Leállítja-e Brüsszel az autokraták finanszírozását? – kérdezi Daniel Kelemen, az amerikai Rutgers Egyetem politikatudományi és jogi professzora a The Washington Postban megjelent véleménycikkében. Szerinte Orbán Viktor miniszterelnök hatalmi helyzete részben attól függ, miként osztja el az uniós pénzalapokat az oligarchák és a helyi hatóságok között – a támogatásuk fejében.

A szerző felidézi, hogy az EU mindeddig igencsak lomha volt az antidemokratikus tagállamok megbüntetésében. Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke azonban április 5-én fontos bejelentést tett: közölte, hogy fellép Magyarországgal szemben az úgynevezett jogállami feltétel-rendszerről szóló uniós rendelet alapján. Aztán majd elválik: lesz-e ebből valódi eljárás, vagy pedig csak valamilyen békítgetési folyamat marad.

Kelemen mindenesetre úgy látja: mind az amerikai, mind az európai vezetők szerint a demokrácia és az autoriter rendszerek közötti világméretű harc kellős közepén vagyunk. Ha ebből indulunk ki, miért adna otthont az Európai Unió a világ két leggyorsabban autokratizálódó országának, Lengyel- és Magyarországnak, illetve miért finanszírozná az EU a demokrácia visszaszorítását?

A szerző olyan intézmények megállapításaira utal, amelyek szerint Magyarország már nem tekinthető demokráciának, és Orbán Viktor „választási autokráciává”, hibrid rezsimmé tette országát.

Kelemen is használja azt a széles körben elterjedt fordulatot, ami szerint a magyar választási rendszerben erősen lejt a pálya, és szerinte ezt igazolja a legutóbbi választás is. Orbán földcsuszamlásszerű győzelmet aratott, de az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet megfigyelői szóvá tették az egyenlő feltételek hiányát, a kormánypártok és a kormányzat közötti széles átfedést.

Mindezek ellenére az uniós pénzek áramlottak Orbánhoz, akinek a rendszere erre nagy mértékben ráutalt. A közszféra beruházásainak 80 százalékát uniós pénzből fedezik. Az EU nagyvonalú támogatása nélkül Orbán sohasem tudta volna kiépíteni azt a kliensrendszert, ami biztosítja számára a vidék támogatását. „Miközben Vlagyimir Putyin orosz elnök oligarchái az olaj- és gázbevételekből gazdagodnak, aközben Orbán oligarcháit az EU-alapok táplálják” – állapítja meg Daniel Kelemen.

Változhat-e ez a helyzet, elveszítheti-e Orbán az eddigi büntetlenségét? – veti fel a The Washington Post véleménycikk-írója. Szerinte van ok annak feltételezésére, hogy új helyzet állhat elő, hiszen a 2020 decemberében elfogadott jogállami feltételességi mechanizmus lehetővé teszi a támogatások felfüggesztését abban az esetben, ha a jogállami elvek megsértése súlyosan érinti, illetve veszélyezteti az EU költségvetését és pénzügyi érdekeit.

Nem kizárt azonban, hogy az unió végrehajtó testülete, az Európai Bizottság ennél sokkal kisebb jelentőségű terveket fontolgat – folytatódik a cikk. Kelemen felhívja a figyelmet Johannes Hahnnak, a testület költségvetési ügyekben illetékes, egyébként osztrák biztosának a nyilatkozatára, aki azt jelezte, hogy Magyarországgal szemben nem a jogállami elvek széleskörű megsértése miatt, hanem a közbeszerzési eljárási rendszer által lehetővé tett korrupció miatt fogják alkalmazni a szóban forgó uniós rendeletet. Ez – véli a Rutgers Egyetem professzora – arra utalhat, hogy az unió csak a töredékét kívánja visszatartani annak a pénznek, havonta sok százmilló eurónak, amit menetrendszerűen utal Budapestre.

Kelemen éles ellentmondást lát a jogállami feltételességi rendelet eredeti célkitűzése és Hahn biztos leszűkítő értelmezése között. A jogállami elvek széles körű megsértésének a fogalmába ugyanis beletartozna az is, hogy a bírói, illetve ügyészi függetlenség aláásása esetén megvonják a pénzeket, míg Hahn csak a bizonyított korrupciós esetekben lépne fel. A szabályozás – írja a The Washington Post szerzője – csak akkor fejthet ki valódi ellenhatást a demokrácia visszaszorításával szemben, ha a jogállamiság rendszerszintű fenyegetettsége esetén is alkalmazni lehet.

