(Írta: M. Lengyel László, képek: Peredi Ágnes) Már két héttel Oroszország Ukrajnai elleni agressziójának megindítása után úgy értékelte az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága (UNHCR), hogy a II. világháború utáni legnagyobb európai menekülthullám kezelésére kell felkészülnie. Azóta már az elmúlt csaknem nyolc évtized, az egész világot tekintve is a legnagyobb tömeget érintő, példátlan ütemű menekültválságról beszélnek. (A nyitó kép forrása: ndr.de)
Simon Ernő, az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának magyarországi szóvivője a Magyar Újságírók Országos Szövetségének a vendégeként elmondta: május 10-ig csaknem hatmillió ember hagyta el Ukrajnát a háború elől menekülve, és az UNHCR regionális szervezetének szakemberei ez év végéig Európa irányába menekülő mintegy nyolc és fél millió ukrajnaival számolnak. A kiindulási szám még csak négymillió volt. Ezenközben a belső menekültek – tehát az országon belül biztonságosnak vélt vidékekre utazók – száma 10-12 millió lehet, szintén az év végéig, és az UNHCR-nek velük éppen úgy van tennivalója, mint az országot elhagyókkal.
Mindezt Simon Ernőtől, a Főbiztosság magyarországi szóvivőjétől hallhattuk ma, a Magyar Újságírók Szövetsége kül- és biztonságpolitikai szakosztályának rendezvényén, ahol ezt a témát vitatták meg a résztvevők. Elmondta: a tervezés nagyon fontos, mert ennek alapján tudják meghatározni a szükséges erőforrásokat, a munkatársi létszámot, az eszközállományt, illetve a nyújtandó segítség és támogatás mikéntjét. Az adatok a válságkezelésben érintett országok kormányaitól származnak, és a határokról, mert ott keletkeznek, ahol a menekülők először kilépnek Ukrajnából.
Ennek megfelelően Magyarországra eddig 572 760 menekült érkezett közvetlenül, ám egyre többen jönnek az országba Romániából, ahol 883 655 menekültet regisztráltak, oda viszont sokan érkeztek Moldovából, ahol 457 066 embert fogadtak. A hozzánk belépők nagy része tehát átutazó, az itt regisztráltak közül is csupán minden negyedik marad az országban, ki rövidebb, ki hosszabb időre. Mindezt az emberek megkérdezése, a kapott SIM-kártyák roaming-adatainak feldolgozása révén és más statisztikai módszerekkel tudják megállapítani az UNHCR szakemberei. Más módjuk nincs erre, hiszen az Európai Unióban menedékes státust kapók mozgása nem korlátozott és nem is ellenőrzött.
Mostanság is naponta ötezren érkeznek hozzánk a határon át, de már akár nyolcezerre is tehető a Románia felől belépők száma. A menekültek több mint 90 százaléka nő és gyermek (a nők aránya csaknem 55 százalékos).
Ezek az adatok szinte eltörpülnek ahhoz képest, hogy az ukrán–lengyel határt máig 3 234 036 ember lépte át. Tudható továbbá, hogy Szolvákiába 404 463 menekült érkezett. A rendelkezésre álló adatok szerint Oroszország felé 739 418, Belarusz irányába pedig 26 985 ember menekült Ukrajnából.
A találkozóról az UNHCR-szóvivővel beszámolva hangsúlyozni kell, hogy a több mint két óra nem adathalmazok ismertetésével és szakkifejezések sorolásával telt. Simon Ernő megrázó képekkel, a hozzájuk fűzött, a személyes sorsokat bemutató kommentárokkal és mély átéléssel, erős láttató erővel adta elő mondandóját és válaszolt a tucatnyinál több hallgatói kérdésre. Láthattunk képet a pályaudvaron spontánul táncra perdülő fiatal párról, aki éppen egy olyan vasúti kocsi előtt ölelte át egymást, amelyen Ukrajna függetlenségének 30. évfordulóját (2021) köszöntő felirat volt. És volt olyan kép, amelyen végstádiumban levő rákos asszony búcsúzott a hadba induló, egyenruhás férjétől, mielőtt a norvég mentők elszállították volna. Vagy karján két kisgyerekkel menekülő asszony, a lvivi pályaudvaron hömpölygő tömeg, máskor a moldovai határról az embereket egyenesen Romániába szállító UNHCR feliratú buszkonvoj képe jelent meg a kivetítőn, vagy a gyerekeknek érkezésükkor plüssállatkákat osztogató brit aktivisták.
