Major Gabriella Debrecenből a második magyar, aki a Claims Conference, a holokauszt-túlélők, illetve áldozatok nevében küldött videóüzenetet Mark Zuckerberg Facebook-alapítónak, felszólítva őt arra, hogy közösségi hálójáról tiltsa ki a holokauszt-tagadókat – akiknek száma egyre nő (a többi között) a 600 ezer magyar zsidó meggyilkolása óta –, ahogy múlnak az évtizedek.

Major Gabriellának 28 családtagja vesztette életét a nácik kegyetlensége miatt koncentrációs táborokban, és külön kiemelte: hallgasson a lelkiismeretére! Most ő, Gabriella azok nevében is könyörög Zuckerbergnek, akik már nem emelhetnek szót ez ellen, mert brutális gyilkosság áldozatai lettek.

A bíróságokra mindig úgy tekintettünk, mint amik pajzsot tartanak elénk a zsarnokság és az autokrácia ellen, szabadságunkat megvédik és átláthatóságot biztosítanak. Szomorú, de ma már ezt nem mondhatjuk el róluk, mert sok esetben a rendszer néma cinkosai lettek – kezdi a The New York Times írt véleménycikkét az Indiában és a New York-i Columbia Egyetemen tanító Madhav Khosla, aki cikkét ezúttal Új-Delhiből küldte meg a lapnak. Az újdonsült – az autokráciákban átalakult bíróságoknak a bemutatását rögtön Magyarországgal kezdi, amelynek kapcsán bemutatja, miként hajtotta őket Orbán a saját akarata alá. Kezdve a bírák nyugdíjazásával: akinek megüresedett helyére rögtön a kiszemelteket ültette. Az indiai szerző még azt is megemlíti, hogy eredetileg egy parallel közigazgatási bírósági rendszert akart kiépíteni Orbán Viktor, végül letett erről, miután egy olyan törvényt fogadtatott el, amellyel meg tudta akadályozni azt, hogy a politikailag kényes kérdések eljussanak a viszonylag független bírói testületektől az alkotmánybíróságig. Két évvel ezelőtt ennek egyik látványos következménye volt számos bíró lemondása – magánéleti okokra való hivatkozással.

Hasonló lépéseket tett Erdogan elnök Törökországban, párttársaival töltötte fel a bíróságokat. Sőt, az ellene sikertelenül végződött puccskísérlet után aztán végképp kiüresítette az igazságszolgáltatási intézményeket. De sem Magyarországon, sem Törökországban nem zárták be a bíróságokat, sőt, még több munkát adtak nekik és még jobban felvizezték őket. A lengyelek is ugyanebben a cipőben járnak, de a szerző szerint az indiai Narende Modi kormánya, illetve pártja az elmúlt hat évben mindenkit túlszárnyalt az igazságszolgáltatás megcsúfolásában. Aki meg bírálni merte a rendszert, legyen az akár bíró, azt is bűnösnek kiáltották ki.

A magyar alkotmányt kiválóan ismerő Kim Lane Scheppele, a Princeton Egyetem jogászprofesszora azt mondja, hogy a 20. században az autokraták hatalmuk megerősítésére még tankokkal vonultak az utcára, ma az autokraták új nemzedéke törvényekkel golyózza ki az ellenfeleit. S azzal, hogy a kormányt gyakorlatilag nem is tudják a bíróságok számon kérni a tetteikért, azt jelenti, hogy a bíróság, mint intézményrendszer kezdi elveszíteni igazságszolgáltatási intézmény jellegét. Azaz: ma az a legfőbb kérdés, egyáltalán legitim intézménynek tekinthetjük-e őket a zsarnoki vagy önkényuralmi rendszerekben? A kérdést nyitva hagyja a szerző, megoldási javaslata nincs.

Ismét középpontba került a magyar hadseregfejlesztés a nemzetközi sajtóban, ahol a Reuters tudósítása alapján is megismerhetjük a Németországgal kötött annak a katonai szerződésnek a részleteit, amelyet szerdán írtak alá a tárgyalófelek. Kétezermillió euró, azaz több mint 700 000 millió forint értékben 218 Lynx KF41 típusú harcjárművet vesz a magyar kormány a düsseldorfi Rheinmetall cégtől. Orbán ígérete szerint a tankok többségét Magyarországon fogják gyártani, a németek csak útmutatásul állítanak elő 46-ot, aztán a tankgyártást addigra megtanuló magyar szakemberek elkezdik a hazai sorozatgyártást. A német cég vezérigazgatója az aláírás alkalmából megdicsérte hazánkat, hogy ezzel az ügylettel az európai védelmi technológia élvonalába tör, s emellett minden tekintetben kielégíti a NATO elvárásokat is.

A konzervatívnak mondható, ám gyakran bulvár karakterű The Washington Times azt írja a működését Budapesten 30 év után újrakezdett, amerikai támogatással megvalósuló Szabad Európa Rádióról: azért tért vissza Magyarországra, hogy leleplezze a hazánkban tapasztalható dezinformációs rendszert. Idézi a digitális platformon és nem hagyományos rádióként működő Szabad Európa erre vonatkozó közleményét, de nem említi meg konkrétan, hogy kikre vagy milyen országokra gondolnak, amikor dezinformációról beszélnek, de a cikk megjegyzi, hogy

elemzők gyakran az orosz médiát okolják a kialakult helyzetért, amelyik aláássa a sajtószabadságot Kelet-Európában.