Ők ott, lent

„… elég időnként egy pillantást vetni a Fidesz vezetésére. A mai alelnökök: a Kubatov-lista névadója, aztán Németh Szilárd, akinél alacsonyabban nehéz repülni, az örök Kósa Lajos, akit önfelszámoló megnyilvánulásai sem ingatnak meg és Gál Kinga, aki biztosan jó határon túli magyarsággal foglalkozó kutató, de hát régi motoros EP-képviselőként a belpolitikában nem létezik. (…) Magányos, már a középiskolában leszakadó, az igazi lecsúszástól rettegő, kiszolgáltatott férfiak néznek fel rájuk.”


Az Európai Unióban 30 százalékkal több nő szerez diplomát, mint férfi, és ez az arány növekvő tendenciát mutat, különösen a balti államokban, Szlovákiában, Szlovéniában, sőt, a horvátoknál, spanyoloknál, az íreknél is kiugró a nők vezető szerepe. A magyarok a középmezőny aljában vannak, de inkább az utolsó egyharmadban. 

Ezt a statisztikát Michal Gulczynski, milánói egyetemi doktorandusz idézi a „Kimondatlan egyenlőtlenségek Európában – a férfiak problémái Európában” című művében, amit a 444.hu szemléz, és ami azt mutatja, hogy a nők fizetésbeli, pozicionális és munkához jutási egyenlőtlenségei mellett egy ideje megjelent egy másik, a középszinten képzett és alig képzett, a mindennapokban amúgy fontos kőműves, gázszerelő, vízszerelő szakmákban dolgozó férfiak egyenlőtlensége is.

Ez konkrétan azt is jelenti, hogy a magasabb társadalmi státuszba jutó nők nem őket választják társnak, és különösen a vidéki településeken élő férfiak között egyre több az egyedülálló. Aki nem az, az is tart a leszakadástól, a munkerőpiacról való kihullástól, és jellemzően a szélsőjobb pártokba próbál kapaszkodni.

Nem arról van szó tehát, írja Gulczynski, hogy ezek a férfiak az előjogaikat féltik a nőkkel szemben, mert ilyesmivel már rég nem rendelkeznek. Viszont, mivel rájuk senki, vagy alig valaki figyel, radikalizálódnak, utálják a rendszert, az eliteket, és szeretik a kezet, amely időnként simogat, enni ad, és szeretik a kézhez tartozó hangot, amely a frusztrációikat fordítja át a minden mással szembeni undorba, amit ők hagyományosan képviselnek: a nőkkel szembeni bánásmódtól, pláne a náluk sikeresebb nők gyűlöletétől kezdve az összeesküvés-elméleteken át az úgynevezett buzizásig.

A színvonal tehát nem túl magas, és nem is lehet az.

Mármost azt, hogy a szélsőjobboldali jegyeket viselő tekintélyelvű rezsimek egyelőre kiapadhatatlan forrása ezeknek rétegeknek bizonyos halmaza, eddig is tudható volt, de az, hogy a támogató csoport nemek szerinti megoszlást is mutat, nem annyira.

Mindezt, amúgy a színvonalat is vizsgálandó, nálunk elég időnként egy pillantást vetni a Fidesz vezetésére. A mai alelnökök: a Kubatov-lista névadója, aztán Németh Szilárd, akinél alacsonyabban nehéz repülni, az örök Kósa Lajos, akit önfelszámoló megnyilvánulásai sem ingatnak meg, és Gál Kinga, aki biztosan jó határon túli magyarsággal foglalkozó kutató, de hát régi motoros EP-képviselőként a belpolitikában nem létezik.

Tegyék oda ehhez a 2010-i listát. Az sem kimagasló, ám mutatja, mindig van honnan romlani. Magányos, már a középiskolában leszakadó, az igazi lecsúszástól rettegő, kiszolgáltatott férfiak néznek fel rájuk.