Az ember általában előre szeret menni, nem hátra, kivéve, ha a jelene elviselhetetlen, ostoba, vagy pláne olyasvalami, ami kéjjel öl.

A Závecz Research készített felmérést arról, hogy mi a közvélemény ítélete hat, az ellenzék, illetve a kormány által használt kampánymondatnak. Azt, hogy Márky-Zay Péter eltörölné a rezsicsökkentést, a többség nem hiszi el, azt még kevésbé, hogy bevándorlókat telepítene be. A válaszolók zöme nem fogadja el, hogy az ellenzéki miniszterelnök-jelölt Gyurcsány beosztottja lenne, viszont azzal, hogy az elszabadult infláció a kormány gazdaságpolitikájának a bukását jelzi, a relatív többség egyetért. Ötvenegy százalék gondolja, hogy Orbán azért nem áll ki Márki Zayval szemben, mert fél a vitától, 38 százalék vitatja ezt.

Ez eddig öt mondat, és látható, hogy a válaszok az ellenzékre nézve kedvezőek, sőt vitaügyben a kormányfő kifejezetten elbukik a férfias bátorság próbáján. Ámde a hatodik állítás, hogy tudniillik Magyarország előre megy, nem hátra, relatív sikert aratott, 42,6 százalék tapsol neki, 40,4 százalék nem.

Ami némi zavart kavar az erőben. A többi állítás ugyanis konkrét, eldönthető dolgokról szól, a bennük szereplő politikusok ismertek, a véleményük ellenőrizhető, az igazság – mondjuk így – versenyképes lehet a hazugsággal, de ebben az esetben egy értelmezhetetlen gagyival van dolgunk.

Az ember általában előre szeret menni, nem hátra, kivéve, ha a jelene nem elviselhetetlen, ostoba, vagy pláne olyasvalami, ami kéjjel öl. Az elviselhetetlenségről lehetne vitatkozni, de a gyilkolásnál még nem tartunk, így még nem muszáj visszaálmodni magunkat egy utólag szebbnek érzett múltba. Meg hát minek is, én például már kértem a sorsot, hogy hadd legyek megint húszéves, nem történt semmi.

A nagyobb probléma azonban az, hogy mi itt az előre? Az állítás arra vonatkozik, hogy Orbán-rezsim dicső jelene transzformálódik majd át fényes jövővé, természetesen új és újabb elemekkel dúsítva, és ennek örülni kell. Csak hát egy másik állításra reagáló többség szerint a dicső jelen éppen egy csődöt képez, nem is akármiben, hanem a gazdaságpolitikában, aminek a folytatása éppen ezért nem kívánatos.

Ez ilyen, a közvélemény inkább líra, mint logika. Másrészt a mondott hat állítás közül egyik sem vonatkozik a háborúra, márpedig a félelem is a lírai vonalat erősíti, mint ahogy az a pénzeső is, amiben Orbán megfürdette az országot, és ami a rohanó infláció közepette pont annyira valóságos, mint az a miniszterelnöki mondat, hogy ha ő nyer, nem lesznek megszorítások.

Ja, megáll az idő. Az égen néma, álló csillagok.