(Szerző: Veiszer Alinda) Ha beszédíró lennék, tegnap vagy ma ezt tettem volna le a vezéreink asztalára: Tisztelt Honfitársaim, Magyarország kormánya, és személy szerint én, Magyarország miniszterelnöke köszöni Önöknek az elmúlt hetek áldozatos munkáját.

Köszönjük a segítő szervezeteknek, hogy gyors reagálásukkal, tudásukkal és tapasztalatukkal segítettek rendszerbe szervezni mindazok segíteni vágyását, akik előzetes tapasztalatok nélkül, pusztán emberségből indultak a határokra vagy a pályaudvarokra segíteni a háborúból menekülő embertársaink ellátásában.

Köszönjük mindazoknak, akik munkájukkal, szendvicsek készítésével, tolmácsolással, szállással, színezőkkel vagy hálózsákokkal segítettek.

Önök bebizonyították, hogy Magyarország tele van cselekvő emberekkel, tele van szeretettel és segítő készséggel. És ezt a világ is láthatta az elmúlt hetekben.

Büszke Önökre a hazájuk, köszönjük.

Bár reméltük, hogy az esztelen háborúnak hamar véget vet az orosz vezetés, már látjuk, hogy az orosz csapatok minden felszólítás- és a világ demokratikus vezetőinek támogatásával meghozott intézkedések ellenére sem vonulnak ki a független Ukrajnából. Ezért arra kell felkészülnünk, hogy a menekültválság elhúzódik. Ennek a válságnak a kezelése állami feladat.

Ezért az eddig a válságunk frontvonalában teljesítő szervezetek vezetőivel konzultálva egy központi menekültszállást hozunk létre a BOK-csarnokban, ahol a hazánkba érkezők meleg ételt, tisztálkodási és pihenési lehetőséget kapnak.

A civil szervezetek vezetőivel konzultálva elfogadtunk egy menetrendet, ami biztosítja a gördülékeny átállást az eddigi és a most következő gyakorlat között. Kértük a segítő szervezeteket, hogy áldozatos munkájukkal továbbra is segítsék a menekültek érkezését, informálását, és a BOK-csarnokba eljutását, valamint kértük őket arra is, hogy tapasztalataikkal továbbra is támogassák az ide érkezőket és az állami szervek munkáját.

Bár most azt kérjük Önöktől, hogy az összehangolt munkát bízzák ránk, jó, ha tudják, hogy Önök az elmúlt hetekben egy olyan Magyarországot mutattak meg a világnak, amelyikben büszkeség miniszterelnöknek lenni. Az együttérzésük és segíteni vágyásuk ne szűnjék meg soha, minden erőfeszítésünk ellenére, sajnos sokaknak van szüksége az Önök erejére és tenni akarására.

Köszönöm a megértésüket, és igyekszem méltó lenni arra, hogy az önök miniszterelnöke lehetek.

Mivel én személy szerint csak Veiszer Alinda vagyok, ebből a pozícióból köszönöm mindazoknak, akik felmutatták ezt a sokszor rejtőzködő Magyarországot.