Még nincs egy hónapja, hogy írásomban azt kérdeztem, vajon látta-e Vidnyánszky Attila, Rátóti Zoltán és kuratóriumuk többi tagja a Ha átléped a küszöbünk című vizsgaelőadást. Most itt az újabb kérdés, vajon látta-e vasárnap a kuratórium által mb. általános rektor-helyettesnek mondott Novák Emil meg a kancellár Szarka Gábor az egyetemiek több mint egyórás, körkapcsolásos, élő közvetítését.

Persze vonatkozik a kérdés a kuratóriumra, a másik kinevezett rektor-helyettesre, Zalán Jánosra és mindazokra, akik hol mocskolódva, hol fenyegetőzve, hol vélt sérelmeiket sorolgatva pocskondiázzák a volt vezetőket, a leköszönt és aktív tanárokat, dolgozókat, hol arról értekeznek, hogy az egyetemfoglaló, és védő hallgatók felelőtlenek, nem akarnak tanulni.

Csak azért illeti kiemelten Novákot és Szarkát, mert ők ketten jegyzik azt az éppen vasárnap délután nyilvánosságra került, fuvolázó hangú levelet (nevezzük inkább ultimátumnak?!), amelynek nyolc pontja foglalja össze ajánlataikat. Bérfejlesztést és új bértáblát ígér a sztrájkfelhívás visszavonása esetén, átfogó, széleskörű egyeztetéseket a jövőről a teljes egyetemi polgárság bevonásával, ha a blokádot feloldják, ha az új vezetők beléphetnek az épületbe (ez a bérszámfejtéshez is szükséges – írják. Íme, a bújtatott félelemkeltés, az egységes kiállás megzavarásának „ügyes” módszere.)

És a mézes madzag: „A hallgatói szerveződés eredményeként kialakult fórumok az Egyetemi Hallgatói Önkormányzat keretein belül tovább működhetnek, ez azonban nem vezethet az oktatási tevékenység megzavarásához.”

És persze mellette az újabb fenyegetés: „Az oktatás rendjének mielőbbi helyreállításától függ ugyanis a tanulmányi félév folytatásának vagy felfüggesztésének kérdése.” 

És ha a hallgatók, a sztrájkolók engednek, ha a fenti ajánlatok minden pontját teljesítik, akkor, de csakis akkor(!)

„Az egyetem vezetése az eddig kiadott közleményeiben és kommunikációjában tett vállalásának megfelelően nem tesz semmilyen lépést azon munkavállalók és hallgatók ellen, akik a tiltakozások megkezdése és a 2020. október 7. éjfél közötti időszakban akár szervezőként, akár megvalósítóként olyan cselekményben vettek részt, mely az egyetem működési rendjének vagy oktatási tevékenységének megzavarására irányult.”

Tehát látta-e Novák Emil és Szarka Gábor az élő közvetítést? És hogy miért kellett volna, kellene látniuk? Mert megtudták volna, ha eddig nem is sejtették, ha nem hallották meg, pedig elhangzott már sokszor, hogy az egyetemi polgároknak nem a kuratóriumiakkal, a kuratórium által kinevezettekkel van tárgyalnivalójuk, hanem az eredeti fenntartóval. Joggal gondolják, hogy az alapoktól kell indulni. Mert az autonómiától az az alapító okirat és szervezeti működési szabályzat fosztotta meg a Színház- és Filmművészeti Egyetemet, amelyet még augusztusban, az erőszakolt átalakulás hevében fogalmazott meg az Innovációs és Technológiai Minisztérium, majd íratott alá a kinevezett kuratórium elnökével, Vidnyánszky Attilával.

Az élő közvetítésből az is nyilvánvalóan kiderült, hogy a híresztelésekkel ellentétben nagyon komoly munka folyik az egyetem tanköztársaságában. A médiaszakos hallgatók ugyanis magukat profinak mondó televíziósokat meghazudtoló felkészültséggel, figyelemre méltó szerkesztői, riporteri és technikai készséggel, fiatalos lendülettel, ha kellett eleganciával és tehetséggel mutatták meg egyetem életét, a közös munkát, az eseményeket, gyönyörű, megrendítő képsorokat arról, milyen méltósággal helyezték fel a tantermek falára névadóik, az egykori tanárok képeit. Aztán élő adásban kapcsoltak az öt városba, Egerbe, Debrecenbe, Szegedre, Pécsre, Kaposvárra, ahová éppen megérkezett a „szabad felsőoktatásért láng”, amelyet Budapestről százötven fáklyás futó, 1100 kilométernyi stafétafutással vitt. És közvetítettek a Szabadság téren megrendezett, zenével, fontos beszédekkel kísért, demonstrációról. Megszólítottak régi és új hallgatókat, olyan művészt is, aki nem járt itt egyetemre, de első perctől kezdve kiállt mellettük. Hatásos, világos, érthető animációval fogalmazták meg, mit is akarnak az egyetemi polgárok, miért folyik a nyugodt, higgadt, megfontolt és mindvégig tiszteletre méltóan fegyelmezett küzdelem, amelynek immár himnuszává lett az adás végén más-más stílusban előadott dal, a Hej, a titkos egyetem.

A stream műsorvezetője, a televíziós műsorkészítő szak másodéves hallgatója, Márky Anna volt. Érdemes megjegyezni a nevét. Példaadó módon, biztonsággal, kulturáltan és könnyedén tartotta kézben az adást. Beszélgetése a dramaturg, műfordító Upor Lászlóval, a megválasztott, de ki nem nevezett, immár leköszönt, rektorral okos és szép volt. Upor őszintén, nyíltan, félreérthetetlenül fogalmazott. Meghatottan és meghatón.

És kimondta azt is, amiért azt írom, hogy Nováknak, Szarkának és mind a többieknek, akik az egyetemisták léhaságáról, lustaságáról, tanulni nem akarásáráról fantáziálnak, kötelező lenne látniuk ezt a streamet, mert ezért a teljesítményért mindannyian, akik részt vettek a forgatásban, önmagában megérdemlik a diplomát.