Kifejezetten barátságos volt Orbán Viktor és Emmanuel Macron találkozója, nagy volt az egyetértés például az atomenergia-témában. Két jobboldali mégiscsak megérti egymást, ha kell? – kérdeztük az Európai Unió magyar ügyek jelentéstevőjét, a francia Gwendoline Delbos-Corfieldet, aki nagy várakozással tekint a januártól kezdődő soros francia elnökségi félévre. Beszéltünk a német kormányváltás kapcsán a várható uniós fordulatokról Daniel Freund képviselővel is, az Európa Jövője vitasorozat egyik vezetőjével. Először ez utóbbi politikus véleményét tesszük közzé. (A nyitó kép: egy valaki kinéz a képből…; foto: Szabad Európa)
– A lengyel igen, a magyar meghallgatás még nincs az EU-ban soros francia elnökség napirendjén.
– Nagy változást hoz az új német kormány az Európai Unióban a jogállamiság megkövetelésének kérdésében – mondja Daniel Freund a Zöldek német európai parlamenti képviselője. A koalíciós tárgyalásokon erről külön egyeztettek már az elején is, és végül a három párt abban meg is állapodott, hogy sokkal keményebben fognak fellépni a jogállami normák megsértése miatt és a korrupciós ügyek feltárásban, illetve szankcionálásában. Ennek egyébként máris látható jelei vannak, hiszen a korábbiakhoz képest máris szigorúbban lépett fel az Európai Bizottság, tekintve a Lengyelország elleni büntetést, azt, hogy a Covid-válságkezelésre fordítandó felzárkózási alaphoz nem juthat hozzá Lengyelország. A német koalíciós kormány ugyanis egyértelművé tette, ahol nem tartják magukat az uniós jogszabályokhoz, amelyik országban az igazságszolgáltatás nem teszi a dolgát, s élteti a korrupciót, ott nem lehet kiutalni a támogatásokat. Ennek Lengyel- és Magyarország esetében már meg is vannak a következményei.
– Magyarország felzárkózási alapprogramját, a pénzek felhasználásának a tervét nem fogadta el a bizottság, és újat nem írt a magyar kormány.
– Igen, az én értelmezésemben az történt, hogy a magyar kormány egyszerűen befejezte a tárgyalásokat az Európai Bizottsággal a helyreállítási tervről, annak ellenére, hogy a Bizottság számos módosítási javaslatot tett a terv elfogadására, azonban minden jel szerint ez nem állt érdekében a magyar kormánynak.
– Ön vezeti a Zöldek részéről azt a csoportot, amelyik az Európa Jövője (Future of Europe) gigantikus vitasorozat néven fut, amelybe nemcsak a tagországokat, hanem a lakosságot is bevonják, hogy az Európai Unióban megingott bizalmat helyreállítsák.
– Most készült el a 800 megkérdezettből álló az a kérdőíves összesítésünk, amely minden tagország minden korosztályának az állampolgárait reprezentálja. Ezek alapján igencsak ambíciózus, 39 pontból álló javaslatsorozat állt össze, sürgetendő az EU alkotmányának helyreállítását, amit szerintük 15 éve nem tart meg a közösség. Azt sérelmezik, hogy nagy összegű pénzek jutnak el érdemtelenül bizonyos helyekre, ahol az alapvető jogokat nem tartják meg, értik ezen nyomatékosan például a sajtószabadságot, a kisebbségekkel való bánásmódot, az igazságügyi rendszer működésképtelenségét.
– Mintha a magyar kormányról és a Lengyelországról és Szlovéniáról beszélnének. Ennyire közvetlenül haragszanak ránk az uniós állampolgárok?
– Nem feltétlenül önökre haragudnak, így nincs nevesítve, de általában véve az állampolgárok azt szeretnék, ha ügyüket megfelelően kezelnék a bíróságok, ügyészségek, ha nem lennének visszaélések. Nem tűrik, hogy a saját befizetett adójukat – szó szerint – mások ellopják. Nem akarják, hogy azoknak a politikusoknak a zsebébe vándoroljanak a támogatások, akikről a jelen pillanatban tudomásunk is van!
