A The Guardian vezércikkírója úgy ítéli meg, hogy Oroszország vesztésre áll Ukrajnában. Putyinnak van ugyan mintegy 2000 harcászati atomfegyvere, de remélhetőleg csupán taktikázik, amikor velük fenyegetőzik. A háború meggyengítette a hagyományos orosz hadsereget, Moszkva éppen ezért helyezett kilátásba nukleáris csapást. Mindenáron igyekszik ugyanis erőt sugározni, de ez nem jön be neki. Közben Kijev szövetségesei csak növelik a támogatást.

Elvileg elképzelhetetlen, hogy melléfogások és téves számítások az atomszakadék szélére taszítsák a világot, ám pont efelé tartanak a dolgok. Mivel nem látható, mikor érhet véget a konfliktus, még véresebb csatákra kell számítani, az pedig növeli a hibák esélyét. Ez a háború törvénytelen és erkölcstelen. De lehet, hogy Putyin az „őrültember-elméletben” gondolkodik, vagyis arról igyekszik meggyőzni a másik felet, hogy tőle minden kitelik.

Szó, ami szó, az orosz politikában nem sok mechanizmus van, hogy megakadályozzák, ha úgy látja, hogy már nincs vesztenivalója, és rászánja magát az atomfegyverek alkalmazására. Nagyon úgy áll, hogy a viszály súlyosbodását csak az előzheti meg, ha megmaradnak politikai menekülőutak, illetve Moszkva és Washington továbbra is kommunikál egymással.  

Ezért Biden bölcsen teszi, hogy nem ad okot az orosz elnöknek élesíteni a nukleáris opciót. Viszont kiderült, hogy a hagyományos elhárító eszközök jóformán teljesen hatástalanná teszik az inváziós harckocsikat és repülőgépeket, hacsak nem jutnak döntő fölényhez. A kudarcok láttán a Kreml most újratervez, délen és keleten igyekszik sikereket elérni.

Így lehet, hogy egy darabig még lefelé tartanak az események. A NATO egyik célja az, hogy a viszály ne jusson el az atomfegyverek használatáig. Ezért helyből el kell vetnie minden provokatív kérést, ami csak súlyosbítaná a helyzetet. Mert semmi sem lenne veszedelmesebb, mint az, ha teljesíti ezeket a kívánságokat.

Az Egyesült Államoknak az eddiginél nagyobb szerepet kell vállalnia, ha azt akarja, hogy Putyin veszítsen a háborúban, és ebbe beleértendő, hogy Washington hajlandó legyen több kockázatra – véli a The Washington Post szerzője. Hál’ istennek, főként az ukránok bátorságának és elszántságának köszönhetően nem sikerült a gyors orosz győzelem. A támadók kénytelenek voltak visszavonulni Kijev alól. Most az ország keleti és déli részén szervezik újjá magukat.

Az USA és a NATO-szövetségesek, amikor megtapasztalták az ukrán ellenállást, gyorsan átálltak Kijev támogatására, és az egység azóta is tart. Sőt, a Nyugat bekeményített, a németek is feladták óvatosságukat, így a szankciók lassan már kiterjednek az olajra is. A svédek és a finnek pedig belépnek a katonai szervezetbe.  

Csakhogy a küzdelem még hosszúnak és költségesnek ígérkezik. Moszkva szándéka az, hogy nyugat felé vonul a megerősített keleti hadállásokból, áttöri, esetleg bekeríti az ukrán csapatokat. Ennek megakadályozásához nehézfegyverek kellenek, hogy az ukránok a tavasz végén, a nyár elején ellentámadásba mehessenek át. Ennek megfelelően a washingtoni Kongresszusnak mielőbb jóvá kell hagynia Biden 33 000 millió dolláros segélykérelmét.

Persze, a nagyobb elköteleződés fokozott veszéllyel jár. Az orosz elnök úgy igyekszik kivágni magát a csávából, hogy még több erőt vet be, illetve még jobban fenyegetőzik. Ennek része, hogy zsarolni próbál az energiával és az atomharceszközök megindításával.

Amerika nem engedhet, de nem is hagyhatja figyelmen kívül az orosz kijelentéseket. Maximális határozottságot kell tanúsítania. Putyin ugyanis nem csupán Ukrajnát szeretné elfoglalni, hanem bedöntené az egész nemzetközi rendet. El kell fogadni a kihívást azért, hogy Oroszország örökre kudarcot valljon, soha többé ne legyen képes effajta agresszióra.

Az osztrák Der Standard kommentárírója szerint a Nyugatnak nem szabad bedőlnie Putyinnak, akinek az a legveszedelmesebb fegyvere, hogy riogat, miközben hadserege sorra kudarcot vall Ukrajnában, diplomáciája pedig eleve nem más, mint egy hatalmas kudarc. Ám a diktátor pont ezért veti be, hogy félelmet kelt, és ily’ módon maga előtt tereli a nyugati demokráciákat. Mert azok tartanak a 3. világháborútól, az orosz atomcsapástól, most pedig már a gázszállítások leállításától is.

A pszichológiai hadviselés következménye, hogy a NATO-tagok nem csupán a közvetlen szerepvállalást utasítják vissza a válságban, hanem hogy az elején csak lassan szánták rá magukat fegyverek átadására. De már érkeznek Kijevbe nehéz harceszközök is, ám mi lett volna, ha azok már egy hónappal ezelőtt az ukránok rendelkezésére állnak!

A rémület az energiaügyben sem jó tanácsadó, mert az árak pontosan azért szöknek az égbe, mert a világ attól tart, hogy mi történik akkor, ha nem jönnek a szénhidrogének. Putyin tudatosan rájátszott az ijedelemre, ily módon növeli saját bevételeit, az EU-t viszont defenzívába kényszeríti. Ha az unió hetekkel ezelőtt lép és új beszerzési források után néz, akkor most ő szabná meg az események menetét, nem pedig a Kreml.

Más gengszterekhez hasonlóan az orosz elnök is terrorizál, hogy megerősítse hatalmát, ez alól egyedül a bátor ukrán elnök és bátor népe vonta ki magát. Illetve mivel a Nyugat is egyre kevésbé engedi megfélemlíteni magát, Putyin emeli a tétet. Erre csábította a németek vonakodása.

Jogos persze a félelem, hogy súlyosbodik a háború, de ennek nem szabad hatással lennie a nyugati politikára. Mert aki hagyja, hogy a sarokba szorítsák, az az agresszor malmára hajtja a vizet és csak sokkal közelebb hozza, amit szeretne mindenképpen elkerülni.