Jeles épület fogadja a látogatókat Szombathely belvárosában, a Kossuth Lajos utca bejáratának északi oldalán: a 2. szám alatt áll a Roszt-ház. Ez az épület is, mint csaknem az összes többi régi építésű ház, amely ma ebben az utcában sorjázik, keletkezésénél sokkal korábbi alapokon nyugszik… (Nyitó kép: a szombahelyi Kossuth utca 2., a Rost-ház a 20. század első éveiben.)
Az ókori falmaradványokon emelt középkori ház a 18. század végén a korszak ismert szobrászának, Roszt Simonnak a tulajdona volt, 1808-ig, a művész haláláig. A mester a 18. század második fele faszobrászatának országosan ismert, kimagasló egyénisége volt a magyar művészetben.
Munkásságából elsősorban templombelsők alkalmazott szobrászati munkái maradtak fenn. Keze nyomát, művészetének színvonalát élethű gyermekfigurák és puttók sora idézi fel, amelyeket a korai neoklasszicizmus ékítményei kísérnek. Az 1770–80-as évek tipikus világa ez a hazai föld templombelsőiben. Ez a műtörténeti korszak azt a stílusátmenetet képviseli, amely a magyar rokokóból a korai neoklasszicizmus felé sodorja az ízlést a művészetekben.
Roszt Simon neve ezer szállal kötődik Szily János püspökhöz és Hefele Menyhérthez. Már 1778-ban ott találjuk őt Nova („a Göcsej fővárosa”) templomának építkezésén. Ez volt Szily püspök egyik első építtetése, aki saját vagyonából áldozott a falu szép templomának megvalósítására. Egyes kutatók kétségbe vonták korábban Hefele szerzőségét a tervezésben, arra hivatkozva, hogy az épület külseje nagyon szerény megjelenésű belső terének gazdag dekorációjához képest. Akik így vélekedtek, nem vették figyelembe, hogy egy kis település építészeti univerzumához szinte sosem csatlakozik pazar megjelenésű középület. Egyébként a templom külső falfelületeinek ornamentikája is a Hefele által hazánkban elsőként megjelenített korai neoklasszicizmus formavilágát képviseli. Mára a művészettörténészek már egyértelműen Hefele munkájaként tartják számon a templom épületének teljes tervezését.
A templombelső faszobrászati munkáit Roszt Simon és Pehm József szobrászművészek végezték. Pehm a belsőépítészeti faragványok mestere volt elsősorban, Roszt pedig az alkalmazott művészetek mestere: a szobrászati kompozíciók az ő keze munkáját dicsérik.
Nova község 1778-ban épült templomának szentélye. Balra a szószék, vele szemben a másik oldalon a Keresztelő Szent János oltár.
A főoltár rendkívüli megoldása, a félköríves oszlopcsarnok modellje a háttérben lévő falfestmény építészeti elemeinek térhatását erősíti.
Szintén Roszt műve a Hefele tervezte különleges oltárépítmény, amely a tabernákulumot körülöleli. A tabernákulum fölé magasodó félköríves oszlopsorra emelt hangsúlyos oromzati párkány Hefele jellegzetes klasszicista urnáival mintegy a mögötte húzódó apszis-fal térhatású falfestményét modellezi, és megjelenésével szinte rávetíti tömegét erre a festésre, erősítve annak térhatású architektúrája megjelenésének meggyőző erejét. Az oltár előtt középen térdelve ez az illeszkedés ténylegesen is tökéletes!
A főoltár szobrászati elemei Roszt Simon munkáját dicsérik.
Roszt munkája a mellékoltár tabernákuluma is
Még egy különlegességgel szolgál Nova temploma: Hefele hozta magával,…mondhatni az első „táv-beszélőt” is magyar földre: a bejáratnál elhelyezett két szenteltvíztartó közötti rendkívüli hangközvetítő eszközt. Ha valaki halkan rábeszél az egyik medence víztükrének felületére, hangja tisztán hallható a másik vízfelületen. A hangot ez esetben a karzat alatti boltívbe vájt mélyedés vezeti: átviszi és ráejti a hanghullámokat a másik vízfelületre, amely mintegy dobhártyaként viselkedik… Mindössze két hasonló megoldásról tudunk szerte egész Európában.
A szószék hangvetőjére helyezett puttó. Roszt Simon műve
A tekintélyes méretű szószék kupoláján elhelyezett figurális kompozíció szobrászati munkáit Roszt Simon végezte. Roszt munkája a mellékoltár Hefele-tervezte tabernákuluma is, és a szintén Hefele tervezésében megvalósított fali konzolokon álló két szent szobra is.
Roszt Simon Hefele halála után telepedett le Szombathelyen, feltehetően a mester iránti tisztelet hozta városunkba az idős művészt. A székesegyház belsőépítészeti, fafaragó munkálataiban még részt vállalt, de már csak a rengeteg díszítőelem faragásán dolgozott. Ezért nem említi Géfin Gyula a szombathelyi székesegyházról írott könyvében Roszt nevét a székesegyház szobrászművészei között. A 19. század elején hatalmas faragóigényt támasztott a székesegyház aprólékos és részletgazdag belső dekorációjának megteremtése, amelyben minden ügyes kezű szombathelyi fafaragó munkához jutott, így természetesen az idős Roszt mester is. Hogy milyen óriási munkáról volt szó a faragók részéről, arról akkor alkothatunk fogalmat, ha megtekintjük a lebombázott nagytemplom romjai alól kimentett és napjainkig gondosan megőrzött, nagy mennyiségű töredékes faragványanyagot, amelyet a székesegyházban őriznek napjainkban is.
Roszt Simon háza a 19. század közepén még jóval kisebb volt, mint napjainkban. Nyugati irányú bővítése mintegy megháromszorozta az épület főhomlokzatát, amikor az 1870-es évek elején az akkori új tulajdonos, a Wiesner család birtokába került a szomszédos ingatlanokkal együtt, és ők a három telek összevonásával kibővítették a házat, majd abban pazar vendéglőt és szállodát alakítottak ki és működtettek benne.
A büszke homlokzatú új épület ma már nem emlékeztet Roszt eredeti lakóházára, de az ajtók és ablakok szemöldökeinek dekorációja ma is Hefele Menyhért 1777–1808 között alkalmazott, eredeti szombathelyi faldekorációjának, a helyi korai neoklasszicizmusnak állít emléket, amely hazánkban először szerepelteti a francia XVI. Lajos királyhoz fűződő ízlésvilágot (Louis-seize. A XVI. Lajos-stílus a rokokó elvetésével ismét, és mintegy évszázadra visszahozza a művészetek klasszika iránti tiszteletét és megbecsülését.
