(Szele Tamás / forgokinpad.blog.hu) Fájdalmas énnékem lapok halálát látni, még fájdalmasabb tudósítani róluk: már csak azért is, mert pályám folyamán nem egy sajtóterméket lőttek ki alólam, egyiket sem tudom könnyen feledni. Az Index végromlásáról mégis beszámolok, ugyanis kötelességem megtenni. (Nyitó kép: www.444_hu)
Ha valaki száz év múlva meg szeretné tudni, mi zajlott a huszonegyedik század húszas éveinek elején (és még élni fognak a szerverek, az akkori rendszerek olvasni fogják a mai szöveg- és képformátumokat, valamint nem tör ki az atomháború és elmarad minden egyéb lehetséges katasztrófa is), az épp elég részletet fog találni a magyar sajtó maradékában a történetről, de arra valószínűleg nem fog rájönni, ki a felelős a történtekért. Talán azért, mert egy vagy két felelős nincs is, a legnagyobb problémát – így, ebben a pillanatban tekintve – magának az Indexnek a cégstruktúrája jelentette, ezt használták ki azok a piaci-politikai erők, amelyek most a lap és környezete pusztulását okozzák.
Mert ne kerteljünk: ez már a vég, ebből nem lehet felállni. Még az sincs, aki felálljon. Az „átszervezés” erőltetésével pont a munkát tették lehetetlenné, márpedig sokféleképpen megjelenhet egy sajtótermék, csak egy módon nem. Ha nincs megírva, nem lehet kiadni. Sehogy sem. A „megrendelő–beszállító” alapú szerkesztőségi rendszerek napilapoknál azért alapvetően működésképtelenek, mert a szerkesztőnek a munkanap elején már tudnia kéne mi fog történni, hogy megrendelhesse róla a hírt. Normális sajtóban is nevetség tárgya, hogy a munkanap végére mi lesz abból, ami az elején, a lapindító értekezleten elhangzott, rendszerint még az ellenkezője sem a tervezettnek: az események ugyanis vígan zajlanak, minden elképzelést és tervet felülírva, kiröhögve.
Szórakoztató jellegű, mondjuk „életmód-lapot” persze, hogy lehet így készíteni, de politikai napilapot képtelenség. És nem csak a magyar belpolitika, de a világpolitika természete miatt is. Sosem tudhatja az ember, melyik diktátor őrül meg, támad rá váratlanul a szomszédjára vagy tiltja be országában minden előzmény nélkül a málnaszörp fogyasztását, és ez mind-mind címlap, mind felülírja a szépen kikalkulált lapszám-tervet. Okos ember nem is tervezi meg a lapszámot előre, maximum nagyon lazán, úgy, hogy szükség és hírhiány esetén is legyenek azért témák, írások.
Érthető, hogy ez a megrendelési rendszer, ami kis cégekre bontotta volna az egységes szerkesztőséget, nem tetszett a vérbeli napilaposokból álló Index csapatának. Nekem sem tetszene. És a Gerényi-tervből bizony kilóg a lóláb: az orgánum eljelentéktelenítésének a szándéka, ilyen módszerrel ugyanis, megbízható béljósok híján maximum egynapos késéssel lehetne lapot írni: márpedig nincs régebbi, mint a mai/tegnapi újság. A rendszer hatásfokát jól meg lehet figyelni a mindenféle magyar tévé-híradókon, az ugyanis egy drága műfaj és nagy fegyelemmel, előre tervezve készítik a hírműsorokat: van is mindegyiknek minimum tizenkét óra késése. Ha friss hírt akar az ember, keresse a neten.
Több, mint nyolcvanan mondtak fel az Indexnél. Nyolcvan bizony, dalolva megy, lángsírba velszi bárd, de egy se bírja mondani, hogy éljen Eduárd. Mi várható ezek után?
Az világos, hogy a kilencven belsős alkalmazottal dolgozó lap tíz emberrel nem lesz képes megjelenni. Képtelenség volna, rengeteg túlmunkát láttam már a sajtóban – szinte mindenhol –, de vegyük figyelembe az emberi szervezet teljesítőképességét is. Ráadásul a kilépő hetven között van majdnem az összes valamirevaló újságíró. Hétfőn vagy visszaveszik Dull Szabolcsot és folytatódik a harc a munka normális végezhetőségéért, vagy nem veszik vissza, és akkor a magyar sajtó legolvasottabb, legnagyobb forgalmú brandje megy veszendőbe, ami forintban mérve is sokmilliárdos veszteség lesz.
Igen, főleg a kormányközeli tulajdonosoknak, szóval lehet elgondolkodni, mi is az, amit ezek még a pénznél is jobban szeretnek.
Esetleg az életük? Vegyük tekintetbe azt is, hogy nem csak az Index című lap megszűnése várható. Az Indamedia vezetése egyértelműen kormánypárti befolyás alatt áll – nem tudunk, nem is tudhatunk semmi biztosat a szándékaikról, de ha olyan ötletük támad (és könnyedén támadhat) megszüntethetik a blog.hu-t is, ami jelen pillanatban 9658 magyar blognak biztosít felületet. Gyakorlatilag a magyar blogpiac nagyobbik részének. Ha ez megszűnik, Forgókínpadtól Örülünk, Vincentig, a radikálisan kormánypárti Bircahangtól a sajtószakmai-elméleti fontosságú Médianaplóig, de akár a Rockstationig vagy a Lemilig mindent visz a Semmibe. A Nemgogol már „fel is mondott”, vagyis magától szünetelteti a megjelenését,
én a Forgókínpaddal még várok egy kicsit, valami bizonytalan csodában bízva (meg abban, hogy le tudom menteni a tartalmát).
