Micsoda kellemes idők voltak! Csak úgy szaladtak ki a készre formálódott gondolatok az újságíró komputeréből: senkinek sem kellett ügyelnie arra, hogy véleményét leírván-megjelentetvén, netán megbántja-e X.-et vagy Y.-t a hiúságában. Ami persze nem azt jelentette, hogy a tisztességes hírlapíró bármi badarságot, oktalanságot, füllentést leírt volna. Elegendő volt az igazat és a hiteleset közzé tenni – és persze a tényeket kommentáló/magyarázó gondolatokat, a megcáfolhatatlan véleményt, és kész. – Csaknem harminc év telt el azóta; a rendszerváltás első éveiben még az járta, hogy „a hír szent, a vélemény szabad”. Az akkoriban élt és virult, országosan terjesztett, nagy példányszámú hiteles bulvárlap, a Mai Nap 1993. január 27-i számában jelent meg ez az írásom. (A nyitó képen: Schlüter első kormánya tagjaival 1982 őszén.; a kép forrása: https://danmarkshistorien.dk)
«Már kifelé indultam a dán kormányfő dolgozószobájából, amikor megakadt a szemem az ajtó mögötti asztalkán árválkodó sárga bukósisakon. Ezt mire használja, Schlüter úr? – kérdeztem. – Kormányválság idején szoktam föltenni, nehogy beverjem a fejemet – válaszolta mosolyogva az egyébként is kitűnő hangulatú interjú után Poul Schlüter, a Dán Királyság miniszterelnöke (1982–93 között – a szerk megj). Az epizód óta legalább hat év telt el (Schlüterrel 1987. áprilisában találkoztam először, Koppenhágában készítettem vele interjút az akkori félhivatalos kormánylap, a Magyar Hírlap színeiben – néhány nappal a budapesti hivatalos látogatása előtt) és a legutóbbi napokig ez az 1929-es évjáratú (2021 tavaszán hunyt el – a szerk. megj.), konzervatív néppárti ügyvéd kormányozta a kis észak-európai országot. Mindvégig kisebbségben, ezeregy zátonyt kerülgetve, rokonszenves tehetséggel.
De a minap mégis csak megfeneklett a Schlüter irányította hajó; a valamikori Ceylonról, azaz Srí Lankáról Dániába gazdasági-politikai kényszerűségből elszármazott tamilok helyezték el akaratlanul a botránykövet Koppenhágában. A sztori dióhéjban: az igazság tudatos meghamisításával vádolták a tamilok ügyét vizsgáló bizottság jelentésében Schlütert és Hans-Peter Clausen Folketing-(parlamenti) elnököt, mivel megpróbálták eltussolni pártbéli társuk, Erik Ninn-Hansen ex-igazságügy-miniszter alkotmányellenes intézkedését. Ninn-Hansen ugyanis annak idején megakadályozta, hogy a már Dániában élő és dolgozó tamilok legközelebbi hozzátartozói beutazzanak a kis skandináv országba, és az ott – alapvető emberi jogként elismert módon – csatlakozzanak családtagjaikhoz.
Schlüter feloldhatatlan ellentmondásba keveredett, amikor azt állította, hogy csak 1991 januárjában értesült az 1987-ben történtekről. Felkért utódjának, a szociáldemokrata Poul Nyrup Rasmussennek (49) a Dániában szokásosnál sokkal gyorsabban sikerült összeállítania a parlamenti középpártok (szociálliberálisok, népi szocialisták) közreműködésével koalíciós kormányát. Ez a kabinet 1970 óta az első, amelyik nincs kisebbségben a 179 tagú Folketingben. Az új kormányfő szociáldemokrata pártja 69 mandátumot szerzett az 1990. decemberi választáskor; mostantól (támogatóit is hozzászámítva) igen nagy valószínűséggel 93 képviselő szavazatára számíthat.
Schlüter és kormánya lemondásával egy korszak, a polgári-konzervatív kormányzás korszaka ért véget Dániában, ahol előtte jó ideig a szociáldemokrata Anker Henrik Jørgensen állt a kabinet élén – ugyancsak kényszerű kisebbségben. – Rasmussen kilenc hónappal ezelőtt váltotta föl elődjét a szociáldemokrata párt elnöki székében, a nem sok sikerrel munkálkodott Svend Aukent (aki most megkapta a környezetvédelmi tárcát az új kabinetben). Az új vezető esbjergi mun[1]káscsaládból származik, gazdasági és politikai tudományokból szerzett diplomát, jó ideig szakszervezeti funkcionárius is volt. Ami nem sikerült Schlüternek és külügyminiszterének, Uffe Ellemann-Jensennek, az sikerült Rasmussennek: még ellenzékiként megszerezte a kis parlamenti pártok rokonszenvét Európa-ügyekben.
Az új kormányfőnek egyébként nem csupán a Folketingben van sikere. Nemrég a dán tévében is föllépett: Elvis Presley néhány örökzöld slágerét adta elő kellemes basszus hangján, miközben szerelmes pillantásokat vetett a kétszeresen elvált Lone Dybkjär asszonyra. Talán nem is önzetlenül, ugyanis a volt környezetvédelmi miniszter a szociálliberális párt egyik vezetője.
Az új dán kormányban egyébként nyolc nő jutott tárcához! – Koppenhága már a kormányválság első percében hivatalos közleményt bocsátott ki: Schlüter és kabinetjének távozása semmilyen hatással sincs (nem lehet!) arra, hogy az idei első félévben Dánia tölti be a Közös Piac elnöki tisztjét. Miként Schlüter, akként Rasmussen is elkötelezett híve, szószólója az európai egyesülésnek. Így igen nagy valószínűséggel még a tavasszal újabb népszavazást tartanak Dániában az Európai Unióról, amelyet tavaly hajszálnyi többséggel ugyan, de elvetettek, hátráltatva a maastrichti szerződésben foglaltak egyértelmű megvalósítását. Rasmussen a siker céljából külügyminiszterét, Helveg Petersent Európa-ügyi miniszterré is kinevezte, a népszavazást koordinálandó.»