– Orbán Viktor nem egy itthoni beszédében vizionálta már a maga Európa-jövőjét, a többi között azt állítva, hogy az EU birodalmi elveket hirdet, hogy szuperállamnak tekinti magát, és bünteti a tagállamokat. A Szovjetunióhoz is gyakran méri…
– Valóban, nemcsak beszédeket tart erről, hanem számos európai újságban megjelentette elképzeléseit, a legnagyobb német újságban, a Bildben is egy egész oldalon hirdette magát. Ráadásul kifejezetten tiltakoznak az ellen, amit arról írt, hogy az állampolgárok által választott Európai Parlamentet ő megszüntetné. Szerinte a nemzeti parlamenteknek kellene delegálniuk törvényhozókat.
– Érthető álláspont a kétharmados fideszes magyar parlamenti többség ismeretében.
– Épp ezért szeretném őt meghívni egy nyilvános vitára, hogy lássa: a többség ellenzi az ő álláspontját. De arról is meg kellene győzni őt, mit jelent a klímaválság, hogyan érhetjük el, hogy a nagy cégek – Amazon, Volkswagen és egyebek befizessék a profitjukkal arányos adójukat. Hogy vitatkozzunk arról, miként védhetjük meg értékeinket és világszemléletünket is olyanoktól, mint Kína vagy Oroszország. Ezekkel csak együtt vehetjük fel a harcot. Nincs itt szó semmilyen gonosz birodalomról, ahogy ő ezt tálalja, sem szuperállamról. Mi együtt vagyunk erősek. Ezt fel kellene ismernie, s nem csak a saját érdekeit képviselni.
– Németország Unión belüli túlsúlyától is fél.
– Mi csak 20%-os szavazati aránnyal szerepelünk a Tanácsban is. De hát vegyük észre, nem tudunk egységesen fellépni például az ujguroknak létesített koncentrációs táborokkal szemben, a közel-keleti kérdésekben sem, sorolhatnám tovább épp Magyarország miatt, mert blokkolja a közös álláspontot. Ez nem mehet így tovább!
– Küldött már meghívót Orbánnak?
– Sajnos nem csak rajtam múlik, a Future of Europe vezetőségén, ami eleve nem akar politikust meghívni, de továbbra is rajta leszek, mert itt az ideje. A globális problémákat, migráció, adózás – nem lehet egység nélkül megoldani.
– Orbán azt mondja, egyre többen állnak mellé az Európai Unió külső határainak megvédése kérdésében, és hogy ebben is igaza volt!
– A konzervatívoktól a baloldalig a nagy többség azt mondja továbbra is, hogy közösen kell vállalni a migrációs terheket, nem lehet kitenni csak azokat az országokat a megpróbáltatásoknak, amelyeket földrajzilag sújt az illegális bevándorlás. Védenünk kell a határokat, de nem hagyhatjuk vízbe fulladni, éhen halni vagy megfagyni azokat, akik egy rezsimtől menekülve keresnek politikai menedékjogot. Négyszázötvenmillió állampolgárunkkal és gazdaságunkkal a világ leggazdagabb kontinense vagyunk, nem engedhetjük magunknak meg, hogy ne segítsünk a rászorulókon.
– Ahogy Orbán mondja, akkor a német kormánnyal együtt ön is migráció-párti?
– Igen. És büszke vagyok arra, hogy ez a választási kampányban is hangsúlyos téma volt. A konzervatívok jórésze is azt mondja, az elöregedő társadalmunknak szüksége van a bevándorlókra. Ha nem akarjuk, hogy összeomoljon a gazdaság, a német nyugdíjrendszer, akkor szükségünk van arra, hogy pótoljuk a hiányzó munkaerőt. S szerintem számos uniós országban ugyanez a helyzet – zárjuk le most az egyébként lezárhatatlan témát Daniel Freunddal, a Zöldek európai parlamenti képviselőjével, a magyar ügyek szakértőjével.
– Önt, mint a magyar ügyek ismerőjét, magyar jelentéstevőjét és mint franciát is kérdem arról, ön szerint is barátinak tűnt föl az Orbán–Macron-találkozó? A francia elnök eredményt akart felmutatni, elvégre önöknél is elnökválasztás lesz a tavasszal… Ezt már Gwendoline Delbos-Corfieltől, az Unió magyar raportőrétől kérdezem.
