„Tartsa, kapcsolom Puskas doktort, köszönöm!” Majd valóban, a megbeszélt időpontban, bokros teendői közepette, élet s halál uraként, a legnagyobb feszültség és megfeszített munka közepette, az asszisztensével öt órával korábban megbeszélt időpont szerint, pontosan akkor, amikor kellett, vette föl John D. Puskas a telefont a New York-i irodájában, a Mount Sinai Beth Israel kórházban.

Bevezetőként: a CNN-en láttam azt a sikertörténetet, ami önhöz kapcsolódik. Egy fiatal nő életét mentette meg, aki súlyos állapotban került Covid-19 fertőzéssel a kórházukba. Ön meggyógyította. Hány ilyen csatát nyert már meg a koronavírussal az utóbbi hetekben?

– A Mount Sinai egészségügyi szolgáltató New York-i nyolc kórházában mintegy kétezer Covid-19 fertőzött beteget kezelünk. A 2000 fertőzöttből jelenleg 500 az intenzív osztályon van. Elmondhatom önnek, hogy az elmúlt bő egy hónapban több ezer gyógyult beteget tudtunk hazaengedni. Általában ők mind olyan betegek voltak, akik csak oxigén-kezelésben részesültek, azaz nem volt olyan súlyos a helyzetük, hogy lélegeztető gépre kelljen kötni őket. Akkor van igazán nagy baj, ha lélegeztető gépre kell kötni a beteget, mert sajnos, az ő túlélési esélyeik nem igazán jók.

– Az a hölgy is oxigén-terápiát kapott vagy súlyosabb eset volt, akinek az életét megmentette és akiről riportot készített a CNN?

– Ő bizony lélegeztető gépen volt több mint 10 napig. És sikerült életben maradnia.

– Ez az eset is mutatja: a sikeres felépülés egyik titka, hogy jó orvos kezébe kerüljön a beteg. Min múlik még?

– A felépülés azon múlik, hogy jó csapatmunkában dolgozzék együtt a személyzet. Meg hogy az adott betegről mindannyian mindent tudjunk. De azt gondolom, mégiscsak a nővérek munkáján és odaadásán múlik, akik végig ott asszisztálnak a beteg mellett, hogy felépül-e a beteg.

– Milyen terápiát használnak, milyen gyógyszereket adnak, vagy mi történik, hogy megelőzzék, ne kerüljön lélegeztető gépre a beteg?

– Minden lehetséges gyógyszert alkalmazunk, ami ugyan még nem bizonyítottan, nem egyértelműen a Covid-19 terápia része, de legjobb tudásunk szerint abban a reményben adjuk ezeket a szereket a betegeknek, hogy azok segíthetnek rajtuk. Ezek között ott van a hidroxiklorokin.

(Csak zárójelben jegyezzük meg, hogy Trump elnök nem egyszer kiejtette ennek a nevét a szokásos napi sajtótájékoztatóján, és Anthony Fauci, mint Amerika első számú járványügyi szakértője jelezte, hogy egyelőre a Covid-19 terápiás jellege nem bizonyított és rossz adagolás esetén veszélyes is lehet, s erről azóta is nagy vita zajlik az Egyesült Államokban.)

A másik az azithromycin. Ezt a kettőt minden olyan betegünk megkapja, amelyik Covid-fertőzéssel érkezett a kórházunkba. Ezen kívül adunk a betegeknek víruselleni szert, például  remdesivirt. De erről is tudni kell, hogy ugyancsak klinikai vizsgálat alatt álló szerről beszélünk. A gyulladáscsökkentők közül pedig a tocilizumab, szintén nem bizonyított, de gyakorlatilag azt kell mondjam, hogy a betegek jelentkeznek e szerek klinikai vizsgálatára. Próbálkozunk még vérplazma-gyógymóddal is, de sajnos, egyelőre nem tudjuk megmondani, hogy ezek egyáltalán hatékonyak-e vagy sem, olyannyira kísérleti stádiumban vannak.

