Orbán Viktor szombati tusnádfürdői kijelentése, ami szerint „nem akarunk kevert fajúak lenni” – nyugodtan mondhatjuk – szerte a világban megdöbbenést keltett, ám az Európai Bizottság a sajtó unszolására sem volt hajlandó véleményt nyilvánítani a magyar miniszterelnök által mondottakról.
Mint a Politico című amerikai portál európai kiadása írja, Eric Mamer szóvivő arra hivatkozott, hogy az uniós végrehajtó testület sosem kommentálja a tagállamok vezető tisztségviselőinek a beszédeit. Annyit azért megtett a szóvivő, hogy a neki szegezett kérdés kapcsán utalt azokra az értékekre, amelyeket belefoglaltak az EU alapító szerződéseibe, így az emberi jogok védelmére, beleértve azt, hogy senkivel szemben sem szabad diszkriminációt alkalmazni valamely rasszhoz tartozása vagy etnikai eredete alapján.
A Politico a maga részéről emlékeztet arra, hogy a magyar kormány az elmúlt évtizedben gyakran összekülönbözött az uniós intézményekkel, amelyek a demokrácia és a jogállamiság magyarországi aláásásával vádolják Orbánt. Jelenleg az Európai Bizottság Magyarországnak szánt – járvány utáni helyreállítást szolgáló – euró-ezermilliókat tart vissza, és ragaszkodik ahhoz, hogy Budapest reformálja meg igazságszolgáltatási rendszerét és a közbeszerzési eljárást. Azt is kilátásba helyezte Brüsszel, hogy jogállami aggodalmak miatt megnyesi az általános költségvetési támogatásokat. Eközben Orbán – olvasható a Politico helyzetleírásában – azzal háborítja fel az európai vezetőket, hogy szoros viszonyt ápol a Kreml vezetőivel, és a közelmúltban arra törekedett, hogy felvizezze a Moszkva elleni szankciókat.
Érdekes összevetést közöl, grafikon formájában a londoni Financial Times arról, hogy a második világháború befejezése óta mekkora menekülthullámot indítottak el a világban az egyes konfliktusok, és hogy hol helyezkedik el közöttük nagyságrend szempontjából a mostani ukrajnai háború. A listavezető a gyarmati múltú India kettéosztása a független, hindu Indiára és a muszlim Pakisztánra a negyvenes évek végén: akkor 14 millióan vándoroltak el eredeti lakhelyükről. Ugyanehhez a térséghez kötődik a második helyre került bangladesi felszabadító háború – Kelet-Pakisztán leválása Nyugat-Pakisztánról – a hetvenes évek elején, 10 millió földönfutóval. A harmadik már sokkal közelebbi: a 2010-es éveken át végighúzódó szíriai polgárháború nyomán 6,6 millióan menekültek el otthonukból. A nyolcvanas években a szovjetek afganisztáni háborúja 6,2 millió menekültet adott a világnak. A 2010-es évek második felében a venezuelai menekültválság 5,9 millió főt érintett, a negyvenes évek vége óta megoldatlan palesztin menekültválság pedig 5 millió embert. Ezeket a válságokat követi a mostani ukrajnai háború, a Financial Times adatai szerint eddig 4,5 millió menekülttel. A lista további helyein szerepel a kilencvenes évek délszláv háborúinak sora, ami 2,3 millió főt kényszerített menekülésre, a 2000-es években dúlt iraki háború 2,2 millió menekülttel, a kilencvenes években lezajlott ruandai népirtás ugyancsak 2,2 millió menekültet eredményezve, valamint a kilencvenes évek indokínai menekültválsága 1,4 millió fővel.
A Financial Times egyébként napi ukrajnai helyzetjelentésében arról ír, hogy Kijev azt reméli, még ezen a héten megkezdődhet annak az oroszokkal kötött megállapodásnak a megvalósítása, amely több millió tonna gabona fekete-tengeri útnak indításáról szól – annak ellenére, hogy az oroszok időközben rakétával támadták Ogyessza kikötővárost.
Miközben az egész világ szemtanúja, Ukrajna pedig elszenvedője a nagyorosz nacionalizmus pusztító erejének, kevésbé köztudott annak a nagybolgár nacionalista megszállottságnak az eredete és dinamikája, amit Moszkva támogat, és ami akadályozza az EU kibővítését – írja a bécsi Der Standardban megjelent kommentárjában Lendvai Pál. Felidézi, hogy Bismarck „a Balkán poroszainak” nevezte a bolgárokat, akik 1912–44 között két balkáni háborúba és két világháborúba is belekeveredtek, hogy visszaszerezzék azokat a területeket, amelyeket a San Stefano-i békeszerződésben 1878-ban még megígértek nekik, de ugyanabban az esztendőben a berlini kongresszuson mégis elveszítettek. A bolgár politikát a második világháború végéig az elveszített területek – főként Macedónia és Thrákia – visszaszerzésének a vágya vezérelte. Ez a nemzeti mítosz vezetett a Hitlerrel való szövetséghez, és annak eredményeként Jugoszlávia, illetve Görögország egy részének átmeneti elfoglalásához.
