Mission impossible? Talán nem, ha vannak a nagy szakmai tudásukat, egyéni felelősségvállalásukat, kitartásukat és szorgalmukat küldetésként összegző olyan újságírók, kommunikátorok, akik képesek széles körben megszólítani a társadalmat, és gondolkodó befogadóvá tenni olvasóikat a közös Európánk szolgálatában és jövőjéért.

Ellenszél talán soha nem volt erősebb, mint napjainkban, amikor már nemcsak az euroszkeptikusok, de az összefogás ellenzői és szétzüllesztői is munkálkodnak. Itt van nekünk az avétos lengyel és magyar virtus, a brexit, a fakenews-cunami, a világjárvány és annak mindennemű egészségügyi, gazdasági és pszichés hatása. Mindeközben egyre nagyobb szükség lenne rá, hogy kontinensünk az eddiginél is stabilabb és meggyőzőbb egységet tudjon felmutatni.

Az idei Europánkért-díjas újságírók hosszú és fölbecsülhetetlenül értékes munkásságukkal igazi küldetéses szószólói a közös jövőnek, amely nem megrövidít, betagoz, hanem gazdagít és kiteljesít, valódi európai identitást ad a résztvevő nemzeteknek.

A Magyar Újságírók Országos Szövetsége (MÚOSZ) dr. Trom András vezette kül- és biztonságpolitikai szakosztálya által 2019-ben alapított Európánkért-díj idei kitüntetettjei: R. Hahn Veronika és Nick Thorpe (a jobb oldali képen), valamint Zalán Eszter. Ma vették át családias ünnepségen a MUOSZ székházban az elismerést.

Inotai András professzor emeritus, kuratóriumi tag a díjat odaítélő testület nevében méltatta az díjazottakat, miközben összegezte, miért is annyira fontos az egységes és erős Európa, és az, hogy legyenek, akik küldetésüknek tekintik ennek hatékony és közérthető kommunikálását.

Nick Thorpe 35 éve a BBC közép-európai, így hazánkkal is foglalkozó tudósítója. Családjával hosszú ideje Budapesten él. Mondhatni: a brit kolléga az újságíró hivatás egyik etalonja. „Az újságírás egyik legfontosabb feladata, hogy számonkérje azokat, akik éppen hatalmon vannak, legyen szó politikusokról, főügyészekről vagy orvosokról (…) Nem az a feladatom, hogy véleményt nyilvánítsak, hanem hogy kritikusan álljak mindenhez” – vallja. Azt is hirdeti: „Az újságíró feladata, hogy képet adjon a világ történéseiről, és beszámoljon róluk. Egy újságíró sohasem dolgozhat direkt a kormánynak, mert az propaganda vagy aktivizmus.”  A sors fintora, hogy éppen a Brexit után kapja az Európánkért díjat egy brit állampolgár, az egységes kontinens ügyének szószólója itt, a szívének oly kedves Duna partján.

R. Hahn Veronika az idén három évtizede (!) tudósítja Londonból előbb a Népszabadságot, majd a Népszavát. Sokoldalú, mindenre kíváncsi, hírérzékeny újságíró, egyaránt ír politikáról, kultúráról, sportról és emberi történetekről. Empatikus és kiegyensúlyozott megfigyelő, nem a véleményével, a jelzőivel, hanem a tényekkel tartja ébren az olvasó figyelmét. Abban az értelemben feltétlenül „régimódi”, hogy nem a bombasztikusat, hanem a jellemzőt keresi. Ő az, aki mindig pontosan tudja, kinek ír. Nem szakadt el a hazai közegtől, érti, hogy kik azok, akikhez közelebb akarja hozni mindazt, amit lát, tapasztal, gondol.

Zalán Eszter, aki ma nem tudott jelen lenni az ünnepségen igazi, harcedzett újságíró, olyan, akinek pályafutását nem egy nála idősebb kolléga örömmel mondaná magáénak. Nemcsak azért mert a jogi karon szerzett politológia-diplomájával és a MÚOSZ újságíró iskolájának oklevelével a zsebében azonnal a honi külpolitikai újságírás egykori egyik elitklubjában, a Népszabadság külpolitikai rovatában kezdhette szárnybontogatását, hanem azért is mert a budai Bécsi úttól Bosznián, Afganisztánon, Irakon, Libanonon, Szírián, szóval a világ számos forró pontján keresztül az „unalmas”, ám annál meghatározóbb jelentőségű Brüsszelig, a rangos EUobserver szerkesztőségéig irigylésre méltóan egyenes út vezette őt.

A díj alapító okirata értelmében a díjat az Európa-napon, május 9-én kellett volna átadni, de ezt is keresztülhúzta a pandémia. Így a mai nap volt az ünneplés ideje. Jegyezzük meg az ünnepeltek nevét, és ha eddig nem figyeltünk munkájukra eléggé, akkor mostantól kiemelten kövessük őket!