– Vegyes érzéseim vannak, de különösen aggályos volt a számomra a találkozót felvezető véleménye, amely szerint a magyar kormányfőre, mint politikai ellenfelére tekint Macron. Pedig azok alapján, amilyennek megismertük Orbánt, ennél sokkal súlyosabb megítélés alá kellett volna esnie. Ráadásul partnerének is nevezte. Értem én, szüksége van Orbán támogatására az atomenergia pozitív megítélése szempontjából, s ebben bizton számíthatott Orbán támogatására. Meg is kapta.
– A magyarok bizonyos része számára viszont rosszul jön át Macron üzenete, hiszen egy túlárazott orosz beruházásról beszélünk, amikor az atomenergia támogatásáról és Paks 2-ről van szó.
– Igen, ebben hamiskártyás az elnök, mert ehhez Franciaország érdeke is fűződik. A francia atomenergia-ipar gazdasági érdekei ezt kívánják meg, s nálunk továbbra is nagy hatalom van a kezükben.
– Mi a helyzet a jogállami ügyekkel, a 7-es cikkely elindításáról, amit még Judith Sargentini kezdett meg, és most a szlovén elnökség alatt sem történt változás.
– Ebben a pillanatban csak azt látjuk, hogy a francia elnökség legelején lesz lengyel jogállami meghallgatás, de a magyar nincs tervbe véve. A hétvégén a lengyel és magyar raportőri csapattal levelet küldünk a francia elnökségi vezetésnek, hogy nem lehet várni a magyar meghallgatással, mert márciusban már túl közel lenne a meghallgatás időpontja a magyar választásokhoz. Ha februárban az Európai Tanács nem dönt erről, akkor bajban vagyunk, mert kitolódhat júniusra, de az már a francia elnökség vége, és akkor csak mossa majd kezeit az francia vezetés.
– Vera Jourová bizottsági alelnök viszont az EU-ügyi miniszterekkel tárgyalt a héten és kifejezetten a magyar jogállamiságról, és a 7-es cikkely gondjairól!
– Sajnos erről mi nagyon kevés információt kapunk, a leiratot sem adják ide. Szomorúak vagyunk, hogy a szlovén elnökség a hivatalos meghallgatást nem intézte, a minapi miniszteriális tárgyalás sokkal inkább csak informális, mint hivatalos. Azt viszont látjuk, hogy Vera Jourová, Didier Reynders, igazságügyi biztos, valamint az elnök, Ursula von der Leyen valóban komolyan gondolják, semmilyen pénz nem mehet oda, ahol nem teljesítik az elvárásokat. Látjuk, a magyar kormány már nem is tart igényt a covid-segélyre, inkább kínai kölcsönökre áhítozik. S ha Orbán nyeri meg a választásokat, akkor minden marad a régiben.
– Ha az ellenzék nyerne, milyen lépeseket lát előre a 7-es cikkely és az uniós alapok visszanyerése szempontjából?
– Ha így lenne, akkor a felzárkóztatási alapokhoz is hozzájuthatna visszamenőleg az új kormány, amennyiben új költségvetési tervet tesz le az asztalra. És ha a korábbi jogállami kifogások nem állnak is fenn, mert az új kormány tiszteletben tartaná az uniós értékrendet, akkor a 7-es cikkely szerinti eljárás is megszűnnék. Ami azt is jelentené, hogy a következő költségvetési ciklusra terezett pénzek is maradéktalanul megérkezhetnének Magyarországra.
– Januárra várható az Európai Bíróságnak a magyar és lengyel állam által a jogállami mechanizmust megkérdőjelező keresetére vonatkozó ítélete is. Mi lehet ebben az esetben, hisz’ minden bizonnyal elutasítja a bíróság a magyar kifogásokat.
– Ebben az esetben az Európai Bizottságnak meglesz a jogalapja arra, hogy a Tanácsot utasítsa az uniós alapok részleges vagy teljes megvonására, utóbbi szerintem azért túl durvalenne. Erre a verdiktre hivatkozva mi, a parlament is nyomás alá helyezzük a Bizottságot.
– Mi az érzése? Meg fogja lépni ezt az EB még a választások előtt?
– Igen, azt gondolom, többször is mondta, hogy már csak a bírósági döntésre vár. Remélem, meg is tartják a szavukat. Ugyanakkor attól tartok, hogy ez a folyamat legalább 6 hónapot vesz igénybe – mondta el a legfrissebb fejleményekről a 7-es cikkely ügyében Gwendoline Delbos-Corfield, az Európai Unió magyar jelentéstevője.
