Deklaráltatott, hogy Magyarországon a jog és a törvény nem számit, nem ér semmit, nincs ereje, nem akadálya semminek.
Biztosan a járványnak az oka, hogy a saját bevallása szerint a törvényességbe körömszakadtáig kapaszkodó kormány csak most fordíthatott figyelmet arra, hogy az EU bírósága még tavaly nyáron kimondta: a magyar civiltörvény köszönő viszonyban sincs az uniós joggal, ergo megszüntetendő. Most viszont szakítottak egy kis időt, és visszavonták a külföldről támogatott szervezetek átláthatóságáról hozott törvényt, ami gyakorlatilag ügynöknek bélyegezte a civilek egyrészét.
Ezt a megoldást igazából, mondjuk, Oroszországban csodálhatjuk a maga teljes pompájában, ám azért ne higgyük, hogy keleti barátaink ötlete nálunk a továbbiakban nem mutat majd életjeleket, 20 millió forintos mérlegfőösszeg fölött a számvevőszék évi jelentést készit, a külföldi támogatás ténye, címzettje, és mértéke tehát nem nyomtalan.
Az uniós jogot rohamtempóban érvényesítő kormány eltörli a felsőoktatási törvény 2017-i módosítását is, ami eddig ellehetetlenítette a CEU működését, ez is nagyon szép dolog, bölcs dolog, bár némi probléma ezzel is akad. A CEU vezetése azzal reagált a hírre, hogy szerinte új szabályozás ide vagy oda, továbbra is a legfelső szinten döntik el, melyik egyetem működhet az országban, és többé a CEU nem veti magát alá egy ember és az ő rendszere politikai szeszélyeinek. Magyarán nem jön vissza.
Szintén magyarán: deklaráltatott, hogy Magyarországon a jog és a törvény nem számit, nem ér semmit, nincs ereje, nem akadálya semminek. Mindegy, hogy a törvény üldöz-e valamit, vagy valakit, és ha üldöz, azon alig változtat valamit, hogy visszavonják-e, vagy sem. Az Európai Bíróság hiheti, hogy tett valamit a jogállamiság érdekében, mert messze van, de a CEU, vagy egy hazai civil szervezet már pontosan tudja, hogy a hatalomnak nincs hitele.
Semmit nem ér a szava, a törvénynek nevezett papírfecnijei, mindegy, mit mond, állít, ígér, szónokol. Erre már rég nem kell figyelni, a szava szóra sem érdemes.