– Mi a tapasztalata? Kiknek van a legnagyobb esélye arra, hogy meggyógyítsák?

– Egyelőre ezt nem tudom megmondani, mert az egyénektől is függ, és attól, hogy milyen állapotban kerültek be, illetve az, hogy ezek még mind nagyon a kezdeti szakaszban bevizsgált terápiás módok.

– Mennyire volt felkészülve New York a pandémiára?

– Nos, New York valóban hatalmas város és az alvó körzetekkel együtt gyakorlatilag 20 millió az összlakossága. Ráadásul nagyon sűrűn lakott városról beszélünk. Ebből aztán logikusan kikövetkeztethető, hogy a pandémia iszonyú gyorsasággal kezdett el fertőzni. Úgy látom, hogy New York viszonylag jól menedzselte a pandémia kitörését. Ahhoz képest, hogy általában véve a New York-iak elég önhatalmú, önfejű emberek, fegyelmezetten fogadták azt, amikor arra kérték őket, hogy maradjanak otthon, illetve amikor bevezették a kijárási korlátozást. És ennek köszönhető, hogy a fertőzéskor várható meredek görbe viszonylag hamar kezdett ellaposodni. Sőt azt kell, hogy mondjam, olyan jól alkalmazkodtak az emberek a körülményekhez, hogy így elkerültük azt a helyzetet, hogy ne legyen elégendő a rendelkezésünkre álló lélegeztető gép. Aminek ellenkezője sajnos bekövetkezett Észak-Olaszországban.

– Mi az ön prognózisa, mikor lesz vége ennek a járványnak?

– Nagyon nehéz kérdés. Biztosan – magától értetődően – senki sem tudja. Azzal talán mindenki egyetért, hogy még ha ezt a bizonyos görbét látjuk szépen ellaposodni, akkor sem lehetünk biztosak abban, hogy a vírus nem fertőz tovább. Nem jelenti a fertőzés csökkenése azt, hogy a vírus eltűnik az emberi társadalomból. Sokáig itt marad velünk, és arra fogunk kényszerülni, hogy megtanuljuk, hogyan működhetünk úgy a társadalomban, hogy velünk együtt él ez a vírus.

– Nem is tartanám fel tovább, de azt azért megkérdezném, hogy tudja, a maga neve minden magyar számára sokat jelent és sokat mond a világon is. Feltéve, hogy egyre gondolunk…

– …igen, Puskás Ferencre.

– Szóval, akkor avasson be minket, rokona-e Puskás Ferencnek?

– A nagyapám mesélte, hogy Puskás Ferenc az unokatestvére volt. Én soha nem találkoztam vele. Az apám és a nagyapám természetesen ismerték, de nekem nem volt szerencsém, sajnos, találkozni ezzel a nagyszerű emberrel. Szóval, azt hiszem, de sajnos egyáltalán nem vagyok biztos benne, hogy másod- vagy harmad-unokatestvérem – lehet a mi családi kapcsolatunk. De az biztos, hogy távoli vérrokonság lehet csak köztünk.

– És önnek van valami köze a focihoz, szereti?

– Attól tartok, az én tehetségem a kezemben, nem a lábamban rejlik. Én szívsebész vagyok – mondja John D. Puskas. – Az élet úgy hozta, hogy a kórházban a járvány kitörésekor a szívsebészeti osztályt átalakították Covid-osztállyá, és most én is úgynevezett Covid-doktor lettem. Úgyhogy ez történt velem az elmúlt egy hónapban.

– Volt már egyáltalán Magyarországon?

– Persze, már kétszer is. Valami csodálatos ország.

– Mikor járt nálunk legutóbb?

– Mikor is? Valamikor a 2000-es évek legelején. Nem, bocsánat: 2015-ben voltam másodjára.

– Netán magyarul is beszél? 

– Néhány ételnek tudom a nevét, mint, csirkepaprikás és húsleves, ja és az egri bikavér. S el ne felejtsem, a nagybátyám az „esküszünk, esküszünk” szöveget is megtanította nekem…