(Szerző: Hardy Mihály) „Aki nem mutogatja magát – ragyogni kezd. Aki nem dicsekszik – sikeres lesz. Aki nem követel tiszteletet, azt elfogadják vezetőnek. Aki nem küzd senkivel, azzal senki sem képes megküzdeni.” (Popper Péter, pszichológus)

Furcsa egy országban élünk, annyi szent! Ezen a 93 000 négyzetkilométeren valahogy, valamiért minden pont fordítva működik, mint ahogy kellene. Hogy mire alapozom ezt a tapasztalatot? Vegyük csak sorra!

– Nálunk nem a kormány és tagjai szolgálják az embereket, hanem pont fordítva. A szerencsétlen alattvalók (mert hogy a hatalom így tekint miránk), szóval az alattvalók görnyednek éjjel-nappal, hogy nekik ott fent, meglegyen minden, ami szem-szájnak ingere: kényelmes autó, villa vagy vadászkastély – elzárva a kíváncsi szemek elől, brazil szappanoperába illő magánélet, mert ez jár nekik. Amúgy a latin eredetű miniszter szó éppen szolgát jelentene, a köz szolgálóját…

– Nálunk a válság kellős közepén a szegényeket lopták meg, a rászorulóktól vették el az utolsó fillérjüket is, mert egy csomó helyen sem munka, sem segély nem maradt a számukra, a gazdagok pedig még gazdagabbak lettek. Hiszen nekik jutott milliárdos támogatás, gyorssegély, baráti kölcsön, nehogy már összébb kelljen húzniuk a derékszíjat, vagy – horribile dictu – hozzányúlniuk a megtakarításaikhoz. Akár bankszámlán, részvényekben, akár szállodaláncokban tartották őket.

– Nálunk fényes sikerként próbálják meg beállítani a koronavírus elleni kormányzati kampányt, miközben a tények, a számok, az elveszített közel 30 ezer élet egészen másról árulkodik. Miféle fényes győzelem az, ahol egymillió lakosra a legtöbb halálos áldozat juta világban? Ki fog a hozzátartozók szemébe nézni és … bocsánatot kérni? Ehelyett a helyes döntések sorozatával dicsekszik az, akinek a kezéből már régen kivették a döntési jogot, nehogy még nagyobb marhaságot kövessen el…

– Nálunk a hivatalos propagandagépezet az Európai Uniót vádolja mindenért, amiért csak lehet, miközben éppen Magyarország hivatalos képviselői igyekeznek az erkölcsös és méltányos döntéseket állandó vétójukkal vagy annak fenyegetésével megakadályozni. Az eurómilliárdok jöhetnek, a közös felelősségből viszont nem kérünk? Hogy is van ez? Az európai adófizetők pénzén hízik hatalmasra a magát felsőbbrendűnek képzelő felcsúti klán, mi meg csak zötykölődjünk tovább a felfagyásos, kátyús alsóbbrendű utakon, alsóbbrendű állampolgárként?

– Nálunk annak fogják be a száját, aki szeretné az igazságot, a tényeket, a való világ eseményeit láttatni és elmondani, miközben milliárdokkal fűtik az állami hazugsággyár kazánjait? Főműsoridő, olajozottan pörgő nyomdagépek, állami frekvenciák a hűbéreseknek és a kollaboránsoknak, akkor is, ha kutya sem nézi, sem olvassa a propagandaízű, állami szellemi takarmányt.

Az információhoz jutás is alapvető jog lenne, nem igaz, kedves Klubrádió-hallgatók? Hát éppen itt lenne az ideje helyére tenni a dolgokat, elegünk van már ebből a fordított világból!