Röviden még arról, hogy a Handelsblatt, a német üzleti körök napilapja felhívja a figyelmet arra: Brüsszelben már dolgoznak a terveken ha a magyarok megvétóznák az Oroszország elleni közös uniós szankciók kiterjesztését a gázra és az olajra, akkor a többi 26 tagállam a magyarok nélkül is megtehetné ezt a lépést. Eddig azonban Németország a magyaroknál is erősebb ellenzője volt ennek a szankció-kiterjesztésnek – teszi hozzá a cikk. Felhívja ugyanakkor a figyelmet arra: a magyar kormány abban is szembe megy az unió egészével, hogy hajlandó eleget tenni Putyin követelésének, ami szerint fizessék rubelben – szemben az eredeti szerződéses kikötéssel – az energiahordozók árát.

Az Európai Parlament osztrák néppárti alelnöke, Othmar Karas a minap „Putyin európai uniós szóvivőjének” minősítette Orbán Viktort.

Reuters Mivel jelenleg csakis az Orbán-kormány hajlandó rubelban megfizetni az orosz energiahordozók árát, gyakorlatilag neki üzent a Bizottság, amikor állásfoglalásban erősítette meg: megszegné az uniós szankciókat, ha bármelyik tagállam eleget tenne az orosz elnök ez irányú követelésének. Vonatkozik ez arra a köztes megoldásra is, amit a napokban Szijjártó Péter ismertetett, hogy tudniillik a vevők két számlát nyitnának a Gazprombanknál, oda utalnák az ár ellenértékét keményvalutában, majd azt váltanák át orosz fizetőeszközre.

A dokumentum megállapítja, hogy az a módszer gyakorlatilag kivenné a nyugati partnerek kezéből a fizetést, hiszen a vásárló kötelezettsége csak akkor teljesül, amikor az orosz pénzintézet konvertálja a dollárt vagy az eurót a moszkvai központi bank segítségével. A műveletet azonban teljes mértékben az orosz fél ellenőrizné, ideértve még az árfolyam meghatározását is. Egyébként bécsi források úgy tudják: Putyin a héten azt mondta az osztrák kancellárnak: országa nyugodtan továbbra is euróban egyenlítheti ki az ilyen ügyleteket.

Le Monde Az unió nem hivatkozhat arra, hogy a válság miatt egység van szükség, és nem hunyhat szemet a magyar és a lengyel jogállam megsértése láttán. Erre hívja fel a figyelmet közös cikkében Pardavi Márta, a Helsinki Bizottság társelnöke, valamint Elena Crespi, a 192 tagszervezetet számláló Nemzetközi Emberi Jogi Szövetség európai irodájának vezetője.

A közös írás megállapítja, hogy háború ide vagy oda, Brüsszelnek vissza kell utasítania Budapest, illetve Varsó követelését, ami szerint nyissák meg számukra az európai alapokat, mivel semmiféle érdemi változás nem tapasztalható a részükről az EU alapértékei ügyében.

A mostani helyzetben az uniónak persze ezer és egy más, sokkal fontosabb gondja van, ám Orbán győzelme kulcsfontosságú a földrész jövője szempontjából, mivel előrevetíti, hogy kemény kihívás éri a legfontosabb értékeket. Az eltelt 12 évben igen nyugtalanító módon szorult vissza Magyarországon a demokrácia. Megszüntették a hatalmi ágak egyensúlyát, a sajtót a hatalom engedelmes szócsövévé tették, különösen a közmédiát. Elhallgattatták a legkritikusabb hangokat a civil társadalomban, megnyirbálták a kisebbségek jogait. Elképzelhető, hogy már nem is lehet visszafordítani a folyamatot.

Az ország a szemünk láttára vedlik át illiberális rezsimmé, a putyini modell alapján. Fennáll a veszély ugyanakkor, hogy a lengyelek után mások is átveszik – lásd a szélsőjobboldali szereb elnök, Aleksandar Vučić sikerét. Az ukrán válság éles fényben mutatta meg, hogy itt két, egymással ellentétes értékrend ütközik. A választás elvileg alkalmat adott a magyaroknak arra, hogy a demokráciára voksoljanak, de a stabilitás fontosabbnak bizonyult.

