(Selmeci János jegyzete) Hétfőn is felkel majd a nap, hétfőn is lesz itt egy ország. Itt lesz akkor is, ha ön lesz boldog, akkor is, ha a szomszédja, akkor is, ha önnek már mindegy, hogy kinél van a kormány, és akár az egyik nyer, akár a másik győz, mindenképpen lesz itt egy ország, amiben élünk, és ami, ha nem kezdünk vele így együtt valamit, a következő négy évben is veszíteni fog.
Ha az ország egyik fele tovább utálja a másik felét, a „harmadik fele” pedig rezignáltan azt mondja, hogy jó, hát akkor itt fogunk élni, akkor senki se várjon csodát a vasárnaptól. A politika, aminek tárgya mégiscsak az ország kellene, hogy legyen, rég elengedte már, hogy velünk mi lesz, mi pedig mintha elengedtük volna, hogy az ő munkaadói végtére is mi vagyunk, és ha szeretnénk egy jobb helyen élni, akkor többet kell kihoznunk belőlük, magunkból és az országból.
Egy előző kormány egyik minisztere egyszer azt mondta, hogy aligha lehet jobb minőségű kormánya és politikai elitje egy országnak annál, mint amilyen a társadalom maga. Nem értek vele egyet, szerintem a magyar politikai garnitúra – tisztelet a kivételnek – romlottabb az itt élő emberek nagy részénél, ezért is igen kellemetlen, hogy hagyjuk őket garázdálkodni, és a saját érdekükben megosztani az országot.
Pedig ez a kettéosztottság, a fejekben zajló polgárháború nagyobb kárt okoz bárminél, ami pusztán egy választás eredményéből következhet, a mi és az ők igazából mind mi vagyunk, együtt magyarok, és ameddig ezt nem vesszük észre, akkor az elmúlt tizenkettő, az elmúlt harminckettő, és az elmúlt száz évben hasonlóan, a következő tíz, húsz, száz év is egy nagy bukás lesz, és nem lesz igazán jó hely az ország, pedig higgyék el, az lehetne.
Nem kétséges a számomra, hogy mi lenne az a választási eredmény, amivel Magyarország a legjobban járna, de azt nem hiszem, hogy az ország jövője vasárnap dől el. A kérdés az, hogy mit kezdünk az utána következő napokkal, rendezzük-e végre közös dolgainkat.
Mert tudják, ez a mi munkánk, tényleg nem kevés, nem is hiszem, hogy valaha sikerül majd, és biztosan nem sikerülhet négy év alatt.
De legalább próbáljuk meg!
