(Bedő J. István / www.olvassbele.com) Van némi előnye annak, mondhatnám némi cinizmussal, hogy a világ nem jutott el hamarabb a mindent regisztrálás, megörökítés korába, nem nyitottak aktát mindenről és mindenkiről. Ez ad ugyanis szabad kezet az íróknak, festőknek és mindenféle művészeknek, hogy fantáziával töltsék ki a történelem üresen hagyott lapjait. Beethoven-év az idei, a két és fél évszázada született komponista előtt tiszteleg Bokor Pál új regénye. (Nyitó kép: a csodálatos Brunszvik-kastély; foto: www.femina.hu)

Regény, hiszen a Szerelmek tavasza minden kritériumának megfelel, holott a romantikus események szövedékén átsüt a szerző újságírói énje. Pontos tudósításokat is kapunk helyekről és a korról anélkül, hogy észrevennénk – és ezt határozottan dicséretként írom.

A regény története néhány évnyi időszakot fog át a 18–19. század fordulójáról. A mutatós özvegy Brunszvik grófné Bécsbe látogat két leányával, részint némi pénzt szerezni, részint pedig, hogy alkalmas férjjelöltet találjon eladósorba került Jozefin (Pepi) lányának. Meg hogy a lányok zongoraleckéket vegyenek a már meglehetős ismertségnek örvendő fiatal zeneszerzőtől, az akkor húszas éveinek végén járó Beethoventől.

A kor a romantika kora – de az emberi kapcsolatokban még keverednek a lángoló érzelmek és a vagyonegyesítések, hozományok szigorú racionalitás vezérelte lépései. És akkor még nem is szóltunk a különböző társadalmi osztályok, rétegek közötti lebonthatatlan falakról. Itt és most: szabad-e beleszeretnie egy csinos, huszonéves arisztokrata lánynak egy polgári születésű muzsikusba. Avagy: lehet-e, szabad-e lázadnia az anyai döntés ellen, és elmenekülni az érdekházasság elől.

E két végpont között ismerjük meg a lányokat, akik legalább gondolkodásban modernebbek a mamánál. Ne feledjük: a két magyar lányka, a lázadóbb, lángolóbb, okos, szellemes Pepi és a szelídebb, mondjuk így: beletörődőbb Teréz – a majdani leánynevelő intézmény alapítója – egyaránt megelőzi korát, messzebbre néz és lát.

Hogy aztán az érdekházasságba beletörődő, de a boldogságot a családi ágyon kívül kereső Jozefin első gyermekének valóban az anyagi helyzetéről hamis képet mutató, meglehetősen csúnya, unalmas és csaknem arisztokrata férj az apja, avagy más – tulajdonképpen nyitva marad. Hiszen a lány életébe éppen csak egy fejhosszal előbb toppant be egy jóképű zeneszerző-muzsikus (ez nem Ludwig), és az efféle apróságok nagyon megzavarhatják egy hamvas leány világképét.

Beethoven, az egyelőre még csak fülzúgással bajlódó loboncos hajú fiatalember nem fő-, szinte csak mellékszereplője a regénynek. Miközben változó szépségű és értékű leányok ágyában fordul meg, könnyed kézzel fölrajzolt, de pontos képet kapunk Bécs társasági életéről, az elvárt és néha áthágott viselkedési normákról, és természetesen a születő zeneművekről. A zeneszerző martonvásári látogatása kapcsán pedig arról is, hogy a császárhű Brunszvik Antal gróf a maga kategóriájában már a reformkort megelőzően milyen haladó elképzeléseket valósított meg birtokán – vagyis a jövőt tervezte.

Bokor Pál könyve igen élvezetes olvasmány, bele is illene a valamikori Zeneműkiadó egykori Zeneszerző-életregények sorozatába, hiszen minden figurája valóságos – a fantázia inkább a párbeszédek megformálásában érezhető, noha azok is teljesen hitelesek. A jellemeket a szereplők tetteiből lehet visszakövetkeztetni és megrajzolni – hiszen eléggé ismert dolog, hogy hiányoznak azok a Beethoven-levelek, melyeket a zeneköltő Jozefinnek és Teréznek címzett. A múltnak az emlékeit akkortájt könnyebb volt megsemmisíteni, mint manapság. Így el lehetett takarni azt, ami kompromittálónak látszott (még ha valójában nem volt is az).

Viszont így – amint a bevezetőben említettem – fényesebben ragyoghat a regényírók napja (hogy legalább ezzel a mondattal beléphessek én is a Szerelmek tavaszának korába).Bokor Pál: Szerelmek tavasza. Beethoven, a Brunszvik-lányok és más szívügyek. Atlantic Press Kiadó, Budapest, 2020. ISBN 978 963 557 0065 (papír); ISBN 978 963 557 0072 (e-könyv).