Kaczynski és Orbán számára a válság nagy esélyt kínál, mert lehetővé teszi, hogy javítsanak a róluk kialakult képen, eltereljék a figyelmet belső disznóságaikról – az európai szolidaritás nevében, amit persze módszeresen elárulnak. Nem szabad engedni nekik az egységre hivatkozva.  

Politico Felejtsük el a Brexitet, mert itt jön Le Pen – ajánlja Mujtaba Rahman, az Eurázsia Csoport nevű washingtoni kockázatelemző európai igazgatója. Mert mint írja, az lesz csak az igazi hajcihő, ha a szélsőjobbos francia politikus nyer jövő vasárnap. Megállapítja, hogy az első forduló előtt sem a sajtó, sem Macron nem foglalkozott érdemben a kihívó európai programjának romboló hatásával. Pedig katasztrofális következményekkel járna a kontinensre nézve, ha a Nemzeti Gyűlés elnök asszonya lenne a befutó.

Kampányában idáig a gazdasági kérdéseket tolta előtérbe, ám ettől politikája többi része változatlanul szélsőséges és nacionalista. Azt hirdeti, hogy nem kíván hátat fordítani az EU-nak, ám jórészt felmondaná a közösségi jogot. Amit akar, az sokszor összeférhetetlen a tagsággal. Ideértve, hogy önhatalmúlag évi 5000 millió euróval kevesebbet fizetne be a közös kalapba.

Ezek a lépések szétveréssel fenyegetik az egységes piacot. Nem kérdés, hogy mind Brüsszel, mind jó pár hazai bíróság pénzbírsággal „honorálná”, ám ily módon az unió történetének legnagyobb válsága állna elő. Az ország elszigetelődnék, illetve a kevés EU-ellenes nemzet élére állna.

Le Pen szinte lehetetlenné tenné az orosz gáz importjának leállítását. Ugyanakkor azt hangoztatja, hogy a franciák nem függhetnek a mai mértékben Németországtól, illetve az USA-tól. Felrúgná odahaza a toleranciára épülő, nyitott, Európa-párti közmegegyezést. Legjobb esetben csupán ötévnyi bénultságot okozna Párizsban és Brüsszelben. Ha viszont a legrosszabbul alakulnak a dolgok, akkor belülről dönti be a szervezetet.

Amit akar, az a lopakodó frexittel, Franciaország EU-ból kilépésével ér fel, de legalábbis utánozza a destruktív magyar politikát. Itt az idő rájönni! Magyarország azonban kicsi, számára kockázatos ujjat húzni az unióval a módszeres jogsértések formájában. Ha ellenben Franciaország csinálja ugyanezt, az megbénítaná az integrációt és felidézné a veszélyt, hogy az rámegy. Le Pen hatalmas fenyegetés az egész liberális, demokratikus, nyugati rend számára. 

Euractiv Egyre több ukrajnai roma tér haza, mert Magyarországon nem ritkán diszkriminációba ütközik. Rácz Béla, az „1 Magyarország Kezdeményezés” roma aktivistája azt mondja, a hatósági bánásmód láttán az érintettek nem érzik úgy, hogy maradniuk kellene és inkább feladják a viszonylagos biztonságot. A másik ok, hogy hiányzik nekik a család.

A megkülönböztetés sokszor már ott kezdődik, hogy a romákat elkülönítik, amikor kiszálltak a vonatból. Mellesleg 10-20%-uk hontalan, semmiféle papírja sincs, így aztán csak nehezen kapnak nemzetközi védelmet. Ám sokszor a segélyszervezetek sem törődnek velük. Azonkívül nem egyszer megvádolják őket, hogy nem is igazi menekültek, csak az ingyen ellátás miatt jöttek át.

Az is tapasztalható, hogy a romák számára a segélypontokon adagolják az ételt és italt, a többiek viszont mindenből tetszés szerint vehetnek. Egyébként a BOK-csarnokba az „1 Magyarország Kezdeményezés” munkatársait nem engedik be.

A legtöbben tovább akarnak menni, de nem kapnak felvilágosítást, nincs pénzük, és rokonaik sem élnek másutt. Közben az Életépítők keresztény alapítvány, amely sok száz romát hozott át Beregszász környékéről, gondban van a gyerekek oktatása miatt. Hiszen rengeteg teljesen írástudatlan, így nehéz őket beíratni az iskolába. Rácz Béla ugyanakkor arról beszél, hogy ezeknek az embereknek a problémái jó párszor láthatatlanok az állam számára.