(Írta: Kárpáti Iván) Vannak olyan szituációk, amikor elfogy az út, a túl sokat taktikázó versenyző alól. Saját szíves közléséből tudjuk, hogy mennyire szeret kanyarban előzni, gyakran emlegeti ezt. Néhány évtizedenként azonban a másik sávban szembe jön a történelem és bekövetkezik a frontális ütközés.
Nem szabad megengedni, hogy Magyarországot a Gazprom legvidámabb barakkjává tegyék – jelentette ki sokat idézett beszédében Orbán Viktor, a pártja megalapításának 19. évfordulója alkalmából tartott konferencia záró szónokaként, még 2007-ben. Azt is mondta: az olaj keletről jön, de a szabadság nyugatról. Meg olyat is mondott: a következő generáció ne engedje, hogy a demokráciából demokrácia nélküli többpártrendszer legyen. Ki kell tartani a „nyugatos Magyarország mellett”, nem szabad engedni, hogy erről az útról Magyarországot letérítsék – igen, ez is Orbán Viktor száját hagyta el.
Egész vállalható program, nem? Milyen szimpatikus, progresszív politikus! Persze, akkor sem elvi alapon közölte ezt, hanem taktikai megfontolásból, a napi politikai eseményekhez igazodva.
Ha megnézzük több mint 30 éves pályafutását, jönnek szépen egymás után a kanyarok. Annyival élesebb most a helyzet, hogy jelenleg egy rossz kormánymozdulat a szakadékba boríthat mindannyiunkat. Mert vannak olyan szituációk, amikor elfogy az út, a túl sokat taktikázó versenyző alól. Saját szíves közléséből tudjuk, hogy mennyire szeret kanyarban előzni, gyakran emlegeti ezt. Néhány évtizedenként azonban a másik sávban szembe jön a történelem és bekövetkezik a frontális ütközés.
A legújabb felmérések azt mutatják, hogy híveinek tömegei résmentesen kapcsolódnak az új irányhoz: egyre kevesebben bíznak a nyugatban, egyre többen Oroszországban, és nem nagyon tesznek különbséget a háború kapcsán az oroszok és az ukránok, az agresszor és az inváziót elszenvedők között. A 30 év alatti fideszesek megdöbbentően nagy számban. A mai „pesti srácok” virágokkal fogadnák az orosz tankokat.
De nehogy ezt is komolyan vegyük. Orbán Viktor, most is csak a falig fog elmenni, kicsit kiélvezi, hogy von der Leyen személyesen jön el hozzá, hogy róla cikkeznek megint a nyugati lapok. A vita ugyanis a háttérben már a pénzről szól, veri fel az árat, az igen szavazat árát. Semmi személyes, csak üzlet.