Az utóbbi 25 év legpusztítóbb sáskajárása van Afrikában – jelentette az Euronews másfél évvel ezelőtt. (A nyitó kép forrása: www.dehir.hu) Tavaly tavasszal ilyen jelentéseket olvashattunk: Elsötétíti az eget a sáskajárás Iránban: megállíthatatlannak látszik a Kelet-Afrikából induló sivatagi sáskák (egyiptomi vándorsáskák) inváziója. Az utóbbi 25 év legszörnyűbb sáskajárása letarolta Kenyát, Etiópiát, Szomáliát és Ugandát; Irán és Pakisztán déli része is gondban van – írta az Index. Tavaly ilyenkor elterjedt a hír a világban: a Kínai Tudományos Akadémia kutatása szerint a 4VA nevű feromon okozhatja, hogy az egyébként magányos életet élő sáskafajták egyszer csak óriási rajokba rendeződve indulnak pusztítani. Nyugati tudományos lapok szerint a 4VA vegyület az egyik sáskafajra hat csupán, de a felfedezés új távlatot nyitott a kutatásban, és segíthet megérteni, hogy a többi faj milyen más feromonok hatására cselekszik ugyanígy… A g7.hu egyik tavaly februárban megjelent cikkének címe: „70 éve nem volt akkora sáskajárás Kelet-Afrikában mint most, 25 millió ember élete van veszélyben”. Sáskajárásról legutóbb 35 évvel ezelőtt, a Magyar Hírlap, 1986. augusztus 28-i számában írtam. Félelmet keltő tényekről, anyagiak hiányában tehetetlenségről számoltam be. Íme:
«A hírszolgálati irodáik jelentették a minap: sáskajárás pusztít Afrikában. Milliárdos rajokban lepik el a rovarok a növényzetet, széles sávban letarolva az amúgy is kevés zöldet: Szenegáltól, az Atlanti-óceán partjától Etiópiáig, a Vörös-tengerig. Akár Indiáig is eljuthatnak. Majd’ hat évtized óta nem volt példa ilyen méretű pusztításra!
Tíz esztendőnél is tovább tartott az 1928-ban kezdődött sáskajárás Afrikában, mindenekelőtt azért, mert nem volt elég eszköz a „zizegő zabálók” elleni védekezéshez. Most, a 20. század utolsó hetedében sincs elegendő pénz és eszköz az „istencsapás” ellen! Az ENSZ római székhelyű Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete, a 150 országot tömörítő, mintegy 300 millió dolláros költségvetéssel gazdálkodó FAO szakemberei már tavaly októberben szétküldték a világba figyelmeztető jelentésüket: újabb „bibliai csapás” fenyegeti az afrikai földrészt. Azonnali védekező, megelőző intézkedéseket sürgetett a FAO, nehogy az 1928-i, éhínséget, milliók halálát okozó helyzet álljon elő.
Afrika középső része jóformán még föl sem ocsúdott az évek óta tartó aszály okozta éhínségből. Az idén ígérkezik újra kielégítő élelmiszertermés a fekete földrész szárazság sújtotta térségeiben, miután esztendők, évtized óta először csapadék hullott. És most itt a sáskajárás! Több mint egymillió hektár termőterületet veszélyeztetnek a szárnyra kelt sáskahadak. Még a mezőgazdaságilag elmaradott Afrikában is 400 ezer tonnánál több élelmiszer terem(het) egymillió hektár földterületen. A szárazság elmúltával, a mezőgazdaságot segítő világméretű összefogás ellenére újra éhínség fenyeget az Atlanti-óceántól a Vörös-tengerig húzódó övezetben.
Lukas Bruder, a FAO egyik vezető szakembere a minap keserűen jelentette ki, hogy napjainkra sem sikerült megnyugtató biztonsággal kideríteni a sáskajárások természetrajzát. „A megfigyelések szerint a száraz éveket, évtizedéket a sáskák miatt újabb szűk esztendők követ(het)ik. Minden bizonnyal a vegetáció kényszerű pihenője van jótékony hatással az ugró egyenesszárnyúak, sáskák és szöcskék mértéktelen szaporodására és rajzására …”
Edouard Saouma, az Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezet vezérigazgatója különösen fenyegetőnek ítéli meg a helyzetet. „Annál is inkább, mert ez alkalommal a sáskák négy, nagyon falánk fajtája is egyidejűleg kelt ki. Egyszerre jelent meg a «barna, a vörös, a sivatagi és az afrikai vándorsáska.”
