Az idei őszön még mehetünk, ott lehetünk olyan kulturális eseményeken, amilyeneket hosszú időre elvett tőlünk a pandémia. Most még szabadon részt vehetünk számos rendezvényen mielőtt talán újra ránk záródnak a lakásajtók. Menjünk hát a Millenárisra a Nemzeti Táncszínházba, ünnepeljük ezt a gyönyörű művészetet, amely mozdulatokban mesél, emel, repít a katarzis felé. (A nyitó képen a genfi balett-művészek.)

A Budapesti Táncfesztivál, a külföldi és hazai táncművészek, a tánc legrangosabb ünnepén a Nemzeti Táncszínházban szeptember 18–október 9. között nem könnyű, sőt majdnem lehetetlen csak egy előadást választani a programkínálatból. Ha lehetne, azt ajánlják a közönségnek, hogy minden estét töltsenek a Millenárison, ünnepeljék a táncművészetet a Nemzeti Táncszínház programjaival. Neves külföldi táncegyüttesek, jubiláló magyar művészek és természetesen a hazai közönség kedvencei is ott vannak az előadók sorában a táncfesztiválon.

Erős évadot kezd a Nemzeti Táncszínház az ősszel. Itt lesz rögvest a Budapest Táncfesztivál három külföldi együttessel, három hazai bemutatóval és egy önálló esttel. Késő ősszel kezdődik az intézmény húsz évét ünneplő sorozat, és alig jön el a tavasz, újra fesztivált szervez a Táncszínház a hazai közönségnek. Az persze még nem tudható pontosan, hogy mit tartogat a teljes évad, de azt igen, hogy a 2021-i fesztivált nem lesz könnyű felülmúlni.

A szeptemberi táncünnepre három neves együttes érkezik kontinensünk három városából. A nyitás estéjén a svájciaké a színpad, a Genfi Balett két előadással mutatkozik be Budapesten. A Glory és Paron című koreográfiákból álló táncest központi gondolata a virtuozitás. Andonis Foniadakis neve nem ismeretlen a táncművészetben jártas közönség számára. A budapesti előadás az ismert, megszokott mozgás-hangzás összhangját ígéri az előadásban felcsendülő Händel- és Glass- zeneművekkel.

A másik külföldi fellépő a Scapino Ballet Rotterdam. A holland társulat három, egymástól műfajában nagyon is eltérő produkciót hoz el Budapestre. Justin de Jager és társai formabontó trióval készülnek: a breakdance stílusból ismert „threading” technikára épülő Carried Alive mellett Ed Wubbe: Risonanza című bájos duettje varázsol(hat) el minket, majd a The Great Bean című darabja repíti a harsogó húszas évekbe a közönséget.

A harmadik külföldi fellépő a fesztivál záró előadásaként a tanzmainz kortárs tánctársulata. A Soul Chain című művet Sharon Eyal izraeli koreográfus készítette, aki a utóbbi években intenzív stílusával meghódította az európai táncvilágot. A szerelemhez kötődő erős érzelmek ihlette koreográfia izgalmas kortárs tánccá ötvözi a balettet és az electro műfajt.

A külföldiek mellett a hazai táncművészet egyik meghatározó előadója teszi biztosan emlékezetessé az idei fesztivált. A szó legnemesebb értelmében sztárvendég Kossuth-díjas Ladányi Andrea hat olyan kiemelkedő férfi táncművésszel osztja meg a teret, akivel eddigi pályáján együtt alkotott. Hat meghívott férfi, hat „évtizedből” vállal a művésznővel újra közösséget.

Éppen elég is volna ez a sok-sok fesztiválélmény, ám még nincs vége a sornak: a három külföldi mellett három hazai együttes is bemutatóval gazdagítja az idei Táncfesztivált. A Don Quijote a Feledi Project előadásában, a Chaos | The Waves című táncmű a Győri Balett előadásában, valamint a 60 éves Pécsi Balett jubileumi estje is várja a közönséget.

A járvány okozta nehézségeket az elmúlt másfél évben a Nemzeti Táncszínház igyekezett online vetítésekkel, virtuális előadásokkal könnyebbé tenni. A program sikerén felbuzdulva történt meg az, amire soha nem gondoltunk volna: tíz premiert egyenesen az otthonaink kanapéiról nézhettük. A kivételes idők egyfajta búcsúztatására most mind a tíz bemutatót újra színpadra kéri a Nemzeti Táncszínház, így tisztelegve klasszikus módon, élőben a táncosok és a kitartó közönségük előtt.

Az idei Budapest Táncfesztivál így lesz teljes, tapssal és közös élménnyel újra játszva a sort. A Szegedi Kortárs Balett legújabb előadásaival érkezik: a The Black Paintings és a Blue című táncjátékot mutatja be, a Gangaray Dance Company darabjában kivételesen tehetséges öt táncművész a tiszta tánc erejével nyűgöz le minket, Frenák Pál egy új kompozícióban idézi meg az idén negyvenéves munkásságának esszenciális elemeit. Pirók Zsófia és a FlamenCorazónArte Táncszínház Caminos című darabja utazásra invitál minket térben, időben, gondolatban és lélekben.

Az új szereplőkkel és alkotótársakkal kiegészült Kovács Gerzson Péter TranzDanz bemutatója, Az utolsó csárdás a Csárdás-sorozat záró darabja.

A Duna Táncműhely az autentikus néptánc és a kortárs tánc elemeit vegyítve mutatja be A tizedik menyasszony című táncszínházi előadását, amely a férfibúcsú ünnepe ihlette, A tizedik vőlegény „női változata”.

A Székesfehérvári Balett Színház az örök klasszikust, a Hattyúk tavát állította színpadra, Csajkovszkij erőteljes és briliáns zenei világának képpé formálásával.

A Badora Társulat Kingdom című előadása egy nem mindennapi kérdéssel párosul: valóban csak annyi lenne a teljes valóság, amennyit érzékelünk a világból?

A Duda Éva Társulat legújabb produkciója, a Ramazuri látványos és nagyszabású, élőzenével kísért és akrobatikai elemekkel tarkított tánc-cirkuszi kavalkád.

Az idén 30 éves Budapest Táncszínház Egyszer visszatérsz című két részből álló estjének első felében öt vendég koreográfus – Földi Béla tanítványai és egykori Budapest Táncszínház-tagok – készítenek rövid koreográfiákat táncművészeiknek, az est második felében pedig Jiří Pokorný Egyszer visszatérsz koreográfiája látható.

Vár tehát mindenkit a budapesti Millenáris, nem csupán az ínyenceket, megrögzött táncrajongókat, de a kíváncsi, szépségre fogékony, kikapcsolódást, tartalmas kulturális élményt keresőket is.