Akár ez a kérdés is szerepelhetne az országot a kormány jóvoltából telerondító kék plakátokon, ám a mi kormányunk van annyira figyelmes, hogy nem kívánja ily módon is idegesíteni az embereket. Megelégszik azzal, hogy Brüsszelre kérdez rá, vagyis, aziránt érdeklődik, vajon dühíti-e a belga főváros a magyar embereket. Holott volna igény rákérdezni Áder János majdani, 4 400 000 forintos nyugdíjára is, valamint az e nyugdíjat kiegészítő egyéb juttatásokra. Az örökös lakáshasználatra – ne egy másfél szobás lerobbant kéglit tessék elképzelni a nyolcadik kerületi Kálvária téren – a szolgálati gépkocsira (sofőrrel), aki majd pecázni viszi, valamint a háztartási teendőket ellátó bejárónőre.

Ilyen nagyvonalúak vagyunk mi, adófizetők a leendő volt államfővel. És ezen a tényen az sem változtat, hogy – arányait tekintve – hasonló juttatások járnak (illetve jártak) az Ádert megelőző államfőknek is, Göncz Árpádtól kezdve a színtelen-szagtalan Mádl Ferencen át, egészen a dicstelen körülmények között távozó, plágiumbotrányába belebukó Schmitt Pálig.

Törvényileg persze rendben van Áder 4,4 milliója, meg az összes többi, neki szánt juttatás. Szép gesztus tőlünk, adófizetőkről, hogy életük végéig ilyen gálánsan gondoskodunk nemzetünk nagyjairól. Ráadásul mindezt törvényes keretek között tesszük, mert nálunk minden, amit a kormány tesz, törvényes. (Ami netán mégsem, azt úgy teszik törvényessé, hogy amilyen gyorsan csak lehet, gründolnak hozzá egy törvényt).

Más kérdés, hogy morálisan helytálló-e Áder esetében a 4 400 000 forintos juttatás. A törvény – bármennyire megfontolták is a honatyák mielőtt megszavazták – arról csak igen elnagyoltan rendelkezik, hogy mi történik abban az esetben, ha az államfő nem – vagy nem jól – látja el a feladatát. Például: munkaköri leírása szerint az egész ország államfője lenne, de ő ehelyett csupán az emberek egy csoportját – nevezzük ezt a csoportot Fidesznek – képviseli. Nem csodálkozunk ezen, még csak fel sem vagyunk háborodva, hiszen tudjuk, hogy Áder honnan pottyant közénk. Ugyanabból a Bibó-kollégiumból érkezett, ahol a többi közjogi méltóság, Orbán Viktor és Kövér László is kupálódott. De ugyanott nevelkedett és szocializálódott az egykori harcos- és üzlettárs, Simicska Lajos is. Elvárható-e ilyen előzmények után Áder Jánostól, hogy pártatlan és elfogulatlan legyen?

Valljuk be őszintén, legalább magunknak: nem várható el ez Áder Jánostól. Kivéve persze azt az esetet, ha mint államfő komolyan veszi a feladatát. (Jó pénzért, tegyük hozzá, rendes, a tisztességesnél is több jövedelemért.) Áder munkaköri leírásának egyik alapköve az, hogy az államfőként őrködnie kell a nemzet egységén. Ám ő ehelyett leginkább arra vigyázott, hogy Orbán Viktor amúgy is megtépázott idegrendszere ne rombolódjék tovább, vagyis, hogy minden úgy legyen, ahogyan azt a Fidesz és vezére akarja.

Első megválasztása alkalmával, 2012-ben – sokszor idéztük már, de nem lehet elégszer elmondani – azt nyilatkozta Áder, hogy száz jó törvény közül százat aláír, száz rossz közül százat visszaküld. Nem ő tehet arról, hogy szinte kivétel nélkül jó törvényeket toltak az orra elé aláírásra, olyan nagyszerű paragrafusokkal, amelyeken, ha akart volna sem talál fogást.


Nem is nagyon akart. Áder János túlélni szerette volna az Orbán által rá rótt tíz évet, hogy közben – és főleg annak leteltével – kedvére horgászhasson, fennmaradó szabadidejében pedig hobbijának, a környezet védelmének élhessen.


Mely utóbbi elfoglaltság igencsak felemásra sikeredett az esetében. Miközben – nagyon helyesen – számos alkalommal beszélt a vizek, a levegő, és úgy általában a környezet védelmének fontosságáról, a hazai környezetkárosításokról egyszer sem szólalt meg. Hallgatott, amikor tönkretették a Városligetet, kivágták a fákat a Kossuth téren, a József nádor téren, irtották a nádast a Balatonnál, és legújabban a Velencei tó pusztulása kapcsán is csak annyit volt képes üzenni, hogy létre kell hozni egy bizottságot, amely kidolgozza a tó megmentésének tervét.

Áder János tehát minimum felemásan végezte a munkáját. Aki ezt végiggondolja, joggal teheti fel magának a kérdést: vajon a kormány plakátjain szereplő Brüsszel dühíti-e jobban, vagy Áder János 4 400 000 forintos nyugdíja.