Nem kell mindig minden múzeumnak nyitva lenni télen, mondta a Hír TV-ben L. Simon László, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója. Szerinte a kis látogatottságú intézményeket télire nyugodtan be lehet zárni, az ott dolgozó kutatók tudományos munkát otthon, vagy a központban is tudnak végezni. Azt is megtudtuk a főigazgatótól, hogy az ő gyerekkorában nem volt egész nap felfűtve a lakás, hideg várta őket odahaza, pulóverben nézték a tévét, mára viszont elkényelmesedtek a fiatalok, pólóban és rövidnadrágban ülnek a készülék elé. (A nyitó képhez: tévézés rövidnaciban? És a fiúk miben nézik a csajokat?)

Bezzeg régen: amikor hazamentek az iskolából, ők fűtöttek be a hideg lakásban, hogy mire a szülők is hazaérnek a munkából, meleg legyen valamennyire. De nagyon meleg akkor sem lett, különben nem pulóverben nézték volna a tévét.

Régen minden jobb volt, tehetnénk hozzá ehhez a bölcselethez. Különösen annak fényében, hogy a kormánypárti politikusok – Szentkirályi Alexandra kormányszóvivő például a TikTokon – néhány hónapja még azon gúnyolódtak, hogy az ellenzékiek takarékosságra intették az embereket. „Az ellenzék azt akarja, hogy télen fagyoskodjunk”, riogatták a népet a kormányhoz közeli emberek. Innen jutottunk el oda, hogy nem muszáj minden múzeumnak nyitva tartania télen. Sőt, ezt már mi tesszük hozzá, e logikából kiindulva, az iskoláknak sem kell mindig működniük, hamarosan már annyi tanár sem lesz, mint most, és a 18 fokban csak megfáznának a diákok.

Régen minden jobb volt. Nemcsak azért, mert pulóverben lehetett tévét nézni – kesztyűbe pedig dudálni –, hanem mert volt idő, amikor még nem autóval, hanem lovaskocsival jártak az emberek. Igaz, már a nagyszüleink is panaszkodtak a drágaságra: emlékszünk még az akkori panaszokra, miszerint az ember lemegy a boltba száz forinttal, és nem marad belőle, noha úgyszólván nem is vásárolt semmit.

Nagy pénz volt valamikor száz forint, ezt a mai fiatalok nem is tudják, akkora összeg körülbelül, mint mondjuk, ma ötezer. Ma ötezer alatt nem lehet megúszni egy normális bevásárlást, de nem kell finnyásnak lenni, mert lehet, hogy egy kiló kenyér ezer forint, viszont a fiatalok pólóban és rövidnadrágban nézik a tévét.

Legalábbis, L. Simon László így tudja. Bizonyára beszélt fiatalokkal, ők mondhatták neki, hogyan szoktak tévét nézni. Nem azt válaszolták, amit mindenki másnak mondtak volna, vagyis, hogy nem néznek tévét, mert nincs benne semmi, ami érdekelné őket. Nézésre ott van nekik a mobil, végső esetben a laptop, ha valamire kíváncsiak, rákeresnek az interneten.

Rendesek ezek a mai fiatalok, nem akarják elkeseríteni L. Simon László főigazgatót és a többi hozzá hasonló potentátot. Nem mondják meg nekik, hogy eszük ágában sincs tévét nézni, a közszolgálatinak mondott csatornákat pedig kerülik, mint a leprás embert. Inkább azt mondják, ha kérdezik őket, hogy pólóban és rövidnadrágban nézik a tévét.

Télen tehát hideg lesz, de majd melegít bennünket a tudat, hogy régen minden jobb volt, és egyszer még annál is jobb lesz.