Ezen felháborodott fél Németország és a berlini főpolgármester dörgedelmes szavakat intézett „az amerikaiakhoz”. Csak ma kezdett el a külügyminisztérium utánajárni, hogy mi is történt reptéri árutranzit-zónában. A főpolgármester Amerika-ellenes szavai meggondolatlanok és felelőtlenek. A hír lényege nem az elveszett sürgősségi szállítmány, hanem hogy hihetővé vált egy államilag elrendelt kalózcselekmény! A jelenlegi ideges dekoncentrált nemzeti politizálás és Trump be-, illetve kiszámíthatatlansága még akár ezt is valószínűvé teszi. Ha úgy tetszik, benne lenne a pakliban.

Majdnem ekkora súllyal bír az a probléma, hogy lesz-e idén is spárgaszezon. A brandenburgi talaj igencsak rossz, inkább homok, semmint termőföld. A krumplin és epren kívül az egyetlen, aminek kedvez, az a spárga. Éppen ezért ez helyi csemege, de nemzeti is. A spárgaidőszak április közepétől június közepéig tart. Szezonális jellege miatt a „spárgaszúrást” – akárcsak Dél-Tirolban az alma-, máshol a szőlőszüret – vendégmunkások végzik, akik ide valami miatt eddig elsősorban Romániából jöttek. A világjárvány, a határlezárások, karantén, stb. ezt most nem teszi lehetővé. Ami nagy baj. De hál’ istennek született a napokban egy rendelkezés, hogy mégis jöhetnek a spárgaszedők, az viszont egyelőre még tisztázatlan, hogyan. Szó van külön légi járatokról, valamint, hogy a kötelező orvosi tesztet még lakhelyükön – esetleg a reptér közelében – kellene elvégezni. Utóbbi otthoni támogatottsága kétséges. Szóval, a megoldás még apró simítgatásokat kíván, de ha igaz, lesz az idén is spárga. Ami nemcsak az ínyenceknek kedvez, hanem a termelőknek is fontos. Nem beszélve az idénymunkások bevételéről. Utóbbi nemzeti kategóriák szerint nem a mi gondunk lenne ugyan, de itt, Németországban tudják, hogy végül minden visszaüt. Éppen ezért apellált ma a két volt külügyminiszter, Joschka Fischer és Sigmar Gabriel egy nyílt drámai felhívásban a német politikai döntéshozókhoz, hogy nyújtsanak segítséget Spanyolországnak és Olaszországnak a korona-járvány leküzdésében, mert ez egy összeurópai ügy. (A két érintett ország miniszterelnöke azt kérte, hogy átmenetileg szüneteltethessék uniós befizetéseiket, amit a többi tagállam – köztük Németország is – elutasított.) A két volt német külügyminiszter egy új Marshall-tervet ajánl.

Ha nem jönne segítség, abba belerokkanhatna az EU, és a két ország sosem bocsátaná meg, ha az unió vezető gazdaságai cserben hagynák őket.