Elhangzott, hogy a határon át nem engedett apának egy idegen nőre kellett bíznia két kiskorú gyermekét, akiért az Olaszországban dolgozó édesanyjuk csak órákkal később érkezett meg Beregsurányba.
A gyerekekre és a nőkre külön figyelmet fordítanak, minden lehetséges módon követik a sorsuk alakulását, igyekeznek megóvni őket a szexuális kizsákmányolás, az embercsempészet, az illegális szervkereskedelem veszélyeitől. Külön figyelmet érdemel és a kap az ukrajnai cigányok csoportja. Ők sokszor nem regisztrált állampolgárok a saját hazájukban, állampolgárság, következésképpen okmányok nélkül érkeznek. Izrael tolmácsokkal, úti okmányokkal és segélyekkel igyekszik megkönnyíteni azok útját, akik közvetlenül oda kívánnak utazni. Az Ukrajnában nagy számban tanuló, ám most menekülésre kényszerült harmadik országbeli diákok jó részére a fogadó országban működő illetékes külképviseletek fordítanak kiemelt figyelmet, többnyire biztosítva hazautazásukat. Sokan viszont (nyugat-)európai jövőt képzeltek el és terveztek maguknak.
Volt tehát miről beszélgetni a segélyezés tárgyi és anyagi hátterétől, a munkatársak létszámának folyamatos bővítésétől a készpénzjuttatás mikéntjén, a tömegközlekedés megszervezésén át a fogadó és a szolidáris befogadó országok gyakorlatáig nagyon sok mindenről. Mint Simon Ernő elmondta: kezdetben a tehetősek érkeztek nagy számban, illetve azok, akiknek külföldi rokonaik, ismerőseik vannak, most viszont már egyre több az olyan menedékes, aki a jövőjét illetően egyelőre teljesen bizonytalan, tehát az átlagnál jobban kérik-várják a segítséget. Bennük viszont él az egészséges életösztön, az erős túlélési vágy, amely olyan magatartást és hozzáállást generál, ami a befogadó országok javára is válhat már a közeli jövőben.
Az ukrán nyelvű óvodáztatást, iskoláztatást igazából csak a nyárig, a tanév befejezéséig támogatják erőteljesen a befogadók; a szándék az tehát, hogy a gyerekek mielőbb a fogadó ország gyermekellátási és iskolarendszeréhez kapcsolódjanak, ezáltal is segítve a családok beilleszkedését.
A belső menekültválság kezelése sem egyszerű. Nyugat-Ukrajna, nevezetesen Lviv, Ungvár, Munkács, Beregszász és környéke lényegében megtelt, az albérleti árak a budapestiekével vetekednek. Sokan ezért visszatérnek az otthonukba, ha arrafelé elültek a harcok. Mások a gyors menekülés után ingóságaikért, javaikért, vagy éppen a hirtelen elhagyott szeretteikkel való kapcsolatfelvételért utaznak vissza Ukrajnába, tehát ellenirányú áramlás is van, ezt azonban még nehezebb követni, mint ahogyan a kettős (például lengyel vagy magyar) állampolgárok mozgását is.
Simon Ernő arra is felhívta a figyelmet, hogy az UNHCR, létrehozása, 1951 óta összegyűjtötte azt a tudást, tapasztalatot, módszert, amellyel képezni tudja a vele együttműködő segélyszervezetek munkatársait, javaslatokat ad az érintett kormányzati szerveknek és összehangolja mindazok feladatait, akik a mostani menekültváltság kezelésében részt vesznek. A példátlan, és az előző, illetve a kontinenst érintő más irányú menekültválságok kezelésétől eltérő európai szolidaritás nagyban megkönnyíti a munkájukat. Ugyanakkor, hangsúlyozta, a menekült, az életét mentő, a túléléséért küzdő minden ember azonos jogokat élvez, és azonos bánásmódban kell, hogy részesüljön, bárhonnan érkezzék is.