Ami a jelenkort illeti, a görögök éveken át akadályozták Macedónia uniós csatlakozási folyamatát, de végül hajlandóak voltak szabaddá tenni az utat, annak fejében, hogy az ország átnevezte magát Észak-Macedóniává. Ezután azonban a bolgárok támasztottak olyan követeléseket, amelyek a macedónokat saját identitásuk, nyelvük és történelmi tudatuk feladására kényszerítenék. Lendvai szerint bumerángnak bizonyulhat, hogy az Európai Bizottság a kulisszák mögött nyomást gyakorolt Szkopjéra a bolgár követelések teljesítése végett. Bulgáriában, az EU legkorruptabb és politikailag legingatagabb államában az ősszel 18 hónap leforgása alatt a negyedik alkalommal kerülhet sor parlamenti választásra.
Észak-Macedónia lakosainak egynegyede ugyanakkor albán, és az ő pártjaik az EU-hoz való közeledés miatt támogatják a bolgár követelések elfogadását, ami azonban a szélsőséges macedón nacionalisták malmára hajtja a vizet. A macedón időzített bomba tovább ketyeg – írja Lendvai Pál a Der Standardban.
Orbán politikai hasznot remél a gyalázatos, provokatív megnyilvánulásaitól
A Politico portál igen fontos fejleménynek nevezi Hegedűs Zsuzsa lemondását, miközben egyre nagyobb hullámokat ver a tusványosi Orbán-beszéd. Senki sem számított ugyanis arra, hogy valaki közvetlenül a legfelső körökből dobja be a törülközőt, ezen a szinten nem szoktak távozni a figurák. Az pedig még szokatlanabb, hogy egy szövetséges nyíltan közli elégedetlenségét.
A beszéd fordulat Orbán szemszögéből is, mivel a szélsőjobbos politikust régóta azzal vádolják ugyan, hogy gerjeszti a rasszizmust, a melegellenességet, az iszlamofóbiát, valamint az antiszemitizmust, ám ez a megnyilvánulása egyértelműbben rasszista volt, mint az előzők is.
A luxemburgi külügyminiszter úgy értékelte, hogy a magyar politikus a civilizáció szabályaival fordult szembe, amikor azonosult a fehér felsőbbrendűség ideológiájával. Jean Asselborn szerint Orbán politikai hasznot remél az ilyen gyalázatos, provokatív nyilatkozatoktól, kerül, amibe kerül. Ám a gyűlöletbeszédet a lehető leghatározottabban el kell ítélni, mert az a 20. század legsötétebb időszakára emlékeztet.
Bár tiszteletben kell tartani mindenkinek a jogát, hogy kifejtse nézeteit, de nem lehet eléggé rámutatni, milyen káros hatásai vannak az effajta, szándékosan uszító nyilatkozatok. A luxemburgi politikus úgy értékelte, hogy immár elviselhetetlen helyzet állt elő az EU-ban, mert Orbán megsértette az alapszerződések betűjét és szellemét is, továbbá az Alapjogi Chartát. Ennélfogva lépni kell, mert a közösségi értékekkel az egész szervezet szavahihetősége forog kockán.
Az európai ügyek finn minisztere kifejtette, hogy nagy szakadék van a kormányfő szavai és aközött a tény között, hogy Magyarország tagja minden olyan nemzetközi szervezetnek, amely az egyetemes emberi jogokon alapszik. Tytti Tuppurainen rámutatott: az ilyen ízléstelen, visszataszító állásfoglalások nem jellemzőek az egész magyar nemzetre, de elszigetelik az országot a civilizált államoktól. Úgy vélte, hogy Orbán groteszk taktikája nem sok jót ígér a magyarok számára. Nem szabad elfogadni az efféle rasszista figyelemfelkeltést, minden alkalommal emlékeztetni kell arra, hogy kötelesség fellépni az emberi jogok mellett.
Die Presse A Nemzetközi Auschwitz-bizottság megriadt és egyben megdöbbent Orbán Viktor tusványosi rasszista kijelentései miatt. A szervezet elnöke azt kéri, hogy az osztrák kancellár közölje magyar kollégájával, amikor holnap Bécsben találkoznak, miként értékeli a megnyilvánulást Európa. Christoph Heubner szerint az EU-nak a lehető leghatározottabban el kell határolódnia ettől a rasszista alaphangtól és világossá kell tennie, hogy Orbánnak és az Orbán-féléknek nincs jövőjük a földrészen.