Szerfölött életképes rovarokról van szó; a sáska nősténye élete négy hónapja alatt 400 tojást rak. A tojásokból fejlődnek ki a mutatóujj hosszúságú, 13 centiméter szárnyszélességű, talán még a patkánynál is falánkabb sáskák. Képesek egyvégteben akár 12 óra hosszat is repülni, óránként 16 kilométeres sebességgel, akár 5000 kilométeres (!) távot is áthidalnak, közben minden élő növényzetet elpusztítanak. „A szél fogai” a sáskák, erős állkapcsaikkal felőrlik a zöld életet.
Valóban tehetetlen lenne az emberiség a sáskajárások ellenében? Dr. Heinrich von Loesch, a FAO sajtóosztályának afrikai ügyekben jártas munkatársa: „Nem; idejekorán kell cselekedni, mielőtt a sáskarajok elhagynák költőhelyeiket.” De talán máris késő! Az első, milliárdos rajok már átrepültek Szudán határai fölött Uganda irányába, Eritrea felé tartanak, a Vörös-tenger partjának. A Tanzániában kikelt sáskahadak előőrsei máris megérkeztek Burundiba és Észak-Kenyába. Veszélyben van Dél-Afrika 116 ezer négyzetmérföldnyi, művelt területe is, miként Zambia, Zimbabwe és Angola mezőgazdasága. Botswana 25 ezer négyzetmérföldes területén máris lerakták tojásaikat a sáskák! Ráadásul a védekezést megnehezítik a polgárháborús villongások, a fegyveres harcok, a beutazási tilalmak.
Érdekes megfigyelésről is beszámoltak a FAO szakemberei: a sáskánál kevésbé veszélyes szöcskék (bár legföljebb nyájakban lelhetők föl, nem annyira falánkak és hosszú rapülésre sem képesek) nagy testű alrendbéli társaikhoz hasonló költőhelyeket kezdenek kialakítani. Lényegében meglenne a lehetőség a tömeges irtásukra, csakhogy kevés a permetező repülőgép és helikopter, nincsenek utak, amelyeken a helyszín közelébe szállíthatnák az ugyancsak kevés tehergépkocsival a különféle védekező szereket. Holott négy és fél liter permetlével hárommillió sáskát lehetne kiirtani.
Igen gyorsan és főként összehangoltan kellene cselekedni – szól a FAO római központjának fölhívása, miután Földünk termőterületének ötödét fenyegetik a falánk rovarok. Az évezredes, hagyományos védekezés eszközei – kereplők, csattogok, sáskacsapók – aligha jöhetnek számításba a milliárdos sáskahadak ellen. Lukas Brader, a FAO már idézett szakmai vezetője a svájci Die Weltwoche című hetilapnak nyilatkozva kijelentette: „Minden rendelkezésre álló és korszerű segítségre szükségünk van, méghozzá igen gyorsan. Már a májusban fölajánlott támogatás egy része is késve érkezett. Csakis széles körű, nemzetközi összefogással vagyunk képesek egy újabb afrikai éhínség! korszakot megelőzni.”
Legalább két esztendőre van szükség ahhoz, hogy az ember ellenőrzése alá vonhassa a sáska- és szöcskefajokat a Szahel-övezetben. Ha ez nem történik meg, akár évtizedig is dühöngeni fog a sáskajárás, sok millió ember életét fenyegetve.»
„Az újságíró archívumából” rovatunkban megjelenő írások az Arcanum Adatbázis Kiadó Digitális Tudománytárának gyűjteményében őrzött cikkek felhasználásával készülnek. Köszönet illeti érte az Arcanum ADT-t.)
