Igencsak forgalmas a Poroszlón átvezető út, főleg azóta, hogy megnyílt az új kerékpáros híd. De egyszer csak megtorpan az autók sora – a száguldó kerékpárosok is lefékeznek – és mindenki befordul parkolni az egyik régi parasztház elé. (A képeket Okolicsányi Zoltán készítette.)

Persze, ha kap helyet. Itt található a Rétesház, ami többet nyújt ma már, mint rétest, de elsősorban erről a hagyományos magyar süteményről híres.

Hogy is kezdődött? Krusper Timea, az ötletgazda férjével és két gyermekével úgy döntött pár éve – egy erdélyi kirándulásról hazatérvén –, hogy rétessütésbe kezd. Az első nap igencsak meglepődtek, mert már délre elfogyott az akkor még nem ott sütött készlet. Aztán kiderült: az eredetileg elképzelt mennyiség sokszorosa sem elegendő e hagyományos magyar sütemény helybeli és átutazó híveinek.

Amikor a minap ismét megálltunk a poroszlói ház előtt, mintha semmi sem változott volna: sorok állnak, egészen a kapuig. Ami viszont változott: bájos kert, verandák, szaletlik, padok, régi népi tárgyak együttese, virágos park, poénos, pop- vagy éppen retromosdó, és kényelmes panzió is várja a Poroszlón átutazó, vagy a fellendülőben lévő Tisza-tó környékén megpihenni vágyó turistákat.

Minden itt készül, frissen, valódi alapanyagokból. A magyarok ízlése elég konzervatív, nehezen szokták meg az újat, eleinte furcsállták az epres, szilvás vagy sós variációkat, vagy éppen a régi, tájjellegű kígyós rétest, de később ezek is slágerek lettek. Közben egyre fejlődött a választék: meggyes-mákos, túrós-barackos és még ki tudja, hányféle rétes kínálta magát frissen-ropogósan a kiszolgáló pulton.

Ma már olykor akár ötven, száz adagot is rendelnek vállalati rendezvényre. A régi népi tárgyakban bővelkedő, szerethető kertben és nyitott pajtákban szívesen üldögélnek a vendégek, akik házi szörpöt meg lekvárt is vásárolnak. A fiatalok csak lazán leheverednek a fűbe, és kipihenik a biciklizés fáradalmait.

Szinte nincs olyan család, aki ne csomagoltatna elvitelre. Főleg karácsony előtt, amikor Timea és Károly szezonális finomságokkal is előrukkol, mint például a bejglitortával. Ez annyira ízlett egy Svájcba emigrált, de onnan gyakran visszajáró magyarnak, hogy minden rokonának ilyet akart készíttetni karácsonyi meglepetésként.  Karácsony előtt egyébként nagy a céges ajándékcsomag-megrendelés is.

A Rétesház ma már része a helyi idegenforgalmi attrakcióknak. Partnerségben állnak a szomszédos Tiszatavi Ökocentrummal, egymást ajánlják, és egyértelműen gyümölcsöző az együttműködés. Ehhez persze megbízható, egyenletes minőség és profizmus szükségeltetik.

A szomszédos telken lévő saját panzió erre rásegít, a korabeli stílusban berendezett szobák híven visszaadják a régi, falusi békeidők hangulatát. Akad olyan vendég is, aki maga is gyarapítja a gyűjteményt a saját, szülői örökségből kapott ódon tárgyaival. Ma már külföldi turistacsoportok is érkeznek ide, hogy hungarikumként megkóstoljanak egy klasszikus magyar süteményt. Megrendelésre bográcsban lecsó is készül a kertben.

„Hívtak minket már plázába, Budapestre – árulja el Timea –, de ott nem éreztük volna jól magunkat, és a vendégek is hiányolták volna ezt a laza, eredeti, falusi környezetet, ahol a rétes mindig forrón, frissen fogy el, délutánra többnyire hiánytalanul.”