A beszédnek ez a része saját kirekesztésükre és üldözésükre emlékezteti a túlélőket. A reagálás kitér arra is, hogy mivel Orbán rasszista felhangokat vegyít jobboldali és Európa-ellenes politikájába, ez újabb bizonyíték, hogy tudatosan szakítani akar az unió értékeivel. A lap emlékeztet arra, hogy a kormányfő a nyári egyetemen kevertfajú világot emlegetett és még egy „viccet” is eleresztett Németország rovására a náci rezsim gázkamrái kapcsán.
Bettina Vollath, az osztrák szociáldemokraták EP-képviselője úgy értékelte: eleve rossz jelzést küld Európának, hogy ezek után Bécsben tárt karokkal fogadják Orbánt. (A szerkesztő arra számított, hogy tusványosi „szónoklata” után Bécs lemondja Orbán látogatását – a szerk. megj.) A magyar kormány egyrészt megnehezíti az oroszellenes szankciókat, másrészt egyre látványosabb jogállami hiányosságokat mutat. Egyre inkább távolodik a demokratikus értékektől.
Politico Az Európai Bizottság szóvivője nem kívánta kommentálni Orbán Viktor kijelentését a „fajok keveredéséről”. Eric Mamer arra hivatkozott, hogy a testület nem szokta értékelni, amit európai politikusok mondanak. Ugyanakkor utalt arra, hogy az alapszerződések tartalmazzák az olyan értékeket, mint az emberi jogok, beleértve, hogy nem szabad diszkriminációt alkalmazni a faji vagy etnikai eredet alapján. Úgy fogalmazott, hogy az EU olyan politikát folytat, ami összhangban van ezekkel az elvekkel, illetve az alapokmányok vonatkozó paragrafusaival.
Bloomberg Orbán Viktor a nácibeszéd okozta felzúdulás ellenére is felszólalhat a jövő héten az amerikai jobboldal dallasi tanácskozásán. Matt Schlapp, a konzervatív politikai akció konferencia elnöke, aki igen jó véleménnyel van a magyar állapotokról, azzal érvelt, hogy először meg kell hallgatni a szónokot. És ha valaki nem ért egyet azzal, amit mond, akkor vesse fel.
A Der Standardkommentárírója úgy látja, hogy az osztrák kancellár kénytelen lesz színt vallani, amikor holnap leül tárgyalni Orbán Viktorral. Az ország politikai jobb- és baloldalán sokak számára egyaránt kínos, ha szóba kerül, hogy miként viszonyultak az orosz elnökhöz, hiszen sűrűn előfordult vállveregetés, dicshimnusz, de a legfontosabbak a gázszerződések voltak, miközben Oroszországban már ellenzékieket, értelmiségieket, művészeket, LMBT-embereket üldöztek.
Vlagyimir Putyinnak azonban más államok jogai sem számítottak. Karl Nehammer kancellárnak azonban most alkalma nyílik arra, hogy jobban csinálja és megmutassa: másként, európai módon viszonyul a demokratikus értékekhez, illetve az emberi jogokhoz.
Az az Orbán Viktor látogatja meg ugyanis, aki még mindig védi az orosz vezetőt. Aki, ha éppen nem a „gender-őrületet” ostorozza, akkor brutális faji elméleteket ad elő. Ám ha a házigazda azt akarja, hogy komolyan vegyék demokrataként és európaiként, akkor el kell ítélnie a vendég legutóbbi rasszista kirohanásait. Legkésőbb a kézfogásról készítendő fénykép után.
Süddeutsche Zeitung Az energiaválság leckét adott alázatból a német tanító bácsinak – írja kommentárjában a lap brüsszeli tudósítója. Mert az EU erős tagja hirtelen a gyengék segítségére szorul rá. Van persze abban némi pikantéria, hogy a Bizottság elnöke megvádolja Oroszországot: az fegyverként veti be a földgázt, amikor az unió Ukrajna miatt gazdasági háborút folytat Moszkva ellen. Így a Kreml válaszára számíthatott Ursula von der Leyen, a szankciók egyik ötletgazdája is.
Putyin meg is nevezi az árat, amit Kijev támogatói, így elsősorban a németek fizetni kötelesek: infláció, visszaesés, munkanélküliség, társadalmi súrlódások. A válasz tipikusan európai: nem egyetlen szükségterv látott napvilágot a tél átvészelésére, hanem 27. De az összetartás formálisan fennmaradt. A kérdés az, hogy képes-e a közösség a hideg időszakig szolidáris energiarendszert létrehozni, vagy szétporladt az egység az egymást követő válságok során.
Mindenesetre repedések mutatkoznak az európai házon, pedig az ukrán háború járulékos veszteségként a szabadságot, a demokráciát és a jólétet fenyegeti. A legutóbbi szankciók elleni fellépéssel Magyarország gyakorlatilag kilépett a szövetségből. Orbán nyíltan szembe megy Brüsszel irányvonalával, és közölte, hogy szükség esetén nem segíti ki a szomszédokat gázzal.
Berlin az eltelt időszakban egyrészt keményen megkövetelte másoktól a költségvetési előírások megtartását, közben azonban különleges kapcsolatokat ápolt az oroszokkal, aminek révén kedvezményesen jutott energiához. A számlát most az összes tagállamnak meg kell fizetnie, mert ha a legnagyobb gazdaság leáll, azt a többiek is megérzik. De lehet, hogy jól sül el a végén, ha a németek megtudják, milyen az, amikor rá vannak szorulva a partnerekre.
A Der Standardkommentárja szerint Európa gazdasági gondjait nem a szankciók okozták, viszont: ha az EU véget vetne a megtorló intézkedéseknek, az győzelem lenne Putyin számára, ám a gazdaság semmit sem profitálna belőle. Az orosz elnök arra épít, hogy a Nyugatnak elmegy a kedve Ukrajna támogatásától, látván az energiaárakat, az inflációt és a fenyegető recessziót. És tényleg egyre több hang követeli, hogy az unió hátráljon ki Kijev mögül.
De ennek a gazdaság szempontjából sok értelme nem lenne, hiszen az árak már a háború előtt meglódultak. Az invázió miatt keletkezett bizonytalanság főként az energiaköltségeket nyomta fel, amihez hozzájárult a gyenge euró. Ugyanakkor az embargó nem terjed ki sem a gázra, sem az olajra. Ily módon a kontinens maga adta a gázfegyvert a Kreml urának kezébe, ahelyett, hogy maga ragadta volna azt meg. A gázárat pedig a moszkvai fenyegetések dobják meg.
Az alternatíva épp ezért nem a puhább kezű politika, hanem a teljes alávetés lenne. Európának a fegyverszállításokat, illetve a pénzügyi segítséget is be kellene szüntetnie az ukránok részére. De csak remélheti, hogy ezek után Putyin lecsillapodik és ismét megnyitja a gázcsapot. Csakhogy az orosz fél aligha érné be ennyivel, hiszen rendszerváltást és teljes leigázást akar Ukrajnában. Valamint azt, hogy a NATO vonuljon ki Kelet-Európából. Azaz a Nyugatnak fel kellene adnia a keleti szomszédok elemi biztonságát, majd utána tovább reszkethet, nehogy Moszkva megzsarolja.
Putyin a demokratikus nemzetközi közösség szétverésére törekszik, Orbán Viktor ebben semmi kivetnivalót nem talál. Világképe nincs messze attól, ahogy az orosz elnök nézi a dolgokat. De ha eltörölnék a szankciókat, annak az orosz vezető és más autokraták igencsak örülnének. Ám az európai gazdaság számára nagy haszonnal nem járna.
The Times Az ügyvezető bolgár miniszterelnök azt mondta a lap munkatársának, hogy a korrupcióval még csak-csak megbirkózna, ám Putyin túl nagy falat számára, márpedig magára haragította az orosz politikust, amikor véget vetett a gázfüggésnek. Kiril Petkov, aki az elbukott bizalmi szavazás után az őszi soron kívüli választásig marad hivatalában, kijelentette: a korrupció a leghatékonyabb külpolitikai fegyver a Kreml számára. A korrupció és az orosz befolyás egy és ugyanazt jelenti a Balkánon.
A vesszőfutás akkor kezdődött, amikor a bolgár politikus a tavasszal nem volt hajlandó rubelban fizetni a gázért, majd szállítási szerződést kötött Azerbajdzsánnal, ahonnan háromszor olcsóbban tudta megvenni az energiahordozót. Ez a lehetőség az előző kormányok számára is fennállt, de mint mondta, azok valamiért nem éltek a lehetőséggel. Moszkva válasza viszont az volt az új fejleményre, hogy feltüzelte a parlamenti ellenzéket. Utána következett, hogy 70 orosz diplomatát kiutasítottak Bulgáriából.
A szófiai kormány „bűneit” tetézte a Kreml szemében, hogy feladta a vétót Észak-Macedónia uniós felvételi folyamata ügyében, pedig az fontos volt Putyin számára. Emellett Petkov ujjat húzott a hazai maffiával is, amikor azt kiszorította a török határ menti Kapitan Andrejevo városából, az embercsempészet központjából. A miniszterelnök úgy foglalta össze, hogy vereséget szenvedett ugyan, de ezzel együtt megérte a próbálkozás.