Tizenháromezernél is többen voltak. Az első német munkás-paraszt állam polgárai. Nem szegények, mi több, sokan közülük kifejezetten jómódúak. Szép otthonból, viszonylag jól fizető munkahelyről, ingyenes iskolából, egyetemről jöttek hozzánk, előbb csak azért, hogy nyaraljanak, aztán maradtak. Nem akartak visszatérni, mint mondták: áz aranykalitkába. Mert világot szerettek volna látni, saját lelkűkkel megtapasztalni: mi van a drótkerítésen. a falon túl. A Paradicsomból génjeikben hozott vágy hajtotta őket az évtizedek óta tiltott dolgok megismerése felé. Ezért tették meg a nagy lépést, a nagy ugrást. Előbb csak lopva, az éjszaka sötétjében, s amint fogyott a türelmük, már nappal is. önállóak akartak lenni, sokat emlegetett emberi jogaikkal akartak élni, hogy eljuthassanak a tiltott, a rossznak, az ellenségesnek kikiáltott földre. Es élni akartak — akarnak — azzal a jogukkal is, hogy ha úgy gondolják, hát visszatérhessenek egyszer oda, ahol születtek, emberré lettek, ahol oly sok szép és magasztos tan hirdeti az egyén szabadságát.
Tizenháromezernél is többen voltak. Egy városnyi nép hiányzik egy országból…
Fotó: Bánkuti András, Grnák László, Sárközy György, Szigeti Tamás; szöveg: Kulcsár László.
(„Az újságíró archívumából” rovatunkban megjelenő írások az Arcanum Adatbázis Kiadó Digitális Tudománytárának gyűjteményében őrzött cikkek felhasználásával készülnek. Köszönet illeti érte az Arcanum